Jó- és rosszindulatú elváltozások
Az ösztrogéndominancia kockázatnövelő hatása
A rosszindulatú daganatok kiváltó okaival kapcsolatban számos elmélet és feltételezés látott napvilágot, amelyek bizonyos vírusok, gének és környezeti ártalmak szerepe mellett ma már egyéb tényezők szerepét is elismerik: a helytelen életmód, a stressz, a hormonális zavar és a lelki egyensúlyvesztés tartós fennállása idővel mindjobban növelik a rosszindulatú folyamatok kockázatát.
Ahogy egyre többet – és mégis keveset – tudunk az idegrendszerről, az emlékezetről, a nevetést vagy a sírást kiváltó folyamatokról, az immun- vagy az emésztőrendszer működéséről, és még kevesebbet a test, a lélek és a szellem összefüggéseiről, úgy a daganatos folyamatok hátterét sem láthatjuk át teljes egészében. Az orvoslás és más tudományok folyamatosan változnak, mi azonban mindig azt véljük igaznak, ami a korszellem alapján éppen akkor elfogadott.
Rendszeres ellenőrzés?
Elhisszük azt is, hogy életünk szerves része a rendszeres ellenőrzés, ami a biztonságunkat szolgálja – így azonban egyszersmind örökös félelemben is élünk, mert a betegség lehetősége mindig ott lebeg a fejünk felett. Mivel a daganatok terén a megnyugtató megoldástól a hivatalos tudomány szintjén még messze vagyunk, érdemes elébe mennünk a betegségnek, amelyhez a megelőzés szemlélete és megfelelő ismeretek szükségesek.
A daganatok kialakulása
Amikor a sejtek valamilyen ok folytán függetlenítik magukat a szabályos sejtciklust irányító hatásoktól, és egyre gyorsabban, kontroll nélkül kezdenek osztódni, daganatos elváltozás jön létre. Bár ez ellen a szervezet számos biztonsági rendszerrel védekezik, a belső és külső környezet káros hatásai a védekezőképességet nagymértékben gyengítik.
Ehhez teremt alapot a genetikai hajlam, és járul hozzá a hormonegyensúly zavara!
A kockázati tényezők közül az ösztrogéntúlsúly azért emelendő ki, mert tartós fennállása az ösztrogén érzékeny női szövetekben nagymértékben növeli az esélyt a szövetburjánzásra. Az ösztrogéntúlsúly lehetőségét azonban a progeszteronhiány, és az ahhoz vezető stressz- és egyéb környezeti hatások teremtik meg.
A káros vegyületek lebontását végző máj terhelése – az alkoholfogyasztás, a táplálkozási hibák és a gyógyszerhatások következtében – nemcsak a szervezet méregtelenítését akadályozza, de az ösztrogénlebontás csökkentése révén is növeli a kockázatot. A daganatok létrejötte szoros összefüggést mutat az elhízással is, amelynek egyik oka, hogy a nagyobb mennyiségű zsírszövetben – főleg a mellben – több ösztrogénhatású vegyület és káros anyag halmozódhat fel, amelyek mennyisége az életkorral tovább nő.
Az ösztrogének sejtburjánzást okozó hatása így kontroll nélkül érvényesülhet. S ha e hatásokat a ráktól való félelem is táplálja, nagyobb eséllyel jön létre kóros folyamat a szervezetben.
A daganatok kialakulásának főbb kockázati tényezői:
- táplálkozási hibák (egyoldalú étrend, rost-, vitamin-, tápanyag- és folyadékhiány, finomított szénhidrátok, vörös húsok, hidrogénezett olajok) * életviteli tényezők (stressz, túlterheltség, kiegyensúlyozatlanság, mozgáshiány)
- lelki tényezők (szorongás, aggódás, félelmek, frusztrációk, megoldatlan problémák)
- negatív érzelmek és indulatok (harag, düh, irigység, féltékenység, önsajnálat)
- káros szokások (alkohol, dohányzás, koffein, drogok)
- gyakori szöveti irritáció (fertőzések, gyulladások, krónikus folyamatok) túlsúly, elhízás, meglassult anyagcsere
- hormonális zavarok (progeszteronhiány, ösztrogéntúlsúly, mellékvese-kimerülés)
- kémiai vegyületek, mesterséges anyagok (környezetszennyezés, vegyszerek, gyógyszerek)
- sugárzások (elektroszmog, elektromágneses mezők)
- foglalkozási ártalmak (gyógyszer-, élelmiszer-, vegyipar, festék- és lakkgyártás, fodrászok, kozmetikusok, vegytisztítók, műkörmösök, stb.)
- csökkent immunvédelem, életkor, örökletes tényezők
A kockázati tényezők fennállásakor még nem feltétlen leszünk rákosak!
A rosszindulatú folyamat azonban a számos kockázati tényező ellenére sem alakul ki könnyen, mivel több tényező kedvezőtlen együttállása szükséges ahhoz, hogy a kóros sejtburjánzás beinduljon. Ha azonban a káros tényezők némelyike tartósan fennáll, összegződő hatásukra hamarabb megkezdődhet a hosszú, eleinte tünetmentesen zajló folyamat. Hogy mindez hogyan alakulhat ki szinte észrevétlenül – de mégsem ok nélkül -, azt a következő, mindennapokból vett példa is szemlélteti. Mire a daganat észrevehetővé válik, már hosszú évek telnek el.
Magára ismer? - Esettanulmány...
Az olajos magvak és csírafélék jótékony hatásairól nem sokat hallott. Körmeit télen zárt ablakok mellett, szellőzetlen helyiségben is rendszeresen festi, s bár a körömlakklemosó és a festék intenzív szaga erősen zavarja, másnap új és szebb körmöket akar. „Praktikus” okokból, valamint pattanásos bőre miatt, és mert orvosa is ezt javasolta, fogamzásgátlót kezd szedni. Néhány év múlva barátjával közös lakást bérelnek. Együtt festik ki a szobákat, új bútort, lambériát és szőnyegpadlót vesznek bele. Még nem akarnak gyermeket, ezért tovább szedi a fogamzásgátlót, bár most egy újabb, lelkiismeretét jobban megnyugtató, kevesebb hormont és mellékhatást ígérő fajtára vált. A munkahelyi teendők miatt egyre többet dolgozik, későn fekszik, korán kel
Az időhiány miatt reggel csak kávét iszik, napközben épp csak bekap valamit, vagy a szomszéd boltban hamburgert, pogácsát vagy látvány pékárut vásárol. Időközben a családból meghal valaki, ami lelkileg nagyon megviseli, még évek múltán is. A munkahelyi terhek miatt egyre több a konfliktus a párjával is, ami érzelmileg nagyon bántja. A problémáit azonban nincs kivel megosztania. Egy idő után szakítanak. A feszültség oldására elszív egy-egy cigarettát és nyugtatót is bevesz, de főleg az édesség nassolásába menekül. Időnkénti vérnyomáskiugrásai, magasabb koleszterin- és vércukorértékei miatt orvosa gyógyszert ír fel neki.
Egyre fáradtabb, így reggelente több kávéra, sminkre és kozmetikumra van szükség. A bennük lévő káros anyagokról sejtelme sincs, de nem is nagyon foglalkozik vele, hiszen ha meg akarja tartani az állását, hoznia kell a formát és jól kell kinéznie. Mivel úgy érzi, hogy a sápadtabb bőr nem áll jól neki, ősztől tavaszig rendszeresen szoláriumba jár. Mozgásra alig marad ideje, csak heti egy vagy két alkalommal van rá lehetősége, akkor azonban erősen túlterheli magát. Ennek ellenére testsúlya nem csökken, sőt inkább mintha nőne.
Ruhái mosásához szintetikus mosóport és illatos öblítőszert használ. Az évek múlásával egyre több munkahelyi és magánéleti gondja akad. Újabb kapcsolatából mielőbb gyermeket is szeretne, így a fogamzásgátlót már néhány hónapja abbahagyta, de nem érti, miért nem sikerül várandóssá válnia. Menstruációja rendszertelen, időnként görcsös alhasi fájdalmat érez, nemi vágya erősen csökkent, és a menstruáció előtti napokban komoly panaszai vannak.
Egy alkalommal sikerül ugyan várandóssá válnia, de a nyolcadik héten elvetél, ami újabb súlyos lelki terhet jelent számára. Önértékelése és önbizalma tovább csökken. Negyvenéves korától kezdve évente összenyomják és átvilágítják a melleit. A gyermekvállalásról szinte már lemondott, belül azonban nagy űrt érez. Ötvenes éveiben csontritkulása miatt ösztrogénkészítményt kap. Testsúlya az immár rendszeressé váló fogyókúrák ellenére egyre nő. Testileg és lelkileg egyaránt kimerültnek és csalódottnak érzi magát. Egy alkalommal csomót vesz észre az egyik mellében.
Nem sokkal később lesújtó diagnózis derül ki. Emlőeltávolítást, kemoterápiát és sugárkezelést javasolnak neki. El sem hiszi, hogy mindez vele történik meg. Azon gondolkodik, hol rontotta el, de ahogy igyekszik visszaemlékezni – a munkahelyen, a körülményeken és néhány kellemetlen emberen kívül – alig talál valamilyen elfogadható magyarázatot.
Nőgyógyászati daganatok
Mellcsomó és melldaganat: A mellcsomó a mell bizonyos sejtjeinek jóindulatú burjánzása, amely 20-30 éves korban a leggyakoribb, s fő oka a tartós és ellensúlyozatlan ösztrogénhatás. A mell nagy részét alkotó zsírszövetben az ösztrogénhatású vegyületek könnyen felhalmozódnak, s mivel a női mell kifejezetten ösztrogénérzékeny szövet, nagyobb valószínűséggel jön létre benne kóros szövetszaporulat. Mindez a mell feszülését, csomók vagy durvább kötegezettség megjelenését okozza.
Egy 36 éves hölgy elmondása szerint:
Néhány évvel korábban csomó alakult ki a bal mellében, amely azóta 5 cm nagyságúra nőtt. A mammográfiás és a szövettani vizsgálat egyaránt jóindulatú elváltozást igazolt. Műtétet azonban nem akart. A csomó kialakulása, a ciklus rövidebbé és a menstruáció fájdalmasabbá válása, valamint a menstruáció előtti mellfeszülés megjelenése a hormonális egyensúly fokozatos felborulására utalt.
Ehhez járultak az erős szellemi megterhelést jelentő munkahelyi stresszhatások is. A hormonszintek megállapítását követően a még szülés előtt álló hölgy a természetes megoldások mellett döntött. Ennek során a mellcsomó mérete eleinte még kissé növekedett, majd meglepően hamar, mindössze négy hónap leforgása alatt a felére csökkent, majd egyre kisebbé vált.
Jóindulatú csomók az emlőben
A mellek egy másik típusú jóindulatú elváltozása a tejkivezető járatok néhány milliméteres növedéke, amely a mellbimbó váladékozásának leggyakoribb oka. A váladék tejszerű vagy véres jellegű lehet. Mivel az elváltozás kis mérete miatt nem tapintható, továbbá mert a véres váladékozás rosszindulatú daganat jele is lehet, mielőbbi kivizsgálás és a váladéksejtek vizsgálata szükséges. A mellek gyakori elváltozása lehet a zsírsejtekből kiinduló jóindulatú szövetburjánzás is.
Mi a különbség a jó- és a rosszindulatú daganat között?
A rosszindulatú daganatot az különbözteti meg a jóindulatú mellcsomótól, hogy az elváltozás kötöttebb, nehezen mozgatható, és idővel a mell bőrét is behúzza, amely miatt a bőrfelszín egyenetlenné válik. Jellemző a fájdalom hiánya és a környéki – általában hónalji – nyirokcsomók duzzanata. A melldaganat leggyakrabban a mell külső-felső negyedében jelentkezik.
Míg a jóindulatú daganat tokkal körülvetten, „gömbszerűen” növekszik, a rosszindulatú elváltozás agresszíven és kiszámíthatatlanul hatol a környező szövetekbe – innét a „rák” elnevezés is. Mire a daganat észrevehetővé válik, már több százmillió sejtet tartalmaz, amely évekkel korábban indult növekedésnek. Közel tízévnyi osztódás szükséges ahhoz, hogy a daganat észlelhetővé váljon. A röntgen csak ekkortól, fél-egy centiméteres nagyság felett kezdi „látni” az elváltozást. Nem sokkal később a daganat tapinthatóvá is válik.
A gyakrabban osztódó sejtekből nagyobb eséllyel lesz daganat?
A daganat kialakulásának helyét és valószínűségét az is befolyásolja, hogy egy bizonyos sejttípus milyen gyakran újul meg. Azok a sejtek, amelyek gyakran osztódnak, nagyobb eséllyel válnak rosszindulatúvá. A mellben a tejcsatornák járatait bélelő hámsejtek is ilyen gyakran megújuló sejtek. Ha e gyakran osztódó sejteket még az ösztrogéntúlsúly is terheli, érthető, hogy a mell egyik leggyakoribb rosszindulatú daganata a tejcsatornákat bélelő sejtekből indul ki.
Kockázati tényezők a rosszindulatú daganatok esetében:
- helytelen táplálkozás, stresszhatások, túlterheltség, mozgáshiány, ülő életmód és elhízás
- dohányzás és / vagy alkoholfogyasztás
- vegyszerek, adalékanyagok
- fogamzásgátlók
- hormonpótló terápia
- kozmetikai, gyógyszeripari termékek
Melldaganat kialakulásában:
- korai nemi érés
- késői várandósság
- ösztrogéndominancia
- progeszteronhiány
- inzulinrezisztencia
- magas prolaktinszint
- androgéntúlsúly
- lelki-érzelmi okok
- genetikai hajlam
- egyéb tényezők (például drótkosaras melltartó)
- ismeretlen okok
A melldaganat kockázatát a felsorolt tényezők mind növelik
Azonban minél több áll fenn ezekből, annál nagyobb a kockázat mértéke. A legfőbb gondot nem a későn felfedezett betegség, hanem a mélyben húzódó okok, a hormonális és a lelki tényezők figyelmen kívül hagyása jelenti. A melldaganatok nagy része ugyan közvetlenül hormonális, közvetetten azonban lelki eredetű ok talaján jön létre. Hátterükben – ahogy számos más rosszindulatú folyamat esetén is – sokszor állnak korábban megélt lelki traumák, nőiséggel kapcsolatos problémák és más lelki konfliktusok.
A melldaganatok gyakoriságának növekedése azonban felveti a környezeti kemikáliák szerepét is
Minél több van jelen ezekből egy nő életében, annál nagyobb veszélyt hordoznak. Mindez nem jelenti azt, hogy egy nőnek állandó félelemben és minden környezeti hatást elkerülve kellene élnie, a kockázat lehetőségét azonban nem szabad alábecsülnie. Minél hosszabb időn át van jelen az ösztrogéndominancia és a progeszteron védőhatásának hiánya, minél több a káros hatás, minél több a stressz és a lelki teher, annál nagyobb valószínűséggel alakul ki valamilyen betegség vagy rosszindulatú elváltozás. Az ösztrogéntúlsúly korrigálása, a hormonális és a lelki egyensúly megtalálása ezért a megoldás legfontosabb lépéseit jelentik.
A melldaganat felismerésében a következő módszerek segíthetnek:
A mellek rendszeres önvizsgálata, amelyet havonta-kéthavonta, a menstruációt követő napokban kell végezni (menstruáció előtt a mellek feszessége és érzékenysége akadályozhatja a vizsgálatot). A legjobb a tusolás közben, vizes bőrön szappanos kézzel végzett vizsgálat, mert így a bőr tapadása kiküszöbölhető. Mindkét mellet és mindkét hónaljat is gyengéden végig kell tapintani, mivel a mell területéről elvezető nyirokfolyadék főleg a hónalji nyirokcsomókban gyűlik össze.
A hónaljban érzett duzzanatok közül nem mindegyik kórjelző: a megnagyobbodott nyirokcsomó oka enyhe fertőzés vagy gyulladás is lehet, így nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni. Az éberség azonban nem árt. A mellek bőrét és szimmetriáját leengedett és felemelt karok mellett, tükör előtt is meg kell tekinteni. A mellbimbók gyengéd összepréselésével azt is meg kell figyelni, hogy jelentkezik-e váladékozás.
A mellek önvizsgálatának cáfolhatatlan alapja az, hogy legjobban a nő ismeri a saját testét, így bármely változást hamarabb képes felismerni, mint bárki más. Ha gyanús elváltozást észlel, az esetleges rosszindulatúság kiszűrésére szakemberhez kell fordulnia, aki – szerencsés esetben – a fizikai és a lelki hátteret egyaránt figyelembe vevő irányban kezdi meg a gyógyítást.
A kézilámpa is segíthet a mellben lévő daganatok felismerésében
A mellek megfelelő, erre a célra készült kézilámpával történő átvilágítása szintén egyszerű és hatékony lehetőség. A kisméretű és praktikus eszköznek minden nőnél ott lenne a helye. Rendszeres használata – kiegészítve a mell önvizsgálatával – értékes lehetőség a korai felismerésben.
A hormondiagnosztika segítségével a hormonális egyensúly meglétére vagy hiányára vonatkozóan nyerhetők értékes adatok. A vizsgálatot vér helyett nyálmintából végezve még pontosabb eredmény kapható, mivel a nyálban csak a biológiai hatást ténylegesen kifejtő szabad hormonok vannak jelen. További lehetőséget jelent az ösztrogénlebontási termékek arányát elemző vizsgálat, amelynek előnye, hogy nem a már kialakult rosszindulatú elváltozást, hanem annak kockázati szintjét jelzi, s ily módon a megelőzést szolgálja.
A mellek átvilágítása az e célra készült kézilámpával
A képalkotó eljárások értéke a melldaganattal kapcsolatban némileg korlátozott. Mire a szűrésben alkalmazott röntgenvizsgálattal a melldaganat észlelhetővé válik, keletkezése óta már évek teltek el. „Akkor miért nevezzük ezt megelőzésnek?” – teszi fel a kérdést dr. Lee. A mammográfia a rosszindulatú daganatok közel felében észlelhető meszesedés kimutatása révén csupán igazolhatja a daganat jelenlétét.
S bár megbízhatósága a rosszindulatú daganat felismerésében 95 százalék körüli, az akkor is csak egy korábban kezdődött folyamat késői felismerése, amelynek alkalmazása során mechanikai és sugárhatás is éri a melleket.
A rutinszerűen végzett vizsgálat haszna ezért nem egyértelmű
Az ultrahang kíméletesebb ugyan a röntgensugárnál, de a kisebb elváltozások kevésbé láthatók. Az MRI vizsgálat megbízhatóságával kapcsolatban szintén megoszlik a szakma véleménye. Informatívabb és kíméletesebb lehetőség a lézeres mammográfia, valamint a hőkibocsátás érzékeny mérésén alapuló infravizsgálat, amely korábban és nagyobb biztonsággal képes kimutatni a daganatos elváltozások jeleit.
Szövettani vizsgálatok
A szövettani vizsgálat történhet az elváltozásból speciális tű segítségével vett minta feldolgozásával, valamint magának az elváltozásnak – például a tapintható mellcsomónak – az eltávolításával. A legfontosabb annak eldöntése, hogy jó- vagy rosszindulatú elváltozásról van-e szó, mivel ez a további teendőket és a kezelési lehetőségeket nagymértékben befolyásolja.
A daganatos betegségekkel kapcsolatban életbevágóan fontos, hogy ne csak a probléma felszíni „vadhajtása”, a mellcsomó vagy a melldaganat legyen a kezelés középpontjában, hanem a háttérben álló, mélyebb eredetű probléma teljes egésze is. Jó hír a mellrákkal kapcsolatban, hogy mivel kialakulása többnyire lassú folyamat, mindennap lehetőség nyílik azon életmód- és szemléletbeli döntések meghozatalára, amelyek segítségével a betegség legyőzhető.
Mióma és rosszindulatú méhdaganat
A méh a mellhez hasonlóan fokozottan hormonérzékeny szerv. Fontos különbség azonban, hogy míg a mellben a zsírszövet, a méhben az izomszövet dominál. Ösztrogéndominancia esetén ezért nemcsak a méhnyálkahártya túlépülése, de izom-szövetének gócos burjánzása, miómája is létrejöhet. A mióma a mellcsomó mellett a leggyakoribb jóindulatú nőgyógyászati daganat, amely a termékeny korú nők egynegyedét, döntően a 35 év feletti korosztályt érinti.
A mióma a méh szabályos működését és a várandósság létrejöttét egyaránt akadályozhatja
A kialakuló panaszok elsősorban a mióma elhelyezkedésétől függenek. A méhüreghez közelebb fekvők menstruációs vagy petesejt-beágyazódási zavarokat, az izomfalban elhelyezkedők görcsös panaszokat, míg a külső felszínen lévők a szomszédos szervek nyomásából származó tüneteket okozhatnak. Bár a mióma sokszor tünetmentes marad, gyakori tünete lehet a bő, darabos vagy görcsös menstruáció, a ciklustól független (rendellenes) vérzés, az alhasi érzékenység, a fájdalmas nemi együttlét, vagy akár a meddőség.
A várandósság során a mióma – bár többnyire visszafejlődik – szintén okozhat komplikációkat és vetélést. Gondolni kell a mióma jelenlétére akkor is, ha a menstruáció során alvadt vér jelenik meg.
A miómák elhelyezkedése a méhben
Bár a mióma kialakulásának esélye az életkor haladtával egyre nő, jelenléte nem annyira a korral, mint inkább a hormonegyensúly zavarával függ össze. A mióma felfedezésekor ezért a felesleges várakozás helyett a hormonális zavar mielőbbi megszüntetésére kell törekedni, hogy szövődmény vagy a méh eltávolításának kényszere ne merülhessen fel.
Az időveszteség csak a mióma nagyságát növeli, amely olyan méretűvé fejlődhet, hogy a méh eltávolítása valóban elkerülhetetlenné válik. Az ok azonban a méh eltávolításával sem szűnik meg, mivel a mióma oka nem a méhben van. Előfordulhatnak azonban olyan helyzetek, amikor már csak a műtét segít, mert a mióma túl nagyra nőtt, vagy olyan vérzést okoz, amely beavatkozást tesz szükségessé. A méh eltávolítását követően azonban a tapasztalatok alapján számolni kell a korai menopauza kialakulásával, mivel a petefészkek rövid időn belül sorvadásnak indulnak, és hormontermelésük megszűnik.
A mióma kialakulásának kezelése
Tekintettel arra, hogy a mióma egyik fő oka az ösztrogén arányának kóros megváltozása, alapvető a hormonális állapot tisztázása, s ha abban eltérés adódik, a hormonegyensúly mielőbbi helyreállítása. A kezelés kezdeti időszakában – akárcsak a mellcsomónál – gyakran előfordul, hogy a mióma egy ideig még növekszik, majd a hormonegyensúly fokozatos helyreállásával – annak súlyossági fokától és fennállásának időtartamától függően – növekedési üteme lassul, majd megáll, végül mérete csökkenni kezd.
Sok nő ennek láttán, főleg ha gyors hatást és az elváltozás növekedésének azonnali megszűnését várja, megijed vagy csalódik, és az oki megoldást biztosító kezelést idő előtt abbahagyja. A méh izomszövetének évek óta tartó burjánzását azonban nem lehet egyik pillanatról a másikra megszüntetni. Mint mindenhez, ehhez is türelem szükséges, amelynek során a szervezetnek időt kell adni az egyensúly helyreállításához. Ha nincs meg a kellő kitartás, a műtét sokszor valóban elkerülhetetlenné válik.
Méhen található kinövések: polipok
A méh jóindulatú elváltozásai közé tartoznak a különböző elhelyezkedésű méh-polipok, valamint a már említett méhnyálkahártya-túlburjánzás is, amelyek oka – a nyálkahártyát túlépítő ösztrogéntúlsúly – már ismert. A nyálkahártya kóros mértékű burjánzása a menopauza körüli időszakban szintén gyakori, hiszen akkor is relatív ösztrogéntúlsúly áll fenn.
A méh rosszindulatú elváltozásai közül a méhnyak területén kialakuló problémák azért gyakoribbak, mert a méhnek ez a része van legjobban kitéve a „külső” hatásoknak.
Humán papillomavirus (HPV)
A méhszáj rosszindulatú folyamatainak hátterében a humán papillomavirus (HPV) szerepe ma már bizonyítottnak tekinthető. Daganatot azonban csak akkor okoz, ha egyéb kockázati faktorok is fennállnak, mint az immunvédelmet csökkentő dohányzás, a rendszeres fogamzásgátló-használat, vagy a hormonegyensúly felborulása. A vírus jelenléte önmagában tehát még nem jelenti a daganatos folyamat létrejöttét, csak annak fokozott kockázatát.
A rosszindulatú elváltozás csírái sajnos már egyre fiatalabb korban megfigyelhetők
A kóros folyamat sokáig nem okoz panaszt, csupán bőségesebb váladékozás és rendellenes vérzés hívhatja fel rá a figyelmet. Ezért fontos a megelőzés, illetve a nőgyógyászati rákszűrés, mivel az elváltozás a méhnyak területéről vett kenet vizsgálatával már korai stádiumban kimutatható.
Méhtest daganat, a gyermektelen nőket jobban veszélyezteti!
Míg a méhnyakrák inkább a többször szült nők betegsége, a méhtest daganata, a még nem szült nők esetén fordul elő gyakrabban. A méh rosszindulatú szövetburjánzása legtöbbször a nyálkahártyából indul ki, ez az endometridlis rák. Ha megszűnik az egyensúly, és az ösztrogén mellől hiányzik a megfelelő mennyiségű progeszteron, akkor a méhnyálkahártya burjánzása kóros mértékűvé válik, nagyobb esélyt teremtve a rosszindulatú folyamat kialakulására.
Mindez nem véletlen, hiszen a méhnyálkahártya havonta megújuló, leváló és felépülő szövetféleség, és a folytonos változással járó kockázatot a hormonegyensúly zavara egyre jobban felerősíti. Kialakulásában ezért az ösztrogéndominanciához vezető állapotok mind kockázati faktort jelentenek. Hajlamosító tényezők továbbá a nagyfokú elhízás, a gyakoribb menstruáció, a kismedencét érő sugárterhelés és más káros hatások.
A méhen belüli daganatok tünetei és kezelése
A méhnyálkahártya daganatainak legjellemzőbb tünete a ciklustól független vérzés, illetve menopauza után a rendellenes vagy a kiújuló vérzés. Előfordulhat továbbá alhasi fájdalom, kismedencei görcs vagy hüvelyi váladékozás is. Megbízható diagnózist azonban csak a méhnyálkahártyából vett szövettani minta vizsgálata biztosít, amely a küret során eltávolított anyagból történik.
A már említett küret a túlburjánzott méhnyálkahártya eltávolítását jelenti. Mivel a beavatkozás az okot nem szünteti meg, a burjánzás addig ismétlődhet, amíg a folyamat el nem fajul. A kürettel párhuzamosan ezért érdemes mielőbb alkalmazni azokat a természetes lehetőségeket, amelyek az ösztrogéntúlsúly megszüntetését segítik. A másik hagyományos kezelési mód, a méh eltávolítása szintén csak a tünetet, a „felszíni vadhajtást” távolítja el.
A mell- és a petefészekrák kockázata így továbbra is fennáll!
A méh sorsát érintő döntés során ezért érdemes több szakember véleményét is kikérni, és olyan megoldásokat alkalmazni, amelyek a valódi, mélyebb ok kiküszöbölését segítik. Sajnos azonban erre már nem mindig van lehetőség. A legtöbbet ezért az időben történő cselekvés, a megelőzés segíthet. Ennek lehet része a természetes progeszteron, amely a túlépült méhnyálkahártya leválasztásával csökkenti a nyálkahártya túlburjánzásának kockázatát.
A petefészek elváltozásai és kockázati tényezői
A petefészek jóindulatú elváltozásai közé a már említett ciszták, valamint a petefészek különböző sejtjeiből kiinduló szövetszaporulatok tartoznak. A jóindulatú daganatok bármely életkorban, a rosszindulatúak többnyire a menopauza után fordulnak elő. A női kismedence rosszindulatú daganatai közül minden negyedik a petefészekből indul ki.
A fő kockázati tényezők a petefészek túlzott stimulációja, az ösztrogéndominancia, a kismedencét érő röntgensugárzás és más káros hatások. A petefészek daganatai meglehetősen későn okoznak tüneteket, így nehezen ismerhetők fel időben. Ezért feltétlen javasolt a méhnyakrák-szűrést minden esetben hüvelyi ultrahangvizsgálattal is kiegészíteni. A megelőzés szerepe ebben az esetben sem hangsúlyozható eléggé.