Cukorbetegség okozta ideghártya-károsodás (diabéteszes retinopátia)
Mi a cukorbetegség?
A cukorbetegség (latinul: diabetes mellitus, ejtsd: diabétesz mellitusz) egy anyagcsere-betegség, amelynek számos formája van. Közös bennük, hogy nem elégséges az inzulin nevű hormon termelése, illetve szöveti hatása. Kezelés nélkül vagy elégtelen kezelés (nem megfelelő diéta, gyógyszeres, illetve inzulinkezelés) esetén a cukorbetegség sokéves fennállás során számos szerv károsodásához vezet, ezek közé a szervek közé tartozik a szem is.
Mivel fenyegeti a cukorbetegség a szemet?
Megvakulással. A cukorbetegséggel társuló ideghártya-károsodás (azaz a diabéteszes retinopátia) ugyanis a vakság egyik gyakori oka. Leggyakrabban az elhanyagolt cukorbetegség szövődménye. Leginkább olyan cukorbetegeken alakul ki, akiknek sok éven át nem megfelelő a vércukorszintje, azaz nem követik megfelelően az étkezési és életmódi tanácsokat, és nincsenek megfelelően kezelve (például nem térnek át időben az inzulinkezelésre).
Ha a vércukor értékét tartósan egyensúlyban tartják, és a szemfenék állapotát 0,5-1 évente ellenőrzi a szemorvos, a súlyos diabéteszes retinopátia kialakulása ritka, és a jelentős látásromlásnak kicsi a kockázata. A cukorbeteg maga teheti a legtöbbet a megelőzés érdekében azzal, hogy évente szemészeti vizsgálaton vesz részt, és mindent elkövet azért, hogy a vércukor-, vérzsír- és vérnyomás-értéke ne legyen nagyobb a normálisnál. Az ideghártya kis vérereire ugyanis a cukorbetegséggel gyakran társuló magas vérnyomás is kedvezőtlen hatással van.
Miért alakul ki a diabéteszes retinopátia?
Azért, mert az ideghártyát tápláló apró hajszálerek károsodnak. Minél hosszabb ideje cukorbeteg valaki, annál valószínűbb, hogy a szemben érkárosodása és legalább enyhe ideghártya-károsodása is kialakul. A súlyos diabéteszes retinopátia kockázatát növeli a rosszul beállított vércukorszint, a magas vérnyomás, az emelkedett vérzsírszint (a vér koleszterin- és lipidszintje) és az elhízás együttes jelenléte.
Milyen panasza van a betegnek diabéteszes retinopátia esetén?
Eleinte, éveken át semmilyen. Az is előfordul, hogy már előrehaladott a diabéteszes retinopátia, ám a látásban még nem következett be észrevehető változás. Amikor azonban a látás megromlik, a súlyos problémák gyors ütemben követik egymást: ingadozó homályos látás alakul ki, rossz az éjszakai látás, sötét foltok, csíkok jelennek meg a látótér közepén az üvegtestbe történő bevérzések miatt, majd a vér nagy, úszkáló homályok formájában lebeg a látótérben. Kezelés nélkül hamarosan ideghártyaleválás alakul ki, amely idővel teljes vaksághoz vezethet. A diabéteszes retinopátia tünetei eltérnek nem proliferalo (háttér)-retinopátia és proliferativ retinopátia esetén.
Mit jelent a háttér-retinopátia és a proliferativ retinopátia?
A háttér-retinopátiában az ideghártya erei már károsodottak, faluk meggyengült. A károsodott érfalon zsírnemű anyagok jutnak át és rakódnak le az ideghártyában. Apró értágulatok és kisebb vérzések is megjelennek.
A háttér-ideghártyabántalom a betegség korai szakasza, és viszonylag gyakori. Panaszokat csak akkor okoz, ha az éles látásért felelős sárgafolt is érintett a betegség által. Ez esetben a sárgafolt folyadéktartalma megnőhet (vizenyős, ödémás lesz), és emiatt a középponti éles látás megromlik. A háttér-retinopátia súlyosbodásakor rossz vérellátású, oxigénben szegény területek alakulnak ki az ideghártyán. Ez indítja meg a kóros érképződést (az érújdonképződést), azaz a proliferativ retinopátia kialakulását.
A proliferativ ideghártya-károsodásban már a perifériás látás is megromlik, ha a gyenge falú, kóros erek megrepednek. Ilyenkor vér jut az üvegtestbe, ami homályossá vagy lehetetlenné teszi a látást. A kóros erek előrehaladott állapotban ideghártya-leválást okozhatnak. Az érújdonképződés a csarnokzugban és a szívárványhártyában is megjelenhet. Ez komoly szemfájdalommal járó, és akár a látás elvesztéséhez is vezető másodlagos, zárt zugú zöld hályogot okozhat.
A súlyos, nem proliferalo retinopátiában szenvedők körül-belül felének egy éven belül proliferalo ideghártya-bántalma alakul ki, ha betegségüket nem kezelik erélyesen.
Hogyan ismerhető fel a diabéteszes retinopátia?
A szemészeti vizsgálat során megfigyelt elváltozások alapján. Mivel az ideghártya károsodása eleinte nem jár panasszal, a cukorbetegek gyakran azt hiszik, hogy nincsen semmi baj a szemükkel. A retinopátia kezelése azonban akkor a leg-sikeresebb, ha még a panaszok kialakulása előtt megtörténik. Hangsúlyozni kell tehát, hogy a cukorbetegnek akkor is nagy kockázata lehet erre a szembetegségre és az ebből adódó súlyos látásromlásra, ha az adott pillanatban semmilyen látási problémája sincs. Éppen ezért rendszeresen meg kell jelennie szemészeti vizsgálaton.
Milyen gyakran kell a cukorbetegnek szemészeti vizsgálaton részt vennie?
Az első vizsgálatnak a cukorbetegség felismerésekor azonnal meg kell történnie, utána legalább évente szükséges a szemészeti vizsgálat. Ez a gyakoriság azonban csak akkor elégséges, ha a vércukorszint megfelelően beállított, és nincsen retinopátia, vagy a retinopátia enyhe. Ha a retinopátia előrehaladottabb, a szemet kezelni kell. Ilyenkor az ellenőrző vizsgálatokra félévente vagy annál gyakrabban sor kell, hogy kerüljön. A vizsgálatok sűrűségét a szemorvos a szem és a cukorbetegség állapotától függően, egyénenként határozza meg.
Miből áll a diabéteszes retinopátia kezelése?
Ez a betegség súlyosságától függ. Az enyhe, nem proliferalo ideghártya-károsodás nem mindig igényel szemészeti kezelést. A kezelést igénylő esetek ellátására az ideghártya lézeres fotokoagulációja és az üvegtesten végzett műtét (vitrektómia) szolgál. Az időben elvégzett lézeres kezeléssel megelőzhető a súlyos látásromlás kialakulása. Ha a diabéteszes retinopátia már előrehaladott, csak műtéttel lehet a látást megmenteni. A vércukorháztartás egyensúlyban tartása és a kis ereket támogató tablettás kiegészítő kezelés azonban már a cukorbetegség korai állapotától kezdve szükséges.
Hogyan hat a lézeres fotokoaguláció?
A szemfenéki lézerkezelés az oxigénhiányból eredő érújdonképződést állítja meg. Ezzel a későbbi bevérzéseket és a heges ideghártya-leválást előzi meg. Az ilyen kezelést akkor kell elvégezni, amikor a betegnek még nincsen semmilyen látási panasza, de a szemorvos a vizsgálat során már észleli a később súlyos következményekkel járó érújdonképződés legelső jeleit. Az előírt gyakorisággal végzett, rendszeres szemészeti vizsgálat éppen azért szükséges, hogy a lézeres fotokoagulációt időben elvégezhessék.
A kezelés előtt a szemorvos szemcseppel kitágítja a szem-bogarat, és érzéstelenítő cseppet cseppent a szemre. A beteg egy lézerkészülékkel kiegészített réslámpa fejtartójába illeszti az állát és a homlokát. A szemorvos kezelő kontaktlencsét helyez a szaruhártyára. Ez elősegíti, hogy az ideghártya kezelendő részére vetüljön a lézersugár. A beteg ismételt erős fényvillanásokat tapasztal a kezelés közben. A kezelés általában több vizit alatt végezhető el teljesen. Röviddel a lézeres kezelés után a beteg hazamehet. A látás körülbelül fél-egy napig homályos lesz (amíg a pupilla visszaszűkül). Ha az ideghártya állapota megkívánja, idővel a lézeres kezelés ismételhető, illetve kiegészíthető.
Mire szolgál a vitrektomia?
A lézeres fotokoaguláció elmaradása miatt kialakult súlyos károsodások kezelésére. Proliferatív diabéteszes retinopátiában a bevérzett üvegtestet és az ideghártyát húzó, leválasztó hegszövetet el kell távolítani, a levált ideghártyát pedig a helyére vissza kell rögzíteni. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy helyre lehessen állítani a látást, illetve meg lehessen akadályozni a teljes látásvesztést.
Erre a célra szolgál a vitrektomia, egy speciális eszközökkel végzett üvegtesti műtét. A teljes gyógyulás a műtét után heteket vehet igénybe. A műtétet követően a legtöbb beteg látása javul. Amikor nem következik be javulás, annak rendszerint az az oka, hogy a cukorbetegség már helyrehozhatatlanul károsította az ideghártyát.
Mit tehet a cukorbeteg a diabéteszes retinopátia elkerülésére?
A betegnek mindent meg kell tennie azért, hogy csökkentse a retinopátia kialakulásának kockázatát, vagy a már kialakult retinopátia rosszabbodását. Ennek érdekében az orvossal együttműködve a normális értéken kell tartania a vércukorszintjét, meg kell tartania az étrendi előírásokat és az életvitelre vonatkozó utasításokat. Az étkezési teendőket illetően dietetikus ad segítséget. Fontos a vérnyomás normális értéken tartása (a magas vérnyomás csökkentése ugyanis lassítja az ideghártya-károsodás súlyosbodását) és a dohányzás abbahagyása (a dohányzás közrejátszik a vérerek elzáródásában).