Mi az ideghártya-leválás, és miért veszélyes?

Az ideghártya fényt érzékelő receptorsejtjei (a csapok és a pálcikák) az érhártyához közel helyezkednek el, táplálásukat az érhártya végzi. Amikor az ideghártya leválik, eltávolodik az érhártyától, és a szem belseje felé mozdul el. Ilyenkor a csapok, a pálcikák és az egyéb idegsejtek táplálás nélkül maradnak. Ha ez az állapot tartós, az idegelemek elpusztulnak.

Ideghártya-leválás esetén tehát a szem kezelés nélkül megvakulhat. Az ideghártya leválása kialakulhat az ideghártya kiszakadása miatt, és létrejöhet az ideghártyát leválasztó, heges kötegek kialakulása következében. Az utóbbira példa a könyvben korábban ismertetett proliferatív diabéteszes retinopátia következtében létrejövő ideghártya-leválás.

Mi utal arra, hogy az ideghártya leválása megkezdődött?

Amikor az ideghártya leválása megkezdődik, kis vérerek is elszakadhatnak. Belőlük vér juthat az üvegtestbe. Emiatt úszó homályokat láthat a beteg. Amennyiben a leválás az ideghártyára gyakorolt húzó hatással is együtt jár, villanásszerű fények is jelentkezhetnek sötét környezetben (este, éjszaka). Kezdetben, amikor az ideghártyának csak egy kisebb része vált le, a leválásnak megfelelően függönyszerű sötét árnyék jelenik meg a látótérben. Az ideghártya-leválás terjedése esetén a látótér mind nagyobb területe válik homályossá.

Mi a szerepe az üvegtest összeesésének az ideghártya-leválás kialakulásában?

Az ideghártya kiszakadása miatt kialakuló ideghártya-leválásban (más néven retinaleválásban) az üvegtest szerkezetének megváltozása fontos szerepet játszik. A szem belsejének nagy részét kitöltő üvegtest anyaga hígabbá válik. Az üveg-test egésze összezsugorodik, és az üvegtest elválik az ideg-hártyától. Ez a hátsó üvegtest leválásának vagy az üvegtest összeesésének nevezett, gyakori folyamat rendszerint nem okoz betegséget. Az üvegtest szilárd szálacskái, amelyek az összeesés kapcsán elszabadulnak eredeti elrendeződésükből, és az elfolyósodott üvegtestben szabadon változtathatják a helyzetüket, látványosan megjelenhetnek a látótérben (úszó pontok, legyek látása).

Ez ártalmatlan állapot. Amikor ellenben az összeeső üvegtest egyes pontokon még erősen tapad az ideghártyához, és ezeken a pontokon lógva erősen húzza a retinát, a retina kiszakadhat. A szakadáson át az üvegtestből folyadék juthat az ideghártya alá, és a retinát leválaszthatja az érhártyáról. Ahogyan a folyadék halmozódik az ideghártya alatt, úgy egyre nagyobb területen válik el a retina az érhártyától. Kezelés nélkül a retina leválása addig folytatódhat, amíg az egész ideghártya leválik. Ez a látás el-vesztését idézi elő. Érdemes tudni, hogy az ideghártya nem minden szakadása vagy nyílása okoz leválást.

Mi növeli az ideghártya-leválás kockázatát?

Az életkor növekedésével az üvegtest szerkezete károsodik, anyaga elfolyósodik, ami a szakadáson alapuló retinaleválás lehetőségét megteremti. Közepes és nagyfokú rövidlátásban az üvegtest elfolyósodása már fiatalon elkezdődik, emellett gyakori az ideghártya kiszakadására hajlamosító retina-elvékonyodás. Mindez fokozza a kockázatot. Az is növeli a kockázatot, ha valakinek volt már ideghártya-leválása (ez arra utal, hogy a hajlamosító tényezők jelen vannak) vagy korábban súlyos szemsérülésen esett át (ilyenkor nagyobb az ideghártya megsérülésének az esélye).

Kockázati tényező a szemműtét, például a szürkehályog-műtét, mert a szem műtéti terhelése és az eltávolított szemlencse hiányzó térfogata hajlamosít az üvegtest összeesésére. Rövidlátás és teljessé még nem vált üvegtestleválás esetén a fej erős rázkódásával járó tevékenységet, sportot (például a labdajátékokat) kerülni célszerű, hiszen a rázkódás növeli azt az erőt, amellyel az üvegtest az ideghártyát húzza (a húzó hatás elősegíti az ideghártya kiszakadását és az üvegtest bejutását az ideghártya alá).

Hogyan észleli a szemorvos az ideghártya leválását?

Az ideghártyán lévő lyuk és szakadás, valamint a retina leválása a szemfenék vizsgálata során fedezhető fel. Ha az üveg-testbe jutott vér miatt nem lehet kellően rálátni a szemfenékre, szemészeti ultrahangvizsgálattal mutatható ki a leválás. Az ultrahanghullámok áthaladnak a bevérzett üvegtesten, és visszaverődnek az ideghártyáról. Ez lehetővé teszi, hogy a szemorvos vizsgálhassa az ideghártya és a szem egyéb belső részeinek az állapotát.

Hogyan gyógyítják meg az ideghártya leválását?

Ha az ideghártyán lévő szakadást a leválás kialakulása előtt észlelik, a szemorvos járóbeteg-rendelésen lézeres kezeléssel a szakadás körül összehegesíti az ideghártyát és az érhártyát. Az esetek többségében ez megakadályozza az ideghártya-leválás kialakulását. Ha a leválás már megkezdődött, műtétet kell végezni.

Mi történik a lézeres kezelés során?

A lézeres kezelés (fotokoaguláció) alkalmával a szemorvos különleges kontaktlencsén át lézersugarat irányít az ideghártya szakadása mellett a retinára, és hőhatás révén mintegy összehegeszti azt az alatta lévő érhártyával. A kezelés helyén idővel kis heg képződik, ez rögzíti az ideghártyát. A lézerkezelés önmagában csak akkor elegendő, ha az ideghártya még nem vált el az érhártyától.

Mikor kerül sor műtéti kezelésre?

Akkor, ha az ideghártya már levált. Ilyen esetben a lézeres kezelés önmagában nem hatásos, mivel az ideghártya és az érhártya között folyadék van, így nem tud a két réteg összehegesedni. A műtét célja éppen az, hogy az ideghártya és az érhártya ismét érintkezésbe kerüljön, és a szakadást ezután már el lehessen zárni. Az ideghártya-leválás ellen végzett három leggyakoribb sebészeti beavatkozás az üvegtesti műtét (vitrektómia), az ínhártya külső bedomborítása és a gázbefecskendezés.

Ezek kombináltan is alkalmazhatók. Az, hogy milyen beavatkozást végez a szemorvos, a leválás tulajdonságaitól függ (hol van a nyílás a retinán, van-e heges köteg, amely húzza az ideghártyát, volt-e már korábban hasonló műtét stb).

Mire szolgál a vitrektómia?

Ez a műtét teremti meg annak a feltételeit, hogy az ideghártya visszafeküdhessék az érhártyához. A vitrektómia átlagosan egy-másfél órát vesz igénybe. A műtét során a szemorvos finom eszközöket vezet a szem falán ejtett metszéseken át az üvegtestbe. Ilyen a fényszonda, amely megvilágítja a szem belsejét, a vágóeszköz, amellyel eltávolítja az üvegtestet és az esetleges heges kötegeket, valamint egy vékony cső, amelyen át sóoldattal folyamatosan pótolja az eltávolított üvegtestet azért, hogy a szem alakja és normális belső nyomása fennmaradjon.

Az üvegtest eltávolítása és az ideghártyát húzó hatások megszüntetése után az ideghártya már visszafektethető a helyére. Ekkor az ideghártya szakadásai körül lézeres vagy fagyasztásos kezelést végeznek. Addig, míg az ezáltal képződő hegek lezárják a szakadást, szükség van arra, hogy az üvegtesti teret lassan felszívódó gázzal vagy szilikonolajjal töltsék fel – ez utóbbit később, néhány hónap múlva egy másik műtéttel távolítják el.

Milyen panaszok támadhatnak az üvegtesti műtét után?

A beteg néhány napig viszketést, szúró érzést érezhet az operált szemben. Gyakori, hogy a szem kivörösödik, a kötőhártya megduzzad, a szem könnyezik és enyhén fáj. Néha a szem belső nyomása megemelkedik, ami átmeneti szemnyomáscsökkentő kezelést igényel. A gyógyulás időtartama alatt kerülni kell a fizikai erőlködéssel járó tevékenységet.

Mi jellemző az ínhártya bedomborításával végzett műtétre?

Ha nincsen szükség arra, hogy az üvegtestben vitrektómiát végezzen a szemorvos, az ideghártya és az érhártya érintkezésbe hozása kívülről befelé történő bedomborítással is elérhető. Ez a beavatkozás helyi érzéstelenítésben és altatásban is végezhető. A szemorvos az ideghártya szakadásának megfelelően lézeres vagy külső fagyasztásos kezelést végez, majd szilikonszalagot vagy szilikonhengert rögzít varratokkal az ínhártya külső felszínéhez, a retina szakadásának helyén.

A varratok megszorításával kívülről befelé bedomborítja a szem falát. Ilyen módon a levált ideghártyához az érhártya közel kerül, azaz a rétegek egymással érintkeznek. Az érintkező rétegek pedig a lézer vagy a fagyasztás révén kiváltott hegesedés miatt véglegesen összetapadnak.

Hogyan hat az üvegtestbe befecskendezett gáz?

Az üvegtesti térbe fecskendezett, kiterjedő, azaz térfogatában növekvő gáznyomást gyakorol az ideghártya levált részére, amitől az visszafekszik a helyére, és a nyílás elzáródik. Ezután lézerkezeléssel a rétegek összehegesítése elvégezhető. A gázbefecskendezés kombinálható a többi ideghártya-leválás elleni műtéttel. Miután további folyadék nem jut be a szakadáson az ideghártya alá, az ideghártya és érhártya között felhalmozódott folyadék pedig felszívódik, az ideghártya visszatapad a szem falára.

Mire kell ügyelni gázbefecskendezéses műtét után?

Az ideghártyát a helyére nyomó gázbuborék a beavatkozás jellemzőitől függően néhány nap vagy néhány hét alatt szívódik fel. Ezen időszak alatt olyan testhelyzetet kell tartani, amilyet a szemorvos előír, hogy a gázbuborék a megfelelő helyre gyakoroljon nyomást. A gáz felszívódásáig nem lehet repülőgépen utazni vagy más módon nagy tengerszint feletti magasságra menni, mert a környezet nyomáscsökkenése a szembe fecskendezett gáz hirtelen kitágulását okozza. Ez pedig veszélyesen megnöveli a szem belső nyomását.

Mennyit lát a beteg az ideghártya-leválás elleni műtét után?

Annyit, amennyit a visszafektetett ideghártya működőképessége megenged. Minél később kerül műtétre a leválás, annál kevesebb lesz a látás a műtét után. Ennek oka az idegsejtek pusztulása: ha már nagyon sok idegsejt elhalt, nem lesz hasznos látás akkor sem, ha az ideghártya tökéletesen visszafeküdt a helyére. Ezért fontos a retina leválását minél előbb (lehetőleg napokon belül) megoperálni.

Van-e az ideghártya-leválás elleni műtéteknek szövődményük?

Vitrektómiás műtét után viszonylag gyakori a szemlencse elszürkülése (szürke hályog kialakulása). Bármelyik műtéti típus esetén előfordulhat a szem belső nyomásának növekedése (másodlagos zöld hályog, glaukóma kialakulása), vérzés, fertőzés, újabb hegképződés (ez ismét leválaszthatja a retinát). Ritkán az ínhártya bedomborítása a szemizmok működését akadályozhatja, ami kettős látást okozhat. A kettős látás általában átmeneti rendellenesség.lás kockázatát.