Cukorbetegség

A cukorbeteg-gondozás fogalma, helye, formái

A cukorbetegség – mai ismereteink szerint, kevés kivételtől eltekintve élethosszig tartó kóros állapot: folyamatos kezelése, ellenőrzése, figyelemmel kísérése – a beteg lehető legjobb egészségi állapotának elérése és fenntartása érdekében – elengedhetetlen. Az egészségügyi dolgozók mindazon tevékenységének összességét, amelyek segítik a fenti cél elérését, diabétesz-gondozásnak nevezzük.

Jegyezzük meg! A cukorbeteg tehát folyamatos gondozást igényel, azonban e gondozásnak ő nem passzív alanya, hanem aktív, cselekvő résztvevője kell hogy legyen, aki szorosan együtt gondolkodik és együttműködik az őt kezelő, ellenőrző egészségügyi csapattal.

A krónikus betegségek felismerése és gondozásának megkezdése többnyire az alapellátás keretei között történik: így van ez a leg-gyakoribb diabéteszforma, a 2-es típusú cukorbetegség esetében is. A háziorvosi ellátás keretei között mód nyílik e betegség korai felismerésére, hiszen már a beteg megismerésekor – a kórelőzmény ismeretében, majd a betegvizsgálat kapcsán – fény derül azokra a kockázati tényezőkre, amelyek miatt a cukorbetegség irányába szűrővizsgálatot kell végezni.

A beteg magas vércukorszintre utaló panaszai vagy vizsgálatakor észlelhető bizonyos eltérései alapján a vércukorvizsgálat egyértelműen szükséges, mivel a cukorbetegség diagnózisa már eleve valószínűsíthető. Amennyiben igazolódik a szénhidrát-anyagcsere zavara, már a háziorvosi ellátás keretében – lehetőség szerint dietetikus bevonásával – mód van a kezelés megkezdésére és a szükséges további (részletesebb laboratóriumi, EKG-, szemészeti) vizsgálatok elvégzésére.

Igen fontos, hogy a beteg az első viziteket követően tisztában legyen a betegség lényegével, az ő esetében kívánatos vércukorcélértékekkel és azok elérési módjával: ezen belül saját „életmódbeli” feladataival, és teljesítésük alapvető fontosságával.

Szövődmények ismerete

Idejekorán meg kell ismernie a cukorbetegség lehetséges szövődményeit és azok megelőzési lehetőségeit. Minden egyes vizit alkalmával meg kell beszélni a következő ellenőrzés időpontját és az esedékes vizsgálatokat. Bármilyen kezelési vagy speciális probléma esetén a háziorvos felveszi a kapcsolatot az illetékes diabetológiai szakellátó hely cukorbeteg-ellátásban jártas szakorvosával, hogy közösen vegyenek részt az adott kérdés megoldásában.

Amennyiben – 2-es típusú cukorbetegség esetében – az anyagcserehelyzet a terápiás próbálkozások ellenére sem kielégítő, gyógyszerkombináció bevezetése, esetleg inzulinkezelés válik szükségessé, vagy ha szövődmény alakul ki, helyes, ha a beteg további gondozásában a diabetológiai szakellátó hely egészségügyi csapata is részt vesz, a háziorvossal szorosan együttműködve.

Az 1-es típusú cukorbetegek és bizonyos speciális diabéteszes betegcsoportok (pl. előrehaladott szövődményekkel rendelkezők, cukorbeteg gyermekek, illetve gyermeket tervező, vagy terhes nők) gondozását mindenképpen az ún. diabetológiai szakellátás keretein belül, diabetológiai szakellátó helyek részvételével kell végezni. E betegcsoportok ellátása ugyanis csak akkor lehet megfelelő és eredményes, ha e munkában részt vevő szakterületek képviselői a diabetológia elméleti és klinikai vonatkozásait illetően kellő szakértelemmel, jártassággal rendelkeznek, és munkájuk végzéséhez a megfelelő tárgyi feltételek is adottak.

Eredményes ellátás

Az eredményes ellátás feltétele az is, hogy a mindennapi klinikai munkában a betegek edukációját, motivációját segítő és részben végző szakképzett egészségügyi dolgozók – diabetológiai szakápolók, dietetikusok – is intenzíven, összehangoltan közreműködjenek. E sajátos csapatmunka szükségessége és a szakmai specializálódás erősödése következtében mind a szakma, mind a páciensek részéről felmerült az igény, hogy a cukorbetegek ellátása egyes nehezebben megoldható problémák esetén (pl. intenzív inzulinkezelés, előrehaladott szövődmények), vagy bizonyos állapotokban (pl. cukorbeteg gyermekek gondozása, illetve gyermeket tervező, vagy terhes nők) erre felkészült cukorbeteg-szakellátóhelyen történjék. Valamennyi hazai szakellátó helyen – jelenleg országszerte összesen 205 felnőtt-, illetve gyermekcukorbeteg-gondozóhely működik – diabetológiai munkacsoportok dolgoznak.

E munkacsoportok munkájában -a betegekkel és háziorvosaikkal szoros együttműködésben – mindenhol részt vesznek „A Magyar Diabetes Társaság Diabetológus Orvosa” minősítésű orvosok, valamint diabetológiai szakápolók és dietetikusok is. Ma már nemcsak az egyes szakellátó helyek, hanem ezek bizonyos specializációi is külön nyilvántartásra („akkreditációra”) kerültek (www.diabet.hu). így az érdeklődők nem csak azt tudhatják meg bármikor, hogy hol van a hozzájuk legközelebb eső szakellátó hely, hanem azt is, hogy az adott szakrendelés (gondozó) felkészült-e például diabéteszes gyermekek, terhes nők vagy inzulinpumpás cukorbetegek ellátására.

Cukorbeteg gondozás

A cukorbeteg-gondozás ún. sokszakmás (interdiszciplináris, multidiszciplináris) együttműködést igényel, hiszen – amint azt az előző fejezetekben áttekintettük – szemész, nefrológus, szülésznőgyógyász, esetenként kardiológus, ideggyógyász, sebész szakorvos ellátásba vonása is szükséges lehet. A koordinálást minden esetben az adott beteg gondozását kézben tartó orvosnak, vagy a háziorvosnak, vagy a szakellátó hely orvosának kell biztosítania. Igen fontos, hogy az esetleges szövődmények feltárására irányuló, előírt gyakoriságú szűrő-/ellenőrző vizsgálatok megtörténjenek, s amennyiben eltérést igazolnak, a szükséges kezelés is szakszerűen megtörténhessen.

S még egy alapvető feladat: a cukorbeteg-gondozásban alapvető jelentőségű, hogy minden beteg-orvos találkozó egyben a betegséggel kapcsolatos ismeretek átadását – betegoktatás, edukáció -és azok ellenőrzését is szolgálja. Csak kellően tájékozott, állapotával tisztában lévő és egészsége megőrzésében aktívan közreműködő személy képes ugyanis kellő mértékű önmenedzselésre, ami a cukorbetegség célértéket biztosító, hosszú távú ellátásában nélkülözhetetlen feltétel.

Együttműködés a háziorvosi (alap-) és szakellátás között a cukorbeteg-gondozásban

A cukorbetegség és előállapotai időben történő felismerése, kezelése, gondozása és hosszú távú követése több orvosi szakterületet érintő, ún. interdiszciplináris feladat. Más a feladata az alapellátásban dolgozóknak és más a szakellátásban tevékenykedőknek, itt is, ott is azonban csapatszintű ellátás, „teammunka” (team = csapat, angol eredetű) szükséges. Könyvünk terjedelmi lehetőségeit meghaladja annak részletezése, hogy mi a háziorvos és mi a szakellátás kompetenciája a betegség egyes típusaiban és hogy hogyan egészítsék ki egymás tevékenységét.

Jegyezzük meg! Le kell szögezni azonban, hogy a cukorbetegség egyetlen formájában, a betegség bármely szakaszában sem nélkülözhető az egymás kölcsönös tájékoztatásán alapuló együttműködés.

Együttműködés, diabétesz, gondozói team

A cukorbetegeket gondozó teamben helyet kell hogy kapjon a dietetikus, a szakdolgozó (ideális esetben diabetológiai szakápoló, de legalább e téren jártassággal rendelkező, szakképzett asszisztens), és a szakellátásban az edukátor is, akinek a cukorbetegek rendszeres oktatása és ismereteik ellenőrzése a közvetlen feladata.

A felsoroltak közös felelőssége a betegség lehető legkorábbi felismerése, kórismézést követően pedig valamennyi keringési kockázati tényező célértékre történő kezelése, esetleges szövődmények célzott keresése, felismerésük esetén hatékony kezelése, szükség szerint a társszakmák bevonásával.

Az alapellátásban dolgozók kiemelt feladata a diabétesz szűrése, amelynek leghatékonyabb módja a cukorbetegség szempontjából fokozott kockázatúak szűrése. Fontos feladata továbbá a cukorbetegség előállapotaiban lévők ellenőrzése, gondozása, életmódbeli tanácsokkal való ellátása és eredményességük ellenőrzése.

Ugyancsak az alapellátásban dolgozók tudnak legtöbbet tenni a korábban terhességi cukorbetegek hosszú távú követéséért, szénhidrát-anyagcseréjük rendszeres időközönként történő ellenőrzéséért, ismételt terhesség esetén a magasabb kockázati csoportba tartozásuk szerinti ellátásáért.