A szexuális működés autonóm idegrendszeri károsodása
Bár cukorbetegségben – részben a társbetegségekre (magas vérnyomás, kóros vérzsírértékek) alkalmazott kezelés mellékhatásaként, részben attól függetlenül is – mindkét nemben előfordulhat a nemi vágy, a libidó csökkenése, nőben a közösülés fájdalmassága a hüvely csökkent síkosodásából, az orgazmuskészség csökkenése a csikló vérellátási zavarából eredően, a nemi működést érintő neuropátiás panaszok előterében a hímvessző merevedési zavara, az ún. erektilis diszfunkció áll.
Definíció szerint ez utóbbi a merevedési képesség – legalább 3-6 hónapon keresztül fennálló – teljes vagy részleges hiánya, amikor a férfi nem képes olyan minőségű és/vagy tartamú merevedésre, amellyel a közösülés mindkét fél számára kielégítő módon lefolytatható. Az időtartam meghatározásba illesztése azért fontos, mert rövidebb tartamú, illetve átmeneti zavar bármely okból, minden férfinél kialakulhat, cukorbetegségétől függetlenül is. (Korábban használták az impotencia kifejezést is, ez azonban sem tartalmilag, sem formailag nem felel meg a fentieknek. Az impotencia ugyanis szélesebb értelemben nemzőképtelenséget jelent, aminek csak egy részét képezi a merevedés elmaradása.)
Felismerése nehéz
Szégyenérzetből adódóan ugyanis az érintett fél rendszerint nem beszél panaszáról, nem ritkán diabétesze természetes velejárójának gondolja, s párja előtt is ezzel magyarázza kialakulását.
A háttérben álló ok tisztázására sokszor elegendő a részletes kikérdezés és alapvizsgálatok elvégzése, máskor szükség lehet urológus és andrológus (a férfi nemi működés zavarának kezelésére szakosodott orvos) kivizsgálásba történő bevonására és speciális vizsgálatok végzésére (pl. a hímvessző éjszakai-hajnali merevedéseinek műszeres vizsgálatára) is. E részletek tárgyalása meghaladja munkánk terjedelmi kereteit.
Az erekció károsodását természetesen nemcsak cukorbetegség, illetve az ennek szövődményeként kialakuló autonóm neuropátia okoz-hatja, állhat a hátterében számos más ok is (érelmeszesedés, kismedencei vénás elfolyási zavar, gyulladások, prosztataműtét utáni állapot, gerincvelőt érintő megbetegedések, depresszió stb.). Éppen ezért az ok feltárására minden esetben körültekintő kivizsgálás szükséges.
Az autonóm idegműködés egyéb zavarai
A szervműködések autonóm károsodás okozta számos ritkább zavarán túl három gyakrabban előforduló szövődményről kell még röviden megemlékeznünk:
- a (húgy) hólyagürülés nehezítettségéről,
- a verejtéktermelés megváltozásáról és a
- vércukoresés- (hipoglikémia) érzet csökkenéséről
Részletesebben:
- Az új elnevezéssel neurogén (azaz idegi eredetű) hólyagdiszfunkcióként számon tartott állapot a vizelettartás vagy -ürítés nehezítettségét, illetve a kettő kombinációját jelenti. Cukorbetegségben a vizeletürítés nehezítettsége a gyakoribb, s hátterében a húgyhólyag simaizmainak elégtelen összehúzódása áll. Panaszként gyakoribb vizelési ingert okoz, alkalmanként kisebb mennyiségű vizelet ürítésével. Ultrahanggal vizsgálva megfigyelhető a hólyag teljes ürülésének elmaradása. (Hasonló eltérést más ok, pl. a prosztata jóindulatú megnagyobbodása is okozhat, elengedhetetlen ezért a körültekintő kivizsgálás elvégzése.) Az állapot veszélyét a fertőzések kialakulása iránti hajlam képezi. A hólyagbeidegzés károsodása ritkábban ún. hiperaktív hólyag szindrómát okozhat, ami sürgető, heves vizelési ingerként jelentkezik. Ez utóbbi jó gyógyhajlamú, az esetek egy részében spontán rendeződésre is képes működészavar.
- A verejtéktermelés megváltozása a tenyéren fokozott, a talpon csökkent izzadást eredményez. Ez utóbbi jelent veszélyt: a bőr szárazzá válik, kirepedezik, a talp és az ujjak közti bőr sérülésein keresztül mélybe hatoló fertőzések alakulhatnak ki.
- A károsodás felismerését egyszerű vizsgálómódszer, a patikában megvásárolható Neuroteszt segíti. Ennek lényege egy speciális lakmuszpapír, ami a színét nedvesség (verejték) hatására rózsaszínűre változtatja. Elegendő verejtéktermelés hiányában a papír színe változatlan, kék marad, míg csökkent verejtékelválasztás esetén színe átmeneti, sötétbordó tónusú lesz. Az érzőideg-működést és a verejtéktermelést érintő autonóm neuropátiás károsodás igen gyakran együtt jelenik meg, ez a magyarázata, hogy a tesztet általában összekapcsolják az érzőműködés már ismertetett vizsgálataival.
- Az alacsony vércukor (hipoglikémia) érzetének hiánya összetett károsodás eredménye. Kialakulásának pontos mechanizmusa nem tisztázott, döntő oka a szimpatikus idegműködés zavara. A károsodás eredményeként az érintett személy nem, vagy csak csökkent mértékben érzékeli a vércukoresés egyébként jellemző tüneteit. Ennek következtében az ilyenkor szükséges, a vércukoresés ellen-súlyozását szolgáló teendők – étkezés előrehozása, szőlőcukor bevétele, cukros víz, vagy cukortartalmú üdítő fogyasztása stb. – elmaradnak, vagy csak késve történnek meg.[brbr]Felismerése igen nagy jelentőségű inzulinnal kezelt, vagy az inzulinelválasztást serkentő gyógyszereket szedő betegek számára, mivel az ún. hipoglikémia tréning, azaz a vércukor esésére utaló apró jelek, érzetek és tünetek tudatos észlelésének elsajátítása csak így kezdhető meg időben.
A kérdéskör lezárásaként ismételten hangsúlyozzuk, hogy az autonóm idegkárosodások különböző formái egyidejűleg és egymástól függetlenül is jelen lehetnek. A különböző szervek, illetve szervrendszerek működészavara különböző mértékű lehet.
Az idegműködési zavarok kezelési lehetőségei
Mint a különböző kórállapotokban általában, a neuropátia esetében is részben oki – a károsodás kiváltásában szerepet játszó tényezők befolyásolására szolgáló -, részben tüneti – az okozott panaszok megszüntetését vagy enyhítését célzó – kezelést alkalmazunk.
Az oki kezelést részben a cukoranyagcsere rendezése, az egészségesekével közel azonos szinten (ún. közel normoglikémiás állapotban) történő stabilizálása, részben a magas vércukorszint idegkárosodást okozó hatásait ellensúlyozó gyógyszerek adása jelenti. A közel normoglikémiás anyagcsere azt jelenti, hogy a vércukorszint hosszú távon is, mind éhgyomorra, mind étkezéseket követően az egészségesekével nagyrészt egyező. Az oki kezelés gyógyszerei közé a benfotiamin és az alfa-liponsav hatóanyag-tartalmú szerek tartoznak, a megfelelő készítmény kiválasztása szakorvosi feladat.
Tüneti kezelés
Tüneti kezelésként fájdalmas neuropátia esetében alkalmazhatók helyi hatású szerek (pl. capsaicint, egy chilipaprikából nyerhető, emlősökben erősen csípő hatású és vérbőséget okozó anyagot tartalmazó kenőcs), illetve szisztémás hatású gyógyszerek (fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők, idegrendszeri betegségekben alkalmazott készítmények stb.). Enyhébb panaszokat (zsibbadást, hangyamászásérzetet) az oki kezelésként alkalmazott benfotiamin is csillapíthat.
Autonóm neuropátiás károsodások esetén a panaszok, illetve tünetek függvényében más-más kezelés szükséges. Merevedési zavar esetén, amennyiben annak cukorbetegségtől független oka kizárható, Viagra típusú (hivatalos nevén: foszfodieszteráz-5-gátló) készítmény jelenthet segítséget. Alkalmazásuk szakorvosi mérlegelést és ellenőrzést igényel, mert bizonyos gyógyszerekkel való együtt szedésük kerülendő, egymás utáni bevételük gyakorisága pedig a készítményenként eltérően korlátozott. Léteznek beépíthető protézisek is, hazai gyakorlatunkban azonban nem terjedtek el, s alkalmazásuk csak más módszerekkel kielégítő módon nem befolyásolható esetekben tanácsolható.