Nemkívánatos vércukorszint-csökkenés (hipoglikémia)
A hipoglikémiával járó állapotokat a szakirodalom három csoportba sorolja. Az első az ún. „biokémiai hipoglikémia”, a második a megérzett, de az érintett személy által elhárítható forma, a harmadik a súlyos, külső segítséget igénylő vércukoresés.
- „Biokémiai hipoglikémiáról” akkor beszélünk, ha az érintett személy nem érzékeli az elfogadhatónál (> 3.5 mmol/1) alacsonyabb vércukorszint kialakulását, vércukrát megmérve azonban ilyen értéket talál. Okaként elsősorban a hipoglikémia érzet-csökkenése szerepel, ami autonóm idegrendszeri károsodás következménye.
- Az alacsony vércukorszint érzékelése javítható ún. „hipoglikémia-tréning” segítségével, amikor a cukorbeteg tudatosan figyeli a vércukorcsökkenését kísérő, egyénenként változó, odafigyelés nélkül nagy valószínűséggel észrevétlenül maradó jeleket (ajakbizsergés, gyomorgödri érzékenység, éhség, a koncentrálóképesség gyengülése stb.).
- Nem biokémiai hipoglikémia az az állapot, amikor a cukorbeteg alacsony vércukorszintet vélelmez, cukrát megmérve azonban normális tartományú értéket mér. Ez az ún. relatív hipoglikémia korábban tartósan magasabb vércukorszint javulásakor, közel normális tartományúra történő csökkenésekor fordulhat elő.
- Az enyhe (megérzett) hipoglikémia általában a diabétesz kezelésének kísérőjelensége – inzulin, vagy az inzulinelválasztást serkentő gyógyszerek adásakor -, de addig cukorbetegségéről nem tudó személyeken lehet újonnan megjelenő, vagy kialakulóban lévő diabétesz egyik korai tünete is.
- Alacsony vércukorszint észlelésekor az egyik teendő a hipoglikémia elmélyülésének megakadályozása, a másik, az okának tisztázása.
Teendők hipoglikémia esetén
- A hipoglikémia elhárítására választandó módszerek függenek a vércukoresés bekövetkeztének idejétől és mértékétől. Ha közel esik (2-3órán belüli) egy következő étkezéshez, annak előrehozatala, a vércukor gyors rendezésére 5-10 gramm gyorsan felszívódó cukrot tartalmazó folyadék (pl. 34-1 dl 100%-os, hozzáadott cukrot nem tartalmazó narancslé [dl-enként 10 gramm gyümölcscukrot tartalmaz]) bevitele, vagy 1-2 szem szőlőcukor elszopogatása tanácsolható.
- Ha a vércukoresés nagyobb mértékű és/vagy a következő étkezésre viszonylag hosszabb idő elteltével kerülne sor, 10 gramm gyorsan felszívódó cukor (pl. 1 dl a fenti narancsléből, vagy 1 dl normál kóla [a Coca Cola dl-enként 6 gramm glukózt tartalmaz], vagy 3-5 szem szőlőcukor) bevétele javasolt. (A kóla előnyét képezi koffeintartalma és szénsavval dúsított volta, amelyek gyorsabb felszívódást eredményeznek.) Célszerű ilyenkor 5-10 gramm lassabban felszívódó szénhidrátot (pl. korpovitot, vagy hasonló összetételű kekszet) is fogyasztani, hogy a cukorfelszívódás folyamatos legyen.
- Nem alkalmas az állapot rendezésére a korábbi ajánlások nyomán még ma is elterjedten alkalmazott tej (zsírtartalma révén cukor-komponensének felszívódása lassúbb, különböző változatainak cukortartalma változhat). A tejjel szemben a kefir és a natúr joghurt szintén alkalmas lehet a korrekcióra. (Gyermekek számára azonban az ajánlások még ma is 1-2 dl tej fogyasztását tanácsolják egészséges és természetes voltából adódóan.)
Ha a vércukoresés tünetei enyhültek, a vércukorszint emelkedett, szükséges okának tisztázása is. Ha a valószínűsíthető ok megállapításra kerül, célszerű a következő napokban azonos időben történő vércukor-önellenőrzés végzése, hogy a kiváltó oknak megfelelően végzett (vagy megfelelőnek gondolt) kezelésmódosítás elérte-e a célját, a korábbi vércukoresés megszűnt-e.
| A cukorbetegség kezelését kísérő nem kívánt vércukorcsökkenések leggyakoribb okai |
|---|
| 1. Betegtől függő tényezők |
| Be nem tervezett, vagy a tervezettnél intenzívebb/tartósabb fizikai munka |
| Étkezés kimaradása |
| Megelőző étkezések során az egyeztetettnél kisebb szénhidrátmennyiség fogyasztása |
| A szükségesnél több inzulin adása |
| Bőr alá (szubkután) juttatott inzulin helyett izomba történő injektálás |
| Tévedésből más inzulin alkalmazása |
| 2. Betegtől független tényezők |
| Nőknél menstruációs ciklus inzulinérzékenységet befolyásoló hatása |
| Fronthatások |
Ha tehát a cukorbetegnek van saját – maradék – inzulintermelése, a glukagon adása nem javítja, hanem elmélyít(het)i az alacsony vércukorszint károsító hatását. Ez a magyarázata, hogy hazai gyakorlatunkban glukagon-öninjekció csak l-es típusú cukorbetegek részére rendelhető.(Azért nevezik e kiszerelési formát öninjekciónak, mert a készítmény praktikus kiszereléséből adódóan még magánál lévő, cselekvőképes állapotú beteg is beadhatja magának.)
Nem írható fel a készítmény inzulinkezelésre szoruló 2-es típusú cukorbetegeknek sem, mert az esetek többségében még ilyenkor is fennállhat kismértékű – a kívánt anyagcsere-állapot eléréséhez már elégtelen – sajátinzulin-termelés. Fontos annak ismerete is, hogy glukagon adásával nem szabad visszaélni, gyakori alkalmazása feltétlenül kerülendő!
A glukagon beadását követően a máj keményítőtartalma csökken, hiszen annak bontásával biztosítja a szervezet a szükséges cukor (glukóz) mennyiséget. Ha a keményítő visszapótlása nem történik meg, vagy a tárolt mennyiség ismételten bontásra kerül, a szervezet súlyos energiaellátási zavarba kerül. Májbetegek keményítőtárolása az alapbetegség következtében egyébként is károsodhat, esetükben tehát glukagon alkalmazása még fokozottabb körültekintést igényel.
Külső segítséget igénylő vércukoresés ellátása után az érintett személy fokozott felügyeletet igényel. Ha a vércukoresést vércukorcsökkentő gyógyszer egy fajtája, az inzulinelválasztást serkentő, szulfanilurea típusú szer okozta, az alkalmazott származéktól függően előfordulhat a vércukoresés ismétlődése. Ilyenkor, valamint, ha az ellátott személy otthoni biztonságos felügyelete nem oldható meg, kórházi beutalás javasolt. A beutalástól függetlenül, minden esetben szükséges a kiváltó ok pontos tisztázása is.
Tejsavacidózis
Az akut anyagcsere-katasztrófák e formáját csak a teljesség kedvéért említjük, önmagában a cukorbetegség sohasem okozza, kiváltásában a vércukorszint rendezésére szolgáló gyógyszerek egy csoportja és a tej savanyagcserét károsító társbetegség(ek) (légzési elégtelenséget okozó állapotok, a máj- és/vagy a veseműködés súlyos zavara, nagyfokú vérszegénység, elégtelen szénhidrátbevitel stb.) egyidejű fennállása játszik szerepet. Napjainkban előfordulása jóval ritkább a korábbiakhoz képest – gyakoriságát illetően az alig előfordulótól, az enyhébb formákat is ideértve, évi 5-8 esetig megoszlanak az adatok -, ha mégis kialakul, leggyakrabban a veseműködés beszűkülése és az ezt figyelembe nem vevő gyógyszerszedés áll a hátterében.
A tejsav-felszaporodás nem szükségszerűen vezet tejsavacidózishoz! Gondoljuk meg, az intenzív munkavégzést, vagy a versenyszerű sportolást is kíséri tejsav felszaporodása. Ez azonban ehhez hozzászokott („edzett”) személyeken, ép anyagcsere és szervműködések mellett, korlátozott időtartamban történik. Az intenzív terhelés befejeződését követően a képződött tejsav lebomlik, illetve anyagcsere-folyamatokban cukoranyagcsere-termékké alakul.
Tünetek
Az esetek túlnyomó többségében rossz általános állapotú betegeken jelenik meg. A klinikai kép nem jellemző. Nagyfokú elesettség, szapora szívverés, szapora légzés, a vérnyomás esése, a pulzus elnyomhatóvá válása figyelhető meg. A sav-bázis egyensúly a ketózishoz, ketoacidózishoz hasonlóan savi irányba tolódik el, az ott már említett „nagylégzés” ezért e krízisállapotot is kíséri. Rendszerint emelkedik a vércukorszint is, emelkedése azonban nem nagyfokú.
Teendő
Gyanúja is azonnali kórházi beutalást indokol. Az állapot kialakulásának lehetősége kórelőzményi adatok (a gyógyszerelés pontos ismerete, a felsorolt betegségek, különösen beszűkült veseműködés fennállása) alapján vethető fel, megerősítése azonban csak laboratóriumi vizsgálatokkal lehetséges. Korai felismerés esetén is magas halálozású, kezelése még ma sem minden tekintetben megoldott.