Dietetika

A mellékvesevelő-daganat (phaeochromocytoma) tünetei és diétája

A phaeochromocytoma a mellékvesevelő katekolamint termelő daga­nata, amelyet erős vérnyomás-emelkedés jellemez. A magas vérnyo­másos betegek kevesebb, mint 1%-a szenved ebben a betegségben. Többnyire jóindulatú tumor okozza, az esetek egy részében – főleg az extraadrenális tumorok esetében – azonban rosszindulatú is lehet. A műtéti terápiát követően a jóindulatú tumor esetén megoldódik a hypertonia is, azonban a betegek egy részénél fennmarad a ma­gas vérnyomás.

A phaeochromocytoma dietoterápiája

A phaeochromocytoma esetében két szempontból is fontos beszélni az étrendről:

  • A diagnózis esetén megmérik 24 órás gyűjtött vizeletből a katekolaminok vagy azok metabolitjainak szintjét. A legjellemzőbb ilyen metabolit a vanillin-mandulasav Az olyan nyersanyago­kat ki kell zárni az étrendből, amelyek vanillin-mandulasavat tartalmaznak.
  • Mivel a betegek egy részénél a magas vérnyomás nem gyógyul, így fontos megbeszélni azokat a dietoterápiás lehetőségeket, amelyek segítségünkre vannak a vérnyomás csökkentésében.
Az étrendi előírások tekintetében jól alkalmazható a DASH diéta.

[table id=25 /]

A vanillin-mandulasav vizsgálata előkészítéseként szükségessé válik egyes élelmiszerek kiiktatása az étrendből. Ide tartoznak:

  • kávé,
  • tea (a koffeinmentes változatok is),
  • kakaó, csokoládé,
  • narancs, citrom (minden citrusféle),
  • banán,
  • vanília.
Intézeti körülmények között további élelmiszerek korlátozása is szükséges lehet. Egyes gyógyszerek, étrend-kiegészítők, ill. be­tegségek is változtathatják a vanillin-mandulasav-értékeket.

[halvanydoboz cim="A glükokortikoidkezelés dietoterápiája"]

A mellékvesekéreg-szteroidok számos – főleg gyulladásos immu­nológiai- megbetegedés kezelésében bázis terápiát jelentenek (pl. reumatoid arthritis, SLE, gyulladásos bélbetegségek stb.).

A glükokortikoidok intracelluláris receptorokhoz kötődnek, majd gének transzkripcióját módosítva bizonyos fehérjék szintézisét gá­tolják, másokét serkentik. Ezen kívül gyors, nem a genomot érintő hatásokkal is rendelkeznek. A mellékhatások megjelenésében a glükokortikoidok úgynevezett permisszív hatása is hangsúlyos. Ez azt jelenti, hogy a glükokortikoidok jelenléte előfeltétel a mobilizáló hormonok működéséhez. Legismertebb képviselőjük a kortizol vagy hidrokortizon. Az alábbi nem kívánt hatások elsősorban a hosszan tartó, szisztémás kezelések alakalmával jelennek meg.

  • Szénhidrát-anyagcsere. Csökkentik a glükóz felvételét és hasz­nosítását, fokozzák a glükoneogenezist, hyperinsulinismust okozhatnak.
  • Fehérje-anyagcsere. Fokozott fehérjeleépülés és csökkent fehérjeépítés.
  • Lipidanyagcsere. A lipogenezis mérséklése, fokozott lipolízis; zsírsav-túlkínálat alakul ki (felszaporodik a triglicerid, csökken a HDL-szint).
  • Kalcium-anyagcsere. Negatív hatás az oszteblasztok műkö­désére, csökkent kalciumfelszívódás, csökkent kalcium-visszaszívódás a vesében, gátolja a D-vitamin számos hatását; oszteoporotikus átalakulásokat indukálhat.

A szteroidok megemelik az alapanyagcserét is, továbbá gasztro­intesztinális fekélyképződésre is hajlamosíthatnak. A kortizolterápia erősen diabetogén hatású is. A kortizolkezelés ideje alatt számítani kell a nátrium és hozzá kapcsolódóan a víz visszatartására, valamint a nagyobb káliumveszteségből adódó csökkent vér-káliumszintre.