Dietetika

A testtömeg változása az életkorral

A hazai társadalom öregedésével párhuzamosan egyre komolyabb népegészségügyi problémát jelent a testsúly hosszú távú szabá­lyozásával összefüggésben álló két jellegzetes eltérés:

  • A gyermekek és a középkorúak elhízása
  • Az időskori alultápláltság és a következményes sarcopenia.

Az epidemiológiai vizsgálatok adatai alapján a testsúly kb. 45-55 éves korig fokozatosan növekszik, majd 70-75 éves korig inkább stagnál, ezt követően pedig minden kóros ok vagy szándékosság nélkül is csökkenni kezd. 20 és 70 éves kor között – még közel állandó testtömeg mellett is – az emberi test összetétele jelentősen megvál­tozik: a zsírtartalom gyarapszik, elsősorban a vázizomzat rovására.

Az életkorfüggő testösszetétel-változások jelentős morbiditást és mortalitást növelő tényezők, az elhízás mértékével pl. exponenciá­lisan nő a mortalitás. Túlsúly esetén a halálozás mintegy kétszeres, míg a súlyos obesitas esetén már több mint tízszeres a kockázat.

Amit az obesitasról tudni kell…

Obesitas alatt a testzsír mennyiségének felhalmozódását értjük a zsírmentes testtömeghez viszonyítva. A középkorúak elhízására a hipertrofias, törzsre lokalizált, ún. alma típusú obesitas jellemző. Ez a belső, zsigeri szervek körül felszaporodó zsírszövettel jellemezhető és  jelentősen megnöveli az anyagcsere-, a szív- és érrend­szeri betegségek előfordulását, de e mellett számos más betegség, pl. daganatok (emlő-, vastag-, végbél-, endometrium-, vesedaganat), epekő, alvási apnoe szindróma, ízületi arthrosisok, mélyvénás throm­bosis, thrombophlebitis kialakulásában is fontos kóroki szerepet játszik.

A táplálékfelvétel szabályozása

Az energia-háztartás az alapanyagcsere, a mozgás és az energia­bevitel egyensúlya alapján szabályozódik. A szabályozásnak humorális és idegi elemei vannak, az adatok feldolgozása a központi idegrendszerben agykérgi, limbikus rendszeri, hipotalamikus és agytörzsi szinteken megy végbe.

A tápanyagbevitelből származó humorális információ intesztinális peptidek (a tudományos terminológiában „gutbrain” peptidek) révén, ill. az egyes tápanyagokból származó molekulák (pl. glükóz, szabad zsírsavak, aminosavak) útján elsősorban a hipotalamikus magokba juttatják az információt, ez a szervezetünk homeosztázis-központja.

A hypothalamus területén találhatók azok a neuronális mag­csoportok, amelyek a perifériáról és a központi idegrendszer más területeiről érkező szignálmolekulákat receptoraikon felfogják, és a tápláltsági állapotnak, valamint a szervezet pillanatnyi energiaigé­nyének megfelelően táplálékfelvételre vagy az étkezés abbahagyá­sára utasítják a szervezetet. Innen a trofikus hatású hormonokon keresztül működik egy humorális visszacsatolás a metabolikus rátára, és számos idegi projekció megy tovább az agykéregbe, a ju­talmazási rendszerbe (reward rendszerbe), ill. az agytörzs területére.

Evolúció

A táplálékfelvétel szabályozásának megértéséhez az evolúció mechanizmusát kell segítségül hívni. Egy faj túlélése annak szaporodási és tápanyag-felvételi eredményességétől függ. Nem meglepő tehát, hogy ezen folyamatok moleku­láris szabályozása közeli kapcsolatban áll egymással.

A szaporodáshoz szükséges megfelelő energiaállapotot a hypothalamus nucleus arcuatusa (ARC) és ventromediális magja (VMH) monitorozza, ezek a metabolikus kontroll központjai, az itt elhelyezkedő idegsejtek glükózérzé­kenyek, leptinreceptort és inzulinreceptort (ARC) expresszálnak. A nucleus arcuatus idegsejtjei anorexigén anyagokat (POMC: proopiomelanokortin, CART: kokain- és amfetaminregulált transzkript) és orexigén fehérjéket (AgRP: agouti-regulált protein, NPY: Y-neuropeptid) termelnek.

A POMC poszttranszlációs feldolgozását követően számos biológiailag aktív fehérje keletkezik, többek közt különböző melanocitastimuláló hormonok (MSH), melyek melanokortinreceptorokon (MC3R, MC4R) keresztül hatnak. Az AgRP neuronok gátolják a POMC neuronokat gamma-amino-vajsav (GABA) termelésen keresztül, egyidejűleg NPY-t is előállítanak, ezáltal jelentősen fo­kozva a táplálékfelvételt. A hypothalamus sejtjei a zsírszövetből, bélből, has­nyálmirigyből, vérből és neuropeptidekből származó információk alapján lépnek működésbe.

Amit az NPY-ról tudni kell…

Az NPY az idegrendszer neuronjai által az egyik leggyakrabban expresszált neuropeptid, sok fiziológiai folyamat regulációjában játszik kulcsszerepet, így a kognitív funkciók, a táplálékfelvétel, a cirkadián ritmus, neuroendokrin folya­matok, szaporodási és kardiovaszkuláris funkciók kialakításában és szabályo­zásában. Erős orexigén hatása van.

Elsősorban az ARC területe gazdag NPY-t expresszáló neuronokban, ahol a vér-agy gát hatása kevésbé érvényesül, így az itt lévő neuronok abban a kivételes helyzetben vannak, hogy a perifériáról jövő energiahomeosztázissal kapcsolatos szignálmolekulákat (pl. leptin, inzu­lin, grelin) érzékelhetik, és az információkat más, táplálkozásszabályozással kapcsolatos agyterületek felé továbbíthatják.

A leptin központi szerepet játszik a POMC rendszer aktivációjában, de nem minden POMC neuron esetén mutatható ki leptinreceptor. Egyre több adat áll rendelkezésre arról, hogy a melanokortin rendszer leptintől függetlenül is akti­válódhat. Makronutriensek – pl. glükóz, zsírsavak és metabolitjaik, aminosavak (pl. a leucin), valamint enzimek (pl. a zsírsav-szintáz), citokinek, gasztrointesztinális hormonok, ösztrogén – hatással vannak a POMC neuronok működésére.