Mi az életkorfüggő elhízás?
Az életkorfüggő elhízás is vezethet leptinrezisztenciához. A szérum leptinszintje jelentősen emelkedett mértékű a legtöbb elhízott emberben, aminek elvileg a testsúly csökkenését kellene eredményeznie, ennek ellenére a testsúly progresszív növekedése figyelhető meg. Ez arra utalhat, hogy az elhízás mellett kialakuló tartósan magas leptinszint leptinrezisztencia kialakulását idézi elő obesitasban.
A leptinérzékenység csökkenése már a korai életkorban is megjelenhet az elhízás következményeként, ami aztán meggyorsíthatja a további elhízást. A nucleus arcuatusban az alfa-MSH termelése a leptin hatására aktiválódik. Mivel a leptin mennyisége arányos a zsír mennyiségével, ezért a túltáplálás következményeként a megnövekedett mennyiségű zsírszövet több leptint termel, ami a POMC neuronok fokozott aktivációjához vezet, így fokozódik az anyagcsere.
A legtöbb elhízott ember leptinszintje emelkedett, a táplálékfelvétel gátlása mégsem megfelelő; feltételezhetően leptinrezisztencia áll fenn. Elhízásban mind a magas endogén leptinszintre, mind a centrálisán adott exogén leptinre mutatkozó válaszkészség csökken. Az elhízás mellett kialakuló károsodott leptinhatás mögött mind a perifériás, mind a centrális leptinrezisztencia szerepe felmerül.
Hogyan alakul ki a perifériás leptinrezisztencia?
A receptorhoz való kötődést az emelkedett C-reaktív protein (CRP) -szint gátolja. Mivel az elhízás mértékével a CRP-szint pozitív korrelációt mutat, ez hozzájárulhat a kialakuló leptinrezisztenciához. Az eredmények azonban sokkal inkább az intracelluláris jelátviteli utak károsodása miatt kialakuló centrális leptinrezisztenciát hangsúlyozzák az elhízás mellett megjelenő csökkent leptinhatás hátterében.