Mi az alaphőmérséklet-módszer?

Hőmérőzéses módszerként is ismert. A normális egészséges ember legalacsonyabb hőmérséklete – közvetlen ébredés után – arra használható, hogy meghatározhassuk, van-e peteérés, illetve mikor van peteérés.

A menstruációs ciklus során a progeszteron hormon, ami a peteérést követően termelődik, mérhető testhőmérséklet-emelkedést eredményez. A peteérést megelőző 12-24 órában általában (de nem mindig) kicsit csökken a hőmérséklet, majd folyamatosan emelkedik a következő három napban, néha akár a következő ciklus kezdetéig is. Hogy ki lehessen használni ezt a jelenséget akár a fogamzásgátlás miatt, akár a fogamzás érdekében; speciális beosztású (tizedfokokat is jelző) hőmérőt alkalmaznak, hogy megmérjék a nő testhőmérsékletét közvetlenül ébredés után (felkelés, reggelizés stb. előtt).

A hőmérsékletek jelentése:

A hőmérőt teljes 4 percig kell vagy a szájban, vagy a hüvelyben, vagy a végbélben tartani; lényeges, hogy mindig ugyanazon a helyen. A hőmérsékletet azután egy grafikonon jegyzik fel. Ha a hő 0,1 °C-kal emelkedik és három napon át emelkedett marad, akkor feltehetőleg bekövetkezett a peteérés és vége a termékeny időszaknak. Ha a hőmérséklet 17 napon át magas marad (és az illetőnek nincs láza), az a terhesség jele.

Az alaphőmérséklet-módszer jelentősége és veszélyei:

Ha 6-8 hónapon át folyamatosan jegyzi valaki a hőmérsékletét, az elég jól mutatja a peteérés szokásos rendjét, ami azután vagy a fogamzásgátlásra, vagy épp a fogamzás tervezésére használható fel.

A fogamzásgátlásra a hőmérőzés sokkal pontosabb, mint a naptármódszer, de még mindig igen messze van attól, hogy teljesen megbízható legyen.

Amikor a méhnyaknyák-módszerrel (szimptotermikus módszer) együtt alkalmazzák, az valamivel megbízhatóbb. Az eredményeket azonban pontatlanná teheti egy megfázás, valami fertőzés, a fáradtság, érzelmi feszültség és még sok más tényező.Továbbá, egyes nőknek nincs világosan azonosítható alaphőmérsékleti mintázata, még akkor sem, ha egyébként szabályos a peteérésük.