Mi az érzéskieséses anesztézia?
Érzéskiesés, amit vegyi anyagok, úgynevezett anesztetikumok váltanak ki, vagy egy korlátozott felületet (felületi érzéstelenítés), vagy egy bizonyos, körülírt területet érintve (lokális vagy regionális érzéstelenítés), vagy ha teljes tudatvesztéssel járó és az egész testre kiterjedő hatással (általános érzéstelenítés vagy altatás).
Mikor alkalmazzák az érzéskieséses anesztéziát?
Akkor alkalmazzák, ha a kisebb sebek, sérülések, operáció, fogászati beavatkozás vagy más megterhelő orvosi beavatkozás vagy a gyerekszülés okozta fájdalmat akarják gátolni.
Milyen szerek hoznak létre érzéskieséses anesztéziát?
A felületi érzéstelenítők többféle formában érhetők el; van torokpasztilla, fülcsepp, szájvíz, kenőcs, végbélkúp és még több más. Ezeknek a javarésze igen enyhe, és recept nélkül kapható.
A helyi, illetve az általános érzéstelenítést ezzel szemben mindig az orvosnak, a fogorvosnak, illetve a diplomás szakápolónak kell alkalmaznia. Ha olyan súlyos beavatkozáshoz kell alkalmazni, amihez kórházi vagy klinikai környezetre van szükség, akkor az a legjobb, ha aneszteziológus vagy az altatásban már több gyakorlatot szerzett orvos, vagy az altatóorvos felügyelete mellett egy kifejezetten ilyen képesítést szerzett nővér vagy ápoló végzi.
Érzéskieséses anesztézia a műtétek során:
A hosszasabb műtéti beavatkozáshoz szükséges altatás része az érzéstelenítő, valamiféle fájdalomcsillapító és egy izomlazító beadása. Az eljáráshoz esetleg intubálásra lehet szükség – azaz a légzés fenntartására csövet helyeznek a légcsőbe.
A helyi érzéstelenítést mindig injekció formájában adják be, az altatás viszont történhet injekcióval vagy belégzéses technikával egyaránt. Egyes beavatkozásokhoz a helyi érzéstelenítést olyan gyógyszerekkel kell kombinálni, amelyek részleges tudatvesztéssel járnak.
Az anesztéziához használt szer kiválasztása, valamint az érzéstelenítés fajtájának megállapítása általában a körülményektől és az esedékes műtéttől függ – a műtét természetétől, várható időtartamától és a feltárandó területtől -, valamint természetesen a beteg általános egészségi állapotától. A legfontosabb kivétel a gyermekszülés, ahol a szülő nő kívánságát is figyelembe lehet venni.
A műtét előtt az altatóorvosnak ki kell kérdeznie a beteget, hogy szed-e valamilyen gyógyszert – akár recept nélkül kapható szert is – vagy valamilyen gyógynövényes készítményt és pszichoaktív szereket (nyugtatókat stb.). Ezek egy része ugyanis kockázatot jelenthet az altatás során.
Egy közelmúltban készült tanulmány azt is megmutatta, hogy a műtét előtt fogyasztott ételek (akár a műtét előtt több nappal fogyasztott is) befolyásolhatják sok altató és izomlazító hatását. Ilyen hatású lehet például a burgonya, a paradicsom, de különösen a padlizsán.
Anesztézia a gyermekszülésben:
A gyermekszülés során legkorábban alkalmazott anesztézia a kloroformos altatás volt, amit 1847-ben fedeztek fel. Az első vajúdó nő, aki kloroformot lélegzett be, tudatát vesztette és fél órán belül megszült, ő maga viszont három napig nem ébredt fel és nem emlékezett rá, hogy szült. Eleinte az új módszert leszólták, de amikor aztán maga Viktória királynő is használta a szüléskor, az ellenkezés elcsitult.
Idővel aztán más inhalációs anesztéziákat is kezdtek alkalmazni; elsősorban az étert, a ciklopropánt és a halotánt. Ezek az általános érzéstelenítők, valamint az intravénásán befecskendezett nátriumpentotál (Pentothal) mind súlyos hátránnyal rendelkeznek a gyermekszüléskor: átjutnak a lepénybe és nem csak a mamát, a babát is elaltatják. Ilyenkor többnyire álmos picik születnek, akiknek késik a szopóreflexük, lassabban gyarapodnak, néha még súlyos légzési problémáik is lehetnek.
Az altatás az anyára sem teljesen veszélytelen. A legsúlyosabb gond a hányás, hisz ilyenkor az anya esetleg belélegezheti (aspirálhatja) a hányadékot. Az altatás lelassítja a méhösszehúzódásokat is, így manapság csak ritkán használják, és akkor is csak a szülés utolsó szakaszában, közvetlenül a kitolás előtt; vagy császármetszést igénylő vészhelyzetben, esetleg ha valami ok folytán gerincbe nem tudnak injekciót adni. (A belélegzett dinitrogén-oxid, avagy kéjgáz megváltoztatja a tudatállapotot és csökkenti a fájdalmat, de nem okoz tudatvesztést vagy valódi anesztéziát. Általában 80%-nál alacsonyabb töménységben adják, oxigénnel együtt.)
Regionális anesztézia a gyermekszülésben:
A gyermekszülésben alkalmazott általános anesztézia legtöbb problémáját megoldja a regionális anesztézia, amit vezetéses anesztéziának is neveznek és ami nem blokkolja a tudatot; viszont a test egy bizonyos régiójából nem engedi eljutni a fájdalomingereket az agyba.
A regionális anesztéziához használt szerekből csak kevés szívódik fel az anya vérkeringésébe, így a placentába; tehát nem hat a babára, vagyis nyugodtan lehet vele fájdalmat csillapítani mind a vajúdás, mind a szülés idején.
Az erre a célra beadható szerek a procain (Novocain), a lidocain (Xylocain) és különféle rokon vegyületek. Ezek a szerek is okozhatnak azonban gondot, például lecsökkentik az anya vérnyomását, ezzel lassul a magzat szívritmusa, amitől a magzati distress jelei mutatkoznak; az összehúzódások csökkennek és a spinális anesztézia esetén a szülés után fejfájás jelentkezhet. Még szívmegállás is előfordult egyes esetekben, amikor az egyik ilyen szert – nagy koncentrációjú bupivacaint – alkalmazták.
Létezik kockázatmentes érzéstelenítő a gyermekszülésben?
Miután nincs olyan érzéstelenítő szer, ami tökéletesen kockázatmentes volna, az 1950-es évektől kezdve egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a pszichikai fájdalomcsillapító módszerek; kezdve a hipnózistól egészen a légzőgyakorlatokig, hogy ezzel váltsák ki vagy egészítsék ki az érzéstelenítőket.
Fájdalomcsillapítók az abortuszban:
Hogy milyen típusú érzéstelenítést alkalmaznak, az a terhesség előrehaladottságától és az alkalmazott módszertől függ. Az első trimeszterben levő terhesség vákuumaspirációs (leszívásos) megszakításakor ritkán van szükség általános bealtatásra, minthogy a méhszájba adott helyi érzéstelenítő általában elegendő a görcsök enyhítésére. (Nem szünteti meg természetesen az eljárás során megjelenő méhösszehúzódások fájdalmát.)
A második trimeszterben levő terhesség megszakításához a tágítás- és kiürítésmódszert alkalmazva többnyire regionális anesztézia szükséges (kiegészítéssel vagy anélkül). Mint minden gyógyszer, ez is kiválthat allergiás reakciót, és az általános altatás esetében növeli az abortusszal járó kockázatok némelyikét, például több a vérzés a méh izomzatának jelentősebb ellazulása miatt.