Petefészekciszták és policisztás petefészek szindróma
Az Egyesült Államokban az FDA (Food and Drug Administration – az élelmiszerek és a gyógyszerek forgalomba hozatalát engedélyező hatóság) az 1990-es évek végén hivatalosan is elismerte, hogy a progeszteron sikeresen alkalmazható endometriózisban és a méhnyálkahártya túlburjánzásával járó kórképekben.
A világ több országában – elsősorban a skandináv államokban és Amerikában – ezért ma már számos nőgyógyász és endokrinológus alkalmaz természetes progeszteront a nőgyógyászati problémák kezelésére.
Mikor beszélhetünk PCO-ról és mikor PCOS-ról?
Cisztákat tartalmazó petefészek esetén policisztás petefészekről (PCO), ha inzulinrezisztencia is jelen van, policisztás petefészek szindrómáról (PCOS) beszélünk. PCO = polycystic ovaries (policisztás petefészkek), PCOS = polycystic ovarial syndrome (policisztás petefészek szindróma).
A különböző eredetű ciszták megjelenése a petefészekben egyre gyakoribb jelenség
Bár a legismertebb kórkép a policisztás petefészek szindróma, a ciszta megjelenése önmagában még nem azonos a policisztás petefészekkel. Ciszta általában akkor jön létre, ha a tüsző valamely ok folytán nem képes megérni vagy megrepedni, és a petesejt kiszabadulni. Ilyenkor a bennragadó tüsző cisztává, folyadékkal telt tömlővé alakul. Az ilyen petefészekciszták bármely életkorban megjelenhetnek.
A policisztás petefészek szindróma ezzel szemben:
Általában már korán, a nemi érés idején kezdődik, rendszertelen és pecsételő vérzéssel, szőrösödéssel, pattanásokkal és súlygyarapodással. Az életkorral súlyosbodó állapotra jellemző a nehezen csillapítható édességvágy, a szénhidrátfüggőség is. Mindkét petefészek borsónyi méretű cisztákkal van tele, amelyek akadályozzák a petefészek működését. A komplex állapot a szervezetet – és a női ciklust – olyan kiterjedt módon érinti, hogy a megoldás csak több területen történő összehangolt cselekvéssel valósítható meg.
Policisztás petefészek szindróma (PCOS)
Néhány évtizeddel ezelőtt még ritka alkalomnak számított, ha a nőgyógyász a petefészkekben borsónyi cisztákat talált. Ma már azonban a policisztás petefészek szindróma a leggyakoribb női problémák közé tartozik, amely döntően a termékeny korú nőket érinti. Az összetett kórképnek többféle – nőgyógyászati, belgyógyászati és hormonális – vonatkozása is van.
A fő problémát nőgyógyászati szempontból a petefészek működészavara
És a vele együtt jelentkező csökkent fogamzóképesség, hormonális szempontból a progeszteron hiánya és a férfihormon túlsúlya, belgyógyászati szempontból a szénhidrátanyagcsere-zavar és az inzulintúlsúly jelenti. A kórkép lényege valójában nem a ciszták jelenléte, hanem a tüszőérés zavara és a tüszőrepedés elmaradása, amely menstruációs zavarokban és meddőségben nyilvánul meg. A ciszták kialakulása csak következmény, amely tovább akadályozza a petefészek működését és a szabályos peteérést.
A policisztás petefészek szindróma főbb tünetei:
- rendszertelen, ritka vagy teljesen elmaradó menstruáció
- csökkent fogamzóképesség, meddőség vagy vetélés
- pattanások, fokozott szőrnövekedés, fejtetői hajritkulás
- ingadozó vércukorszint, inzulintúlsúly, inzulinrezisztencia
- nehezen csillapítható édességvágy, szénhidrátfüggőség
- étkezést követő elgyengülés, álmosság vagy fáradtságérzés
- makacs túlsúly, vastagabb derék és csípő
- szív- és érrendszeri problémák, magasabb vérzsír szint
- csökkenő csontsűrűség, csontritkulás, fogkárosodás
- barnás elszíneződés a bőrön, a nyakon és a testhajlatokban
- ultrahangvizsgálat során megnagyobbodott petefészkek 5-8 mm-es cisztákkal
A felsorolt tünetek számtalan kombinációban fordulhatnak elő
Ezek egyénileg és időben is változhatnak, s amelyekhez az ösztrogéndominancia okozta panaszok keverednek. Minél több tünet van jelen, annál előrehaladottabb stádiumról van szó. A PCOS gyakran jár együtt anyagcsere- és vérnyomásproblémákkal, gyulladásos folyamatokkal, és a daganatos elváltozások kockázata is megnő.
A kórkép fennállását a soványabb testalkat sem zárja ki
A várandósság során – ha sikerül a megtermékenyülés – szintén problémák adódhatnak: pajzsmirigy-működési zavar, terhességi cukorbetegség, vetélés vagy koraszülés következhet be. Ha a magzat megszületik, rendszerint nagyobb méretű és súlyú „óriásbébiként” jön világra, ami általában császármetszést tesz szükségessé.
A PCOS gyökerei
Policisztás petefészek szindróma esetén a női ciklus a szabályostól eltérően zajlik. A tüsző érése egy bizonyos szintig eljut, de a tüsző megrepedése és a petesejt kiszabadulása elmarad.
A tüszőrepedés elmaradása következtében nem termelődik progeszteron, amely miatt az agyalapi mirigy egyre több, a petefészek működését serkentő hormont termel, hogy a tüszőrepedés megtörténjen. Ennek hatására még több tüsző kezd el érni, így tovább emelkedik az ösztrogén és a férfihormon szintje, tovább súlyosbítva a tüszőérés zavarát.
De vajon miért nem jut el a tüsző a teljes érésig és a szabályos megrepedésig?
Ennek több oka is van, amelyek egymásba fonódva vezetnek a kórkép kialakulásához. Az okok egy része messzire nyúlik vissza, legtöbbször olyan életkorba, amikor a problémában szenvedő nő még meg sem született.
A PCOS egyik oka olyan, a magzati korban károsodott tüszők jelenléte a petefészekben, amelyek képtelenek a szabályos érésre. A részben vagy teljesen károsodott tüszők érése ezért azok borsónyi, 5-8 mm-es stádiumában leáll, és a tüszők cisztává alakulnak.
A PCOS másik oka a táplálkozási hibákban keresendő, amelyek a szülői minták és a környezet hatására számos nő életében már egészen kis gyermekkortól jelen vannak. A finomított szénhidrátok – cukrozott ételek és italok, édességek, fehér lisztből készült pékáruk, tésztafélék, fehér rizs – rendszeres fogyasztása az egyik legbiztosabb recept a szénhidrátanyagcsere-zavar és az inzulinrezisztencia kialakulásához. Fogyasztásuk a vércukorszint tartós emelkedéséhez vezet, amelynek ellensúlyozására a hasnyálmirigy egyre több inzulint termel.
A megnövekedett inzulinszint:
Idővel a hormonális folyamatokba is beavatkozik, és jelentősen megnöveli a petefészkek férfihormon-termelését. A finomított szénhidrátok a női ciklust – és az egészséget – rendkívül súlyos mértékben károsítják, olyannyira, hogy a meddőségek jelentős része ennek tudható be.
A PCOS kialakulásában a stresszhatások is komoly szerepet játszanak
A fizikai és érzelmi megterhelések kompenzálása az anyagcsere és a hormonális rendszer mélyreható változásait vonja maga után. Tartós stressz esetén – mivel a stresszhormon döntően progeszteronból képződik – egyrészt csökken a rendelkezésre álló progeszteronmennyiség, másrészt megváltozik számos hormon (például a pajzsmirigyhormonok és a prolaktin) szintje is a szervezetben, ami befolyásolja a petefészek működését.