Fontos szembetegségek és szemészeti beavatkozások
Mit kell tudni a látóideg-gyulladásról?
A látóideg-gyulladás a szemből az agy felé haladó idegrostok súlyos betegsége. Immunológiai okból, fertőzés vagy mérgezés következtében alakulhat ki. Gyakran az idegrostok hirtelen betegednek meg, ilyenkor a látás egyik napról a másikra súlyosan megromlik. A látóideg-gyulladás gyakran a sclerosis multiplex (ejtsd: szklerózis multiplex) elnevezésű, az egész szervezetre kiterjedő idegrendszeri betegség része. Látóideg-gyulladás esetén a beteg az érintett szemén nagyon jelentős látásromlást tapasztal, gyakran reggel, ébredéskor már nem jó a látása.
A szemfenék vizsgálata során a megduzzadt idegrostok csak az esetek egy részében észlelhetők (akkor, ha a gyulladás helye a látóideg szemgolyóhoz közvetlenül csatlakozó részén van), más esetekben ép a szemfenék. A látást vizsgáló módszerek (látótérvizsgálat, színlátásvizsgálat stb.) azonban egyértelműen és azonnal jelzik a károsodást. A gyulladást intravénásán és szájon át adott szteroid gyulladásgátló kezeléssel csökkentik. Ennek ellenére sok idegrost elpusztul, a látás pedig kisebb vagy nagyobb mértékben károsodott marad az esetek nagy részében. Megelőzés a mérgezések elkerülésén kívül általában nem lehetséges. Egyes látóideggyulladás-formák visszatérően is felléphetnek.
Mit kell tudni a szivárványhártya-gyulladásról?
A szivárványhártya gyulladása (iritis, ejtsd: iritisz) általában immunológiai reakció következménye. A szivárványhártya, a sugártest és az érhártya rendkívül gazdag apró hajszálerekben. Ezekben a fehérvérsejtek által termelt és gyulladást kiváltó anyagok gyakran fennakadnak, és a szivárványhártyán, valamint az érhártyán okoznak betegséget.
Ez azt jelenti, hogy bár eredetileg nem a szemben van a gyulladás kiindulási pontja, a gyulladásos reakció a szemet érinti. Éppen ezért keresik az orvosok a szervezetben az eredeti gyulladásos gócot laboratóriumi és klinikai vizsgálatokkal szivárványhártya-gyulladás esetén. Ha az eredeti gyulladásos gócot (például urológiai, nőgyógyászati, fogászati vagy tüdőgyógyászati gócot) sikerül felszámolni, a szivárványhártya-gyulladás gyógyulhat. Az érhártya gyulladásának lehet oka egysejtű kórokozó vagy féreg okozta fertőzés is.
Szivárványhártya-gyulladásban a beteg szem fájdalmas és fénykerülő lesz (a gyulladt szivárványhártyán fájdalmat vált ki a pupilla fény hatására bekövetkező beszűkülése). A látás romlik. Ha a gyulladás gennyes, az egész szemet elpusztíthatja. Az iritisz a szemen belül a szövetek összenövését okozhatja, és az összenövések miatt akadályozott csarnokvízáramlás másodlagos zöld hályogot eredményezhet.
Helyileg gyulladáscsökkentő cseppkezelést kap a szem, súlyos gyulladásban tablettás és intravénás gyulladásgátló kezelést is alkalmaznak. Ha fertőzés áll az iritisz hátterében, annak a kezelése is megtörténik. Sajnos, a szivárványhártya-gyulladás kiújulásra hajlamos betegség. Ilyenkor az iritisz vagy az érhártya gyulladása az élet során számos alkalommal fellép.
Mit kell tudni a szaruhártya betegségeiről és a szaruhártya-átültetésröl?
A szaruhártyán az élet során számos betegség alakulhat ki. Egyes betegségek csökkentik a szaruhártya átlátszóságát, mások akár a szaruhártya elpusztulásához vagy kilyukadásához vezethetnek. A szaruhártya betegségeinek tárgyalása meghaladja könyvünk kereteit, ezért csak a szaruhártya-átültetés kérdésével foglalkozunk részletesebben.
Szaruhártya-átültetésre általában akkor kerül sor, ha betegség miatt a szaruhártya átlátszatlanná válik (sérülés vagy gyulladás utáni állapot), vagy a szaruhártya szétmállása a szem elpusztulásával fenyeget (például súlyos maródás utáni állapot). Az utóbbi esetben a szaruhártya-átültetés (kerato-plasztika) általában nem biztosít hasznavehető látást, csak a szemet menti meg. Később, kedvezőbb körülmények között a látás javítása céljából az esetek egy részében újabb átültetés végezhető.
A keratoplasztika során vagy a szaruhártya összes rétegét, vagy csak külső vagy belső rétegét ültetik át. A beültetendő (donor) szaruhártyát, részletesen kidolgozott és szabályozott módon, frissen elhalt személyből távolítják el. Az elhunyt személynek nem lehet olyan betegsége, amely az átültetéssel átkerülhetne a befogadó (recipiens) személy szervezetébe. Ezért számos betegség tekintetében sürgős laboratóriumi vizsgálat történik. Ennek negatív eredménye a feltétele annak, hogy a donor szaruhártya beültetésre kerülhessen.
A donor szaruhártyát a területileg illetékes szaruhártyabank (korneabank) készíti elő a beültetésre, és konzerválja a beültethetőség időtartamának megnövelése céljából. A beültetés erre feljogosított intézetekben történik. A műtét után tartós szemcseppkezelés szükséges a jó látási eredmény és a kilökődés elkerülése céljából. Szájon át szedendő (ezért általános szervezeti mellékhatásokkal járó) kilökődést gátló szerekre csak ritkán van szükség szaruhártya-átültetés után.
Milyen szemfenéki érelzáródások léteznek?
A szemfenéken verőerek és visszerek látják el az ideghártya üvegtesthez közeli rétegeit. A verőeres rendszer egészének vagy ágainak elzáródása (például apró embólus fennakadása következtében) nem ritka betegség. Mivel a vérellátás nélkül maradó idegsejtek gyorsan elpusztulnak, kevés lehetőség van a beavatkozásra.
Az ellátás során a beteget ki kell vizsgálni szív- és érrendszeri betegségekre (az embólus forrását a szívben és a nagy nyaki verőérben keresi a kardiológus). Kivizsgálást kell végezni immunológiai betegségekre is, mivel azok is állhatnak az érelzáródás hátterében. Az újabb érelzáródás megelőzése céljából sor kerülhet belgyógyászati vagy érsebészeti kezelésre is.
A szemfenék visszereinek (vénáinak) elzáródása is viszonylag gyakori betegség. Gyakran az egész szervezetet érintő szív- és érrendszeri betegség részjelensége, vagy nyitott zugú zöld hályoghoz társuló betegség. A beteg rendszerint azt tapasztalja, hogy reggel, ébredéskor egyik szemével homályosan lát. A szemfenéken a vénák tágultak (panganak), az ideghártya felszínét pedig vérzések borítják.
A háttérben álló általános érbetegség kezelése mellett infúzió adásával lehet a szem keringésén valamelyest javítani. Sajnos, a sárgafolt területe gyakran vizenyőssé, ödémássá válik, ami még akkor is megrontja a látást, ha az nem károsodott súlyosan közvetlenül a vénás elzáródás után.
Hogyan kezelik a szemfenéki érelzáródást?
Mind a verőeres, mind a visszeres elzáródás oxigénhiányos ideghártya-területek kialakulását eredményezi. Ez pedig kiváltja a cukorbetegség kapcsán már tárgyalt proliferativ érújdonképződés jelenségét. Ennek szemészeti kezelése megegyezik a cukorbetegség kapcsán leírt kezeléssel: szemfenéki lézeres kezelés és a másodlagosan kialakuló zöld hályog kezelése. Az utóbbi években intenzíven vizsgálják annak a lehetőségét is, hogy érújdonképződést gátló anyag üvegtestbe fecskendezésével csökkentsék a kóros erek képződését. A módszer szemfenéki érelzáródás esetében rövid távon egyértelműen eredményes, hosszabb távú sikerességét jelenleg még vizsgálják.
Miért alakul ki a farkasvakság?
A farkasvakság (latinul: retinitis pigmentosa, ejtsd: retinítisz pigmentóza) olyan örökletes és vissza nem fordítható betegségek következménye, amelyek az ideghártya fényt felfogó receptorsejtjeit és az ezek működéséhez szükséges pigment-sejteket károsítják. A tünetek gyakran fokozódnak az életkor előrehaladtával. A beteg egyre kevésbé lát szürkületben és félhomályos szobában.
Egyre szűkül a látótere, végül látó-terének csak a központi része marad meg, és idővel a látóélesség is károsodhat. Az ideghártya működési zavara együtt járhat szürke hályog képződésével és zöld hályog kialakulásával is. A farkasvakság jelenleg nem gyógyítható, viszont intenzív kutatás folyik az ideghártyára ültethető és a fényt a károsodott receptorok helyett felfogni képes miniatűr eszközöknek farkasvakságban történő alkalmazására.
Miért lesz valaki kancsal?
A kancsalság azt jelenti, hogy a két szem nézővonala nem párhuzamos távolra nézés során, illetve, hogy a két szem nézővonala nem a nézett pontban metszi egymást. Ennek az a következménye, hogy ha az egyik szem az éles látás területével, azaz a sárgafolt közepével néz egy tárgyra, akkor a másik szem biztosan nem a sárgafolt centrumával látja azt. Ebből következik, hogy ha a kancsalság oka szemizombénulás, és mindkét szem jól lát, a beteg két képet lát egyszerre, ami nagyon zavaró.
Szemmozgató izmok
A kancsalság másik csoportjában a szemmozgató izmok nem bénultak, de azok együttműködésének egyensúlya bomlott meg. Ez a fajta kancsalság általában kisgyermekkorban kezdődik. Ilyenkor az agy egyszerre csak az egyik szemből érkező képet használja. A másik (éppen nem használt) szem kancsal állásba kerül. Ám ha a másik szem is képes az éles látásra, akkor hamarosan fordul kocka, és azzal a szemmel néz a beteg, amellyel addig kancsalított, míg a másik szem kerül időlegesen kancsal állásba. Ez a fajta kancsalság azt eredményezi, hogy bár mindkét szem jól lát, de egyszerre nem használhatók, azaz a beteg térben nem lát megfelelően (nincsen kétszemes együttes látása).
Ha az egyik szem sokkal gyengébben lát, mint a másik, akkor az agy csak a jó szem éles képét használja a látáshoz. A másik szemből érkező, zavaró, homályos képet az agy elnyomja. Ez azt eredményezi, hogy a gyengén látó szem „kényelmesen”, saját szemizomegyensúlya alapján áll, hiszen a látás kényszere már nem hat rá.
Ez a helyzet akkor is, amikor a kisgyermek egyik szemén a fénytörési hibát nem javítják ki, vagy a veleszületett szürke hályogot nem operálják meg időben, valamint akkor is, ha felnőttkorban az egyik szem sérül, és elveszíti látását: lassan, évek alatt kancsal állásba kerülhet. Mindebből az is következik, hogy a kancsalság ellen végzett kozmetikai célú szemészeti műtét eredménye általában csak időleges akkor, ha az egyik szem látását az agy nem használja fel.
Miért lesz a kezeletlen kancsalságból tompalátás kisgyermekkorban?
Ha gyermekkorban az agy tartósan nem használja fel az egyik szemből érkező képet, a szem véglegesen elveszíti élesen látó képességét, és tompalátó lesz. Ezzel a gyermek a látás szempontjából olyan, mintha csak egyetlen szeme lenne. Ez a pályaválasztásban komoly korlátot jelent. Éppen ezért mindent el kell követni azért, hogy a gyermek mindkét szeme élesen lásson, és a két szemét egyszerre tudja használni, azaz a tárgy képe mind a két szemen egyidejűleg az éles látás helyére essen.
Bár a gyermekkorban kialakult kancsalságban több tényező is szerepet játszik, gyakran a túllátósághoz kapcsolódik. A túllátó kisgyermek szemlencséjének domborúbbá tétele révén teszi a képet élessé (olyan, mintha mindig közelre nézne). Ez azzal jár, hogy a szemek egymáshoz közelítő állásba kerülnek (a közelre alkalmazkodás a szemek összetérésével jár együtt). Igen gyakran az egyik szem „kifárad” az alkalmazkodásban, kancsal állásba kerül, és a látás feladatát a másik szem veszi át. Ha ez tartósan így marad, a kancsalító szem tompalátóvá lesz.
Abban az esetben viszont, ha a túllátó gyermek megfelelő szemüveget kap (nincsen olyan életkor, amely túl alacsony a szemüveg viseléséhez), a közelre alkalmazkodás kényszere elmarad, és mindkét szem látása megőrizhető. Gyermekkorban a már kialakult kancsalság hosszan tartó gyermekszemészeti kezelést, szemüveg viselését, esetleg a jó szem időleges takarását igényli.
Ez utóbbi kezelés során az agy kénytelen a gyengébben látó szem által látott képre támaszkodni, ami (a fénytörési hiba kijavítása esetén) a látás megjavulásához vezethet. Ha a gyermekkori kancsalság szemüvegviseléssel és takarással nem orvosolható, a szemizmokon végez műtétet a szemorvos. A szemüveg viselése és a takarásos kezelés azonban a műtét után sem mellőzhető. A tompalátás megszüntetése legkésőbb a kisiskolás korban sikeres, ezután jelentős eredményt már nem lehet elérni.