• gyulladás
• pénisz

A pénisz gyulladásos betegségei

„Leginkább szeretkezés után a makkom nagyon piros lesz, és csak lassan múlik el a gyulladás. Mit te­hetek, mert félek orvoshoz fordulni?”

A fityma és a makk gyulladása minden esetben orvosi vizsgá­latot igényel. Ugyanakkor megpróbálhatja a területet fer­tőtlenítő oldattal és gomba elleni kenőccsel kezelni. Amennyiben nem változik a terület vörhenyessége, akkor forduljon mielőbb urológushoz, vagy bőrgyógyászhoz!

Mit tegyek most, kihez forduljak?

„Mind a makkom, mind a fitymám gyulladásban van, és a húgycsövem vége is piros és csíp. Jártam már urológusnál, aki semmi eltérést nem talált és a vizelet- és ondóvizsgálatom is negatív eredményt mutatott.”

Panaszával lehetőség szerint nemi betegséggel foglalkozó bőrgyógyászhoz (venerológushoz) kell fordulnia. Szükséges a terület, valamint a húgycső baktériumokra és nemi úton ter­jedő kórokozókra való leoltása, majd a tenyésztés ered­ményétől függően, célzott kezelésre van szüksége. Elenged­hetetlen a partnerének, vagy partnereinek vizsgálata is, mert csupán az Ön betegségének gyógyítása nem elégséges. Hiába történik ugyanis Önnél a célzott terápia, a legközelebbi együttlétnél ismételten megfertőződhet. Mindkettőjük teljes gyógyulásáig a szeretkezés során gumióvszer alkalmazása el­engedhetetlen.

„Másodlagos fitymaszűkület miatt a fitymámat el­távolították és a szövettani vizsgálat lichen szklerózuszt igazolt. Urológusom a varratokat eltávolítot­ta, a sebem szépen gyógyult, és én is meg vagyok elégedve. Ugyanakkor azt mondta, hogy a további­akban rendszeresen, évente el kell mennem ellenőr­zésre, és felhívta a figyelmemet arra_r hogy rendsze­resen ellenőrizzem a hímvesszőmet”

Mostanában vettem észre, hogy a hímvesszőmön szemölcsszerű képletek jelentek meg, melyek nem fájnak. Mi okozhatja az elváltozást és fertőző-e a megbetegedés?

A hímvesszőn lévő szemölcsszerű képleteket kondilómának hívjuk, melyet az úgynevezett humán papillómavírus (HPV) okoz és leggyakrabban nemi úton terjed. Nőkben a vírus leg­veszélyesebb altípusai okozzák a méhnyakrákot. Vagyis a be­tegség fertőző és nagy valószínűséggel partnere, vagy partne­rei is hordozzák a vírust. Ugyanakkor, a vírus a szexuálisan aktív lakosság jelentős százalékában jelen van, de férfiakban csak ritkán okoz panaszt. Leggyakrabban, mint ahogy az Ön esetében is, a nemi szerven, esetleg a száj környékén, homo­szexuálisoknál a végbél körül, szemölcsszerű képletek jelen­nek meg, melyek száma változó.

A betegséget a bőrgyógyász helyi (lokális) ecseteléssel keze­li, de ennek sikertelensége esetén sebészi kezelésre van szük­ség. Ilyenkor általában helyi, de kiterjedt esetben gerincvelői érzéstelenítésben a képleteket eltávolítják, leégetik, és szövet­tani vizsgálatra is elküldik.

Meg tudom-e előzni a kiújulást? Tudom, hogy a betegséget vírus okozza, de nem lehet valahogy el­lene védekezni?

A műtétet követően a nemi életet 4-6 hétig szüneteltetni kell. A teljes gyógyulást követően is tudnia kell, hogy Ön ví­rushordozó, és minden további partnerét nagy valószínűség­gel meg fogja fertőzni.

Régebben már kétszer volt műtétem, melynek során, a hímvesszőmön lévő szemölcsöket eltávolítot­ták.

Most ez ismételten kiújult, és jelenleg a külső húgycsőnyílásom körül is látok elváltozást. Mit te­gyek?

Sajnos, ismét műtétre fog sor kerülni. A húgycsőnyílásnál lévő kondilómát gondosan ki kell vágni – még a húgycső részleges megnyitása árán is -, mert ellenkező esetben a húgycső továb­bi részére is beterjedhet. Ilyenkor a szemölcsöt jó esetben en­doszkóppal, vagyis a húgycsőbe vezetett kamerával és a rajta lévő kis égetőeszközzel lehet eltávolítani. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor a húgycső felvágására is sor kerülhet. A műtétet követően javasolt immunerősítő gyógyszer tartós szedése, melyet a kezelőorvosa fogja felírni.

A betegség ma már megelőzhető, vagyis gyógyítható, de je­lenleg még csak serdülőkorban felírható védőoltás alkalmaz­ható. A kislányokban így megelőzhető a nehezen felismer­hető, de nagyon súlyos kimenetelű méhnyakrák kialakulása. Fiúkban a vírushordozás és a szemölcsképződés előzhető meg az oltással.

Alsó húgyúti gyulladásos betegségek

Melyek az akut hólyaggyulladás tünetei és ho­gyan kezeljük a betegséget?

Leggyakrabban felfázás, szexuális aktus, fürdőhasználat után jelentkeznek a panaszok. A beteg fájdalmas (csípő, égő) vize­lési, alhasi fájdalmat, gyakori vizelési ingereket említ (az ürí­tett vizeletmennyiség azonban kevés). A vizelet gyakran zava­ros, kellemetlen szagú, véres vizelet is előfordulhat. Lázzal nem jár, ezért hasonló tünetek és lázas állapot esetén a húgyutakon felszálló fertőzés veszélye miatt mindig gondolni kell akut vesemedence-gyulladás kialakulására is.

Elsősorban fiatal nőknél gyakori, de idősebb korban is elő­fordulhat.

Férfiaknál akut hólyaggyulladás önmagában ritkán alakul ki, gyakran prosztatagyulladás vagy húgycsőgyulladás kíséri.

Az idősebb betegeknél fellépő vérzéses hólyaggyulladás hátterében akár hólyagdaganat is állhat, ezért az ilyen bete­gek esetében a gyulladás megszűnését követően részletes ki­vizsgálás indokolt. A betegek 20-50%-a egy hét alatt kezelés nélkül is tünetmentessé válhat, de igazolt akut hólyaggyulla­dás esetén mindenképpen javasolt a rövid (3-5 napos) antibio­tikum-kúra. Fontos a bőséges folyadékfogyasztás és a gyó­gyulásig a további felfázások elkerülése, illetve a fűszeres éte­lek és az alkohol fogyasztásának mellőzése.

Mi az oka a visszatérő hólyaghurutoknak?

A korrekt kezelés ellenére a betegek 30%-ában három hóna­pon belül, 75-80%-ában két éven belül ismételt húgyúti infek­ció (fertőzés) kialakulásával kell számolni. A női változókor­ban, az ösztrogénhiány következtében gyengül a hüvely nor­mális, fertőzésekkel szembeni védekezése.

A vizeletpangást fenntartó anatómiai eltérések (hólyagsérv, húgycsőszűkület, hólyaggyengeség) is hajlamosítanak az alsó húgyúti fer­tőzések gyakoribb visszatérésére. Vannak betegek, akiknek nagyobb hajlamuk van a visszatérő hólyaghurutokra. Ebben szerepe lehet bizonyos vércsoport antigénhiányának, vagy a hüvelyi váladékban észlelt alacsonyabb immunglobulin-szinteknek is.

Szükséges-e tartós antibiotikum-kezelés állandó hólyagkatéter alkalmazása mellett?

Egy napnál hosszabb katéterviselés már elkerülhetetlenül húgyúti fertőzés kialakulásához vezet. A katéter egy idegen testet jelent a hólyagban, tartós viselésekor felszínén ún. biofilm képződik, melyben a baktériumok könnyen szaporod­nak. Antibiotikum adásával a kiváltó okot (idegen test) nem szüntetjük meg, csak az infekció fokát sikerül némi módon csökkenteni.

A fentiekből következik, hogy állandó katéter al­kalmazása mellett a tartós antibiotikum profilaxis nem java­solt, sőt kifejezetten ártalmas, mert fokozza az antibiotikum rezisztencia arányát. A katétercserék alkalmával alacsony dózisú antibiotikum profilaxis ajánlható, hiszen a régi katéter el­távolításakor kikerül a fertőzést fenntartó és tápláló idegen test.

Mi az oka annak, hogy nőknél szexuális aktust követően gyakrabban fordul elő hólyaghurut? Kezelendő-e a szexuális partner?

A női húgycső rövid, mintegy 3-4 cm hosszúságú, és külső nyí­lása a végbél közelében helyezkedik el. A fentiekből követke­zik, hogy a normál végbélflóra baktériumai (leggyakrabban E. coli) az aktus alkalmával könnyen feljutnak, és megtele­pedve gyulladást okozhatnak. Elsősorban tehát nem a szexu­ális partnertől kapják el a fertőzést a nők, hanem saját maguk­tól fertőződnek.

Ily módon az óvszer használata is csak a fér­fi partnert védi meg. Nőknek csak a szexuálisan terjedő beteg­ségek ellen nyújt védelmet, vagy abban az esetben, ha az in­fekció forrása valóban a férfi volt. Természetesen visszatérő, a szexuális élettel összefüggésbe hozható hólyaghurut esetén a férfiak kivizsgálása is indokolt.

Milyen formái vannak a prosztatagyulladásnak?

A férfiak felénél, életük során, legalább egy alkalommal prosztatagyulladás alakul ki. Négy alapvető csoportot külön­böztethetünk meg. Az akut prosztatitisz (prostatitis) heveny bakteriális prosz-tatagyulladást jelent, mely magas lázzal, súlyos tünetekkel jár, és kórházi felvételt indokol.

A krónikus (idült) prosztatagyulladás elhúzódó betegség, melyre kismedencei, gáttáji fájdalmak, vizelési és szexuális funkciót érintő panaszok jellemzőek, de akár teljesen tü­netmentes is lehet. Annak megfelelően, hogy bakteriális korokozó igazolható-e a panaszok hátterében, megkülönböztetünk idült bakteri­ális illetve idült abakteriális prosztatagyulladást (más né­ven: idült kismedencei fájdalom szindrómát).

Ha a betegnek nincsenek panaszai, de más okból elvégzett vizsgálatok (pl. spermaanalízis, prosztata biopsziás anyag­vétel) gyulladást igazolnak a prosztatában, akkor tünet­mentes (aszimptomatikus) prosztatitiszről beszélünk.

Milyen tünetei vannak az akut prosztatagyulla­dásnak és hogyan kezeljük?

Kialakulhat meghűlés, felfázás, fürdőlátogatás következté­ben, de húgycsövön keresztül végzett eszközös beavatkozás (pl. hólyagtükrözés, katéterezés) is okozhatja.

Jellemző tünete a fájdalmas, nehéz vizelés, a gyakori vize­lési inger, a magas láz, a rossz általános közérzet. Akár vize­letelakadás is előfordulhat a beduzzadt prosztata miatt. A be­teg panaszai, vizeletvizsgálat és fizikális vizsgálat (a prosztata tapintása) alapján a betegség felismerhető.

A betegség azonnali kórházi felvételt indokol és gyulladás­csökkentő, esetleg simaizom-lazító gyógyszerek mellett széles spektrumú intravénás antibiotikum adásával kezelhető. Vizeletelakadás esetén húgycsőkatéter behelyezése tilos, a hason keresztül kell vizeletlecsapoló katétert bevezetni és rögzíteni. Prosztatatályog esetén, a tályog végbélen vagy gáton, eset­leg húgycsövön keresztüli megnyitása, a genny elvezetése (drenálása) is szükséges.

A prosztata lokális, végbélen keresztül történő hűtő­kezelését is végezhetjük. Ha a beteg láztalanná vált, általános állapota javult, vizelni tud, a behelyezett hasi lecsapoló katé­ter eltávolítható, és a beteg otthonába bocsátható. Antibioti­kumot a panaszmentesség ellenére is legalább négy hétig szükséges adni. A nem megfelelően kezelt akut gyulladásból későbbiekben krónikus gyulladás alakulhat ki.

Milyen tünetei vannak a krónikus prosztatagyulladásnak?

A betegség nem jár lázzal és heves, akut tünetekkel. Alhasi és heretáji, gátba, végbéltájra kisugárzó fájdalmak, és a vizelés közben észlelt fájdalom és vizelési nehézség jellemzi. A vize­lési panaszok lehetnek irritatív (gyakori, parancsoló vizelési ingerek) és elzáródásos (nehézvizelés, vékonyabb vizeletsu­gár) jellegűek. Gyakoriak a merevedési zavarok és az ejakulációs problémák is. Sok beteg fő panasza a korai magömlés.

Hogyan kezeljük a krónikus prosztatagyulladást?

A krónikus prosztatagyulladás kezelése nehéz, elhúzódó fel­adat. A terápiát legalább 6-12 hétig kell folytatni. Amennyiben igazolt a bakteriális infekció, akkor célzott (az adott kórokozó­ra irányuló) antibiotikum-kezelés a terápia fő irányvonala. Nem bakteriális prosztatagyulladás esetén is javasolt a kéthe­tes fluorokinolon típusú antibiotikummal történő előkezelés.

Gyulladásgátló és a prosztata izomelemeit ellazító, a húgycső tónusát csökkentő, prosztata-megnagyobbodás okozta vizelési panaszok kezelésében is alkalmazott gyógyszerek tartós adása mindenképpen javasolt. A simaizomlazító gyógyszerek hatá­sára nemcsak a vizeletáramlás javulhat, hanem a felgyülemlett prosztataváladék kiürülése is könnyebbé válhat.

Milyen veszélyekkel jár az akut mellékhere­ gyulladás?

Tályog képződhet a herében, ha a gyulladásos folyamat előre­halad, és a beteg nem, vagy csak későn részesül hatékony antibiotikum-kezelésben. Tályogos beolvadás esetén a here már nem menthető meg, a szeptikus állapot elkerülése céljából a gyulladt herét el kell távolítani.

Az akut gyulladás nem megfelelő kezelése esetén krónikus gyulladásba mehet át, mely heresorvadáshoz és a spermatermelés csökkenéséhez vezethet. Akut mellékhere-gyulladást követően akár azonnal, akár kró­nikus mellékhere-gyulladást követően meddőség alakulhat ki. Különösen igaz ez abban az esetben, ha az ellenoldali here funkciója károsodott, vagy korábban már eltávolították.

Hogyan kezeljük az akut mellékhere-gyulla­dást?

A kezelés lényege az ágynyugalom, a gyulladt here felpolcolása, hűtése (hideg vizes borogatás, vagy hűtőzselé), kezdetben intravénásán adott, majd később tablettás formában folytat­ható antibiotikum adása. Kiegészítő kezelésként fájdalomcsil­lapító és gyulladáscsökkentő gyógyszerek szedése is javasolt. Ha a folyamat a gyógyszeres kezelés ellenére súlyosbodik, és tályogos beolvadás alakul ki, akkor a here eltávolítása szük­séges.