Kinek ajánlott az átlagosnál gyakoribb, rendszeres szemészeti vizsgálat?

Aki látásában rendellenességet észlel, minél előbb keressen fel szemorvost. A szemészeti vizsgálat eredménye alapján arról is felvilágosítást kap, hogy milyen gyakran kell szemészeti vizsgálaton részt vennie a jövőben. Annak, akinek nincsen szembetegsége, de nagy kockázata van arra, hogy valamely szembetegség az ő esetében kialakuljon, szintén rendszeresen és a szokásosnál jóval gyakrabban kell szemészeti vizsgálaton részt vennie.

Néhány jellemző példa:

  • Fokozatosan rosszabbodó látás az egyik vagy mindkét szemen. Szemüveg rendelése vagy a meglévő szemüveg cseréje lehet szükséges, ám a homályos látás nemcsak szemüvegprobléma, hanem számos szembetegség miatt is kialakulhat.
  • Hirtelen megszaporodik a látótérben úszkáló homályok száma, és sötétben vakufényszerű villanások jelentkeznek: ez az állapot az üvegtest összeesésére utal, amely kockázatot jelent ideghártya-sérülésre és ideghártya-leválásra.
  • Aki kis súlyú vagy éretlen koraszülöttként jött a világra, és akinek csecsemőkorban szemműtétje volt, szoros szemészeti ellenőrzést igényel mind gyermek-, mind felnőttkorban.
  • Akinek korábban tompa vagy a szemburkokon áthatoló szemsérülése volt.
  • Akinek a közvetlen vérrokonságában (apa, anya, gyermek, testvér) öröklődő szembetegség fordult elő.
  • Akinek szemészeti szövődménnyel járó, nem szemészeti alapbetegsége van (például cukorbetegség, magas vérnyomás, vérképzőrendszeri betegség).

Mire kíváncsi a szemorvos a vizsgálat előtt?

Mint minden orvosi vizsgálat, a szemészeti vizsgálat is a beteg kikérdezésével kezdődik. Ennek során a szemorvos megtudakolja, hogy milyen betegségei, egészségügyi problémái voltak a vizsgálatra jelentkező személynek, szed-e gyógyszereket, ha igen, milyeneket, allergiás-e valamilyen gyógyszerre, ételre vagy egyéb anyagra.

A szemorvos feljegyzi, hogy volt-e korábban valamilyen szembántalma, milyen szemészeti panasza van jelenleg, erre vonatkozóan milyen tüneteket észlel, visel-e szemüveget vagy kontaktlencsét (ezeket célszerű elvinni a vizsgálatra, hogy a szemorvos szükség esetén ellenőrizhesse őket), és hogy a családjában előfordult-e szembetegség.

Mivel kezdődik a szemorvosi vizsgálat?

A szemhéj és a szemgolyó elülső részének megtekintésével. A szemorvos megtekinti a szem és a szemhéjak állását, a szem mozgását és állapotát, a szivárványhártya színét, rajzolatát és fényre való reagálását (a szembogár tágasságának a megvilágításra kialakuló változását), valamint a szaruhártya és a kötőhártya állapotát. Ha a szemhéjak duzzadtak, vagy a szemrés görcsösen zárva van, a szem esetleg csak érzéstelenítő szemcsepp becseppentése és a szemhéjak műszeres kifordítása után tekinthető meg.

Milyen műszerrel tekinthető meg a szem elülső része?

Réslámpával, amely egy különleges mikroszkóp. A réslámpla keskeny, rés alakú, erős fénye megvilágítja a szaruhártyát, a kötőhártyát, a szivárványhártyát, a szemlencsét és az elülső szemcsarnokot. Mivel a szemorvos nagyítva vizsgálja ezeket a részeket, a legkisebb rendellenességet is észleli. Különleges lencse beiktatásával az üvegtest és a szemfenék (érhártya, ideghártya és látóidegfő) is szemrevételezhető.

A szaruhártya vizsgálatához (a rajta lévő apró sérülések, könnyfilm-szabálytalanságok, idegen anyagok vagy fertőzések felderítéséhez) különböző orvosi festékek (fluoreszcein, bengálvörös stb.) is használhatók.

Hogyan vizsgálják a látóélességet?

Hagyományosan látóélesség-vizsgáló táblával. A szemorvos megnézi, hogy a beteg mennyire jól tudja leolvasni a rendelő standardizált falitáblájának vagy vetített táblájának a jeleit vagy számait. A szemorvos egyszerre csak egy szemet vizsgál, a másikat letakarja. Örvendetes, ha a szemorvos azt mondja valakinek, hogy szemén a látóélesség (latinul: visus, ejtsd: vízus) teljes (1,0 vagy 5/5).

Ez azt jelenti, hogy a szem 5 méter távolságból ugyanolyan tisztán látja a tárgyakat, mint az ideálisan ép látóélességű szem. A látóélesség azonban gyakran csökkent. Ilyenkor a látóélességet az egészséges szem látóélességével összehasonlító arány fejezi ki, amelyet törtben szoktak megadni. Ha például a szem látóélessége 5/50 (ez tizedes törtben 0,1), az azt mutatja, hogy a vizsgált szem a távoli tárgyakat legfeljebb 5 méter távolságból látja olyan jól, mint az ép szem 50 méter távolságból.

Jó tudni: A látóélességet mind szemüveg nélkül (nyers látóélesség), mind a legjobban javító szemüveglencse használatával (korrigált látóélesség) meghatározzák. Nagyon gyenge látóélesség esetén a tábla legfelső számát sem látja a beteg.

Ilyenkor a szemorvos fekete lap előtt tartott ujjait kell a vizsgáknak megszámlálnia különböző, de 5 méternél kisebb távolságokban. Így fejezhető ki, hogy hány méterről olvassa az ujjak számát. Ha a szem még ujj olvasásra sem képes, azt vizsgálják meg, hogy a közvetlenül a szem előtt mozgatott ujjak mozgásának érzékelésére képes-e. Olvasószemüveg felírásakor a közeli (25-30 cm távolságra szóló) látóélességet és szemüveg-korrekciót határozza meg a szemorvos.

Fontos emlékezni arra, hogy a jó látás a látóélességen kívül számos egyéb látásfunkció meglétét is igényli, azaz a látás egésze nem jellemezhető a látóélességgel. Ha a látóélesség szembetegség következtében romlik, a szemüveg nem segít. A szemüveg és a kontaktlencse csupán a fénytörési hibát javíthatja ki.

Hogyan vizsgálják a szem fényérzését?

A szem fényérzésének vizsgálata akkor indokolt, ha a látóéllesség olyan nagyon kicsi, hogy az is kérdéses, a szem egyáltalán érzékeli-e a fényt. A sötét szobában ülő betegnek arra kell felelnie, hogy 5 méter távolságból észleli-e a fényt (az éppen nem vizsgált szemet letakarják). Ha észleli, akkor jó a fényérzése, míg ha öt méternél közelebbről látja csak a fényt, csökkent a fényérzés. Egyidejűleg azt is ellenőrizni szokták, hogy meg tudja-e határozni, milyen irányból érkezik a fény. A fényérzés vizsgálatával az ideghártya minimális működőképességének meglétét vagy hiányát lehet feltárni.

Hogyan írják fel a szemüveget és a kontaktlencsét?

Ahhoz, hogy távolra vagy közelre, esetleg speciális munkatávolságra szemüveget írjon a szemorvos, meg kell határoznia a szem fénytörési hibáját, amelyet a szemüveglencsével javítani, korrigálni kíván.

A szemüveglencse dioptriáját a szemorvos vagy a szem-üvegrendelésre feljogosított látszerész (optometrista) a szem fénytörési hibája alapján határozza meg. Ez történhet szubjektív módon, próba-szemüveglencsékkel történő olvastatás alapján, vagy műszeres bemérést követően. A jobb és bal szem legjobb szemüveglencse-korrekcióját külön határozzák meg, majd a próbaszemüveg-keretbe helyezik a lencséket, beállítják azok egymástól való távolságát.

A vizsgált személy mindkét szemét használva a gyakorlatban próbálja ki leendő új szemüvegét. A szubjektív próba során, a beteg visszajelzése alapján a dioptriaérték kisebb módosítására sor kerülhet. A végleges szemüveget nem csupán annak dioptriaértéke jellemzi, hanem a lencsék távolsága (ez egyénre szabott) és anyaga (üveg, műanyag, karcolásmentesítés, színezés, fényre sötétedő jelleg stb.) is. Ezeket a jellemzőket célszerű a szemüveget elkészítő szakemberrel (optikus) egyeztetni a megrendelés során. A kontaktlencse dioptriaértékének meg-állapítása szintén a fénytörési hiba alapján, próbakontaktlen-csesorozat segítségével történik.

Hogyan vizsgálják a színlátást?

Vannak olyan emberek, akik bizonyos színeket, színárnyalatokat összetévesztenek. Ez hátrányos, ha a foglalkozás jó színlátást kíván (például a vörös-zöld színtévesztések veszélyt jelenthetnek a vörös és zöld jelzőlámpákkal működő közlekedésben). Az ilyen színlátászavarok genetikai hiba eredetűek, főként férfiakon fordulnak elő, és örökíthetők. Az öröklött színlátászavar az élet folyamán nem változik, nem javul és nem súlyosbodik.

A színlátást leggyakrabban az úgynevezett csereszíntáblákkal ellenőrzi

Ezek oldalain színes pontokból álló betűk, számok és jelek vannak, amelyek pontos kiolvasása csak ép színlátás esetén lehetséges. A színtévesztő nem képes megfelelően felismerni a jeleket. A csereszín-táblák az ép és a nem ép színlátás elkülönítésére alkalmasak, a színtévesztés pontos, mennyiségi jellemzésére műszeres vizsgálatot kell végezni. Számos, a látóideget érintő betegség is megronthatja a színlátást. Ezek a szerzett színlátászavarok nem öröklődnek, és változhatnak az élet során.

Mi a szemfenékvizsgálat?

Az ideghártya részletes vizsgálatára szemfenékvizsgálat keretében kerül sor. Szemfenékvizsgálat során leggyakrabban a látóidegfő károsodását (pl. zöld hályog, látóideg-gyulladás), az erek állapotát (pl. magasvérnyomás-betegség), az ideghártya saját betegségeit (pl. szemfenéki vénás elzáródás), az ép ideghártyában jelen nem lévő anyagok megjelenését és lerakódását (pl. cukorbetegség okozta lerakódások), a sárgafolt elfajulását vagy az ideghártya széli részein a retina szakadásának lehetőségét vizsgálja a szemorvos.

A keresett elváltozás helyétől és jellegétől függően több vizsgálati technika használatos. A vizsgálat előtt általában szemcseppel időlegesen megtágítják a pupillát, hogy a szemfenéki képletek jobban láthatók legyenek. Leggyakrabban réslámpával, a szem elé helyezett, speciálisan csiszolt lencsén keresztül történik a vizsgálat. Ez háromdimenziós térbeli képet biztosít viszonylag nagy nagyítás mellett.

Egyes lencsék szélesebb terület áttekintését, mások nagyobb nagyítást tesznek lehetővé, ezért a szemorvos gyakran több lencsét is használ a vizsgálat során. Emellett kézben tartott szemtükörrel, illetve szemüvegszerűen hordott kétszemes szemtükörrel is vizsgálhat a szemorvos.

Bár a szemfenék vizsgálata csupán öt-tíz percet vesz igénybe, a pupillatágítás után a szembogár órákon át tág marad. Ez alatt az idő alatt a pupilla nem tudja védeni az ideghártyát az erős fény ellen, és a látás sem tiszta. Ezért a pupilla visszaszűküléséig napsütésben napszemüveggel kell óvni a szemet a fénytöbblettől, és minden olyan tevékenységet (legfőképpen gépkocsivezetést) el kell kerülni, amelyhez éles látásra van szükség.

Mire való az érfestés?

Az ideghártya és az érhártya egyes betegségeinek kimutatására fluoreszcein- vagy indocianinzöld-érfestés (latinul: angiográfia) vizsgálatot is végeznek. A steril festékoldatot az érrendszerbe fecskendezik. A festék az érpályán keresztül eljut a szembe, és megjelenik az érhártya és az ideghártya vérereiben. Az ilyenkor készített szemfenéki felvételen felfedezhető a vérerek károsodása, a rendellenes vérerek kialakulása és a károsodott falú erekből a környezetbe szivárgó festék.  Ez a vizsgálat a sárgafolt-elfajulás, valamint a cukorbetegség szemfenéki szövődményeinek vizsgálatára különösen alkalmas.

Mikor van szükség szemészeti ultrahangvizsgálatra?

Az ultrahangvizsgálat során nagy rezgésszámú hanggal (ultrahanggal) vizsgálnak olyan szerveket, amelyek a mélyben vannak és ezért nem láthatók. A szemészeti ultrahangvizsgálat vizsgálhatóvá teszi a szem mélyebb részeit. Akkor alkalmazzák, ha a szem mélyebb részeit nem lehet fénnyel láthatóvá tenni, mert a szem fénytörő közegei (a szaruhártya, a szemlencse vagy az üvegtest) betegség vagy sérülés miatt nem átlátszók.A szem tengelyhosszának ultrahangos meghatározása a szürkehályog-műtét során beültetendő műanyag szemlencse dioptriaértékének kiválasztásához is gyakran használatos.

Milyen információt ad a szem optikai koherencia tomográfiás vizsgálata?

Az optikai koherencia tomográfiás (OCT-) vizsgálattal a szem különböző rétegei nagy felbontásban tanulmányozhatók. Az OCT-készülékek nagyon sok pontban és nagyon gyorsan mérik a szembe vetített és a szem különböző rétegeiből visszavert fénysugár jeleit. Az eredmény a vizsgált terület nagyon részletes keresztmetszeti képe. A módszer különböző változatait gyakran alkalmazzák a sárgafolt-elfajulás altípusainak azonosítására, a cukorbetegség okozta sárga-foltvizenyő mértékének meghatározására és a zöld hályogos idegrostveszteség mérésére.

Mire való a látótérvizsgálat?

A látótér az egy szemmel szemmozgás nélkül belátott térrész. Ez sokkal nagyobb terület, mint amelyet az éles látáshoz használunk. Ahhoz, hogy közlekedni, írni, olvasni tudjunk (megtaláljuk a leírt szöveg sorait, ne essünk el a lépcsőfokokon stb.) a látótér széli részének és az éles látásban szerepet játszó terület közvetlen környezetének is épnek kell lennie. A látótérvizsgálattal a látótér ép vagy károsodott voltát, a károsodás fokozódását vagy változatlanságát lehet feltárni. A látótér vizsgálata a szemből az agyba vezető idegpályát és az agyi látókérget érintő idegrendszeri betegségek vizsgálata során is szükséges.

Szemészeti szempontból a látótérvizsgálat tehát alkalmas annak tisztázására, hogy:

  • mekkora a térnek az a része, amelyet a szem mozgás nélkül lát;
  • vannak-e a látótérben kiesések, azaz vannak-e az ideghártyának olyan területei, ahonnan nem indul idegingerület az agyba (például ideghártya-sérülés, vérzés, gyulladás, zöld hályog miatt);
  • változott-e a károsodott terület nagysága és a károsodás mértéke a korábbi vizsgálat óta.

A látóteret számítógépes készülékkel vizsgálják sötét helyiségben. Ez aperimetriás vizsgálat. A beteg a középső pontot nézi az egész vizsgálat alatt. A készülék ernyőjének számos pontján fénypontok villannak fel véletlenszerű sorrendben. Fényességük változik. A vizsgált személynek minden alkalommal meg kell nyomnia egy gombot, ha fényfelvillanást észlel.

A készülék rögzíti a válaszokat, és térképszerű rajzot készít a látótér pontjainak érzékenységéről, a látótér határairól és a károsodott területekről. A készülék szoftvere matematikai számítások automatikus elvégzése után olyan jelentést készít, amely a részletes orvosi értékeléshez elengedhetetlen. Mivel a látótérvizsgálatba a betegnek bele kell tanulnia, két vagy három vizsgálat elvégzése szükséges ahhoz, hogy a kapott eredmény már ne a vizsgált személy téves vagy bizonytalan válaszait, hanem a valós károsodásnak megfelelő eredményt mutassa.

A látótér középponti része (amely az ideghártya sárga-foltjának, azaz az éles látás területének működéséhez kötött) az Amsler-ráccsal vizsgálható legegyszerűbben. Az Amsler-rács szabályos rácsvonalakból áll, a közepén egy fekete pont van. A beteg egyszerre csak az egyik szemével nézi a pontot, olvasótávolságból az olvasószemüvegén át, jó megvilágítás mellett. Az éppen nem vizsgált szemet a beteg eltakarja.

Jó tudni: Az egészséges szem az egész rácsot tisztán látja, az összes vonalat egyenesnek, a négyzeteket pedig egyforma méretűnek. Ha a sárgafolt beteg (pl. vizenyős, bevérzett), akkor a rács vonalai a károsodásnak megfelelőn elmosódottan, hullámosan látszanak, a vonalak nem párhuzamosnak, az apró négyzetek szabálytalan alakúnak és eltérő méretűnek tűnnek. Esetleg egyes részek egyáltalán nem látszanak.

Az Amsler-rácsot (vagy bármely, hasonló szerkezetű vonalrendszert) gyakran használják a sárgafolt-elfajulásra nagy kockázatú szemek mindennapi, otthoni tesztelésére és a már kialakult sárgafolt-elfajulásban beálló változás észlelésére.

Hogyan mérik a szem belső nyomását?

Az egészséges szem belső nyomása a légköri nyomásnál mintegy 12-21 higanymilliméterrel magasabb. Egyes zöldhályog-formákban a nyomás ennél jelentősen nagyobb, ami a betegség kialakulását és súlyosbodását okozza.

A szem belső nyomásának, a szemnyomásnak a megmérése a zöld hályog kezelésére alkalmazott, szemnyomást csökkentő cseppkezelés hatásának értékeléséhez is elengedhetetlen. A szemnyomás mérése a szaruhártya finom lelapításához szükséges erő mérésén alapul. Erre a célra számos különböző eszközt hasznainak a szemorvosok. Az arany standard módszer alkalmazása során az érzéstelenített szemfelszínre fluoreszcein festéket cseppentenek, és kékes fényben, réslámpára szerelt mérőprizmával, a fluoreszkáló festékjel alapján határozzák meg a nyomásértéket.

Magyarországon gyakran használnak olyan készüléket, amely levegőt fuj a szaruhártyára, és így lapítja le azt a méréshez. Ez a vizsgálati módszer azonban nem ad megbízható eredményt. Számos elektronikus és hordozható szemnyomásmérő műszer is létezik.

Hogyan tekinthető meg a csarnokzug?

A csarnokzug a szaruhártya és az ínhártya találkozásának belső felszíne. A csarnokvíz itt lép ki a szemből az elvezető vénák felé. A csarnokzug állapotának, nyitott vagy elzárt voltának a vizsgálata ezért gyakran szükséges. A csarnokzugot azonban egyszerű réslámpás vizsgálattal nem lehet látni. Szükség van az úgynevezett gonioszkópiára. Ennek során az érzéstelenített szaruhártyára kontaktlencsébe épített tükröt illesztenek, amelyen át megtekinthető a csarnokzug.

Hogyan vizsgálják a szemmozgató izmok működését?

Ha a két szem összhangban mozog, egyetlen képet látunk. Ha valamelyik szemizom nem működik megfelelően (például szemizombénulás esetén), a beteg két képet lát akkor, amikor olyan irányba néz, ahová az adott izom mozgatná a szemet (megszűnik a két szem összehangolt mozgása). A szemorvos megkéri a beteget, hogy feje mozdítása nélkül, az orvos ujját követve összesen nyolc irányba nézzen, és jelezze, ha valamelyik irányban az ujj képe megkettőződik. Eközben a szemek mozgásának károsodása is megfigyelhető, ami a kettős kép megjelenésével együtt lehetővé teszi a hibásan működő szemizom azonosítását.

Mi az elektroretinográfia?

A látás folyamata során elektromos jelek keletkeznek. Egyes jelek a fény érzékelését és feldolgozását kísérik, és e folyamatok károsodása esetén jellegzetesen megváltoznak. Mérésük módja az elektroretinográfia. A vizsgálat során a szem környezetében apró érzékelő elektródákat helyeznek el, és fényt vagy mintázatot vetítenek a szembe. A keletkező elektromos jeleket elvezetik és elemzik. Más jelek az ingerületnek az ideghártya és az agyi látókéreg között beálló károsodására engednek következtetni, ezeket a fejbőrre illesztett elektródákkal lehet elvezetni (vizuálisan kiváltott látókérgi válaszok).

Véleménye fontos számunkra, írja meg!

Az email cím nem lesz nyilvánosan olvasható! A * karakterrel jelölt mezőket kötelező kitölteni!

4 + hat =