• búza
• inzulin

A zonulinok hogyan tessékeli be magát a búza a vérkeringésbe?

A glutén gliadinja minden búzából készült termékben megtalálha­tó a legegzotikusabb csodakenyértől a legbarnább, bioműveléssel előállított, több gabonaféléből készült cipóig. Ez a fehérje teszi a vékonybél falát „átjárhatóvá”.

A beleinkből nem szívódik fel minden!

A béltraktusban sok olyan „furcsa” dolog található, amelyeket reggelente szinte rituális körülmények között ürítünk ki magunkból a „trónuson”. Miután a pizza vagy a sonkás szendvics egy része csodálatos módon be­épül a szervezetünkbe, a maradéktól megszabadulunk. Ennek a folyamatnak azonban szorosan kontrollált körülmények között kell lezajlania, hogy csak az étel és ital bizonyos összetevői jussanak be a vérkeringésbe.

Mi történik akkor, ha egy kellemetlen komponens is felszívódik?

Az egyik legrosszabb jelenség az autoimmun válasz – amelyben a saját immunrendszerünk tévesen aktiválódik, és megtámadja a normál szerveket, például a pajzsmirigyet vagy az ízületek szöve­teit. Pontosan ez történik a Hasimoto-féle pajzsmirigygyulladásban és reumatoid artritiszben.

A felszívódás szabályozása a bélnyálkahártya egyik legfon­tosabb feladata. Mostanában megjelent közlemények szerint a gliadin hatására a bélsejtekben egy zonulin nevű fehérje szaba­dul fel, amely a felszívódás egyik regulatora. Ennek a proteinnek az egyik leglátványosabb hatása az, hogy oldja azokat a bélsejtek közti szoros kapcsolatokat, amelyek miatt a bélnyálkahártya biz­tonságos gátrendszert alkot.

Amikor a gliadin hatására zonulin termelődik, akkor a bélsejtek közötti kapcsolatok megszakad­nak, és nemkívánatos fehérjék – köztük maga a gliadin és a búza más proteinjei – bekerülnek a vérbe. Ekkor aktiválódnak a sejtes immunválaszért felelős limfociták, az úgynevezett T-sejtek, és gyulladásos folyamat formájában támadást indítanak a szervezet bélsejtekből kiszabaduló, egyébként az immunrendszer számára láthatatlan saját fehérjéi ellen. A cöliákiában a bélpanaszok mellett ugyanilyen, a glutén gliadinja által kiváltott immunválasz felelős a pajzsmirigy- és sokízületi gyulladásért, valamint az asztmáért is.

A gliadin mellett más besurranó, a bélfalat károsító ágensek is ismeretesek. A fertőző betegségek közül például kolerában és amőbás dizentériában – vérhasban – is zonulint aktiváló vegyü­letek szívódnak fel a belekben. A különbség az, hogy az ezekben a betegségekben szenvedők más betegek székletével kontaminált vizet fogyasztottak, nem pedig búzából készült perecet vagy sutit.

Hasznos hasmenés?

A korábbiakban leírtam a cöliákia néhány hosszú távú hatását, amelyek ismeretében a hasmenés kifejezetten kívánatos dolognak tűnik, hiszen elvileg így megszabadulhatnánk egy csomó problémás vegyülettől, másrészt segíti a diagnózist.

A diagnózis tradicionális felállításában a hasmenés játssza a központi szerepet: ha nincs hasmenés, nincs cöliákia – legalábbis sokan így tartják, ám ez egyszerűen nem igaz! A cöliákia jóval több, mint egy hasmenéssel (is) járó emésztőszervi kórkép. A megjele­nése és a hatásai sem korlátozódnak a bélrendszerre.

A betegséghez kapcsolódó többi kórkép spektruma megdöbben­tően széles

A gyermekkori I. típusú diabétesztől a demenciáig és a bőr elkérgesedésével járó szklerodermáig terjednek, és némelyi­ket jelenleg nem is értjük pontosan. Azt sem tudjuk például, hogy ezekben a kórformákban – például a gyermekkori diabéteszben -a gluténérzékenység gyanúja esetén a glutén teljes kiküszöbölé­se mennyi előnnyel vagy hátránnyal jár. A társuló betegségekben mindenesetre közös az, hogy a cöliákiás markerek laborértékei po­zitívak, a betegeknél megtalálható a HLA-markerek (HLA DQ2 és HLA DQ8) valamelyike, valamint az is, hogy a páciensek búzát – glutént – fogyasztanak.

A társult kórképeknél az is rendkívül zavaró, hogy a cöliákia bélrendszeri tünetei néha teljesen hiányoznak. A betegek idegrend­szeri – például egyensúly- és mentális – zavarai néha úgy jelen­nek meg, hogy nincs fogyás, hasmenés és nincsenek hasi görcsök sem. Pontosan a beszédes emésztőszervi problémák hiánya az oka annak, hogy a diagnózist gyakran csak későn állítják fel.

Az ilyen esetekben pontosabb lenne azt mondani a nem bélrend­szeri megjelenésű cöliákia helyett, hogy az immunrendszer által médiáit – közvetített – gluténintolerancia. Ám ezeket a kórké­peket eredetileg a hagyományos tüneteket produkáló cöliákiánál írták le, és mindegyikben ugyanazok a kóros antitest-, illetve HLA-markerek mutathatók ki, ezért „látens” cöliákiáról szokás beszélni. Mivel meggyőződésem szerint a tudomány előbb-utóbb belátja, hogy az immunrendszer által médiáit gluténintolerancia sokkal több a cöliákiánál, ezért egyszer majd így is nevezik, és ennek a diagnózisnak a cöliákia csak az egyik altípusa lesz.

A betegségcsoport főbb, nem klasszikus megjelenési formái

• Herpetiform dermatitisz: Ez a jellegzetes, herpeszhez hasonló bőrgyulladás a cöliákia, avagy az immunrendszer által médiáit gluténintolerancia egy­re gyakoribb manifesztációja. Jellemzően a könyéken, a térden vagy a háton viszkető, egyenetlen kiütések jelennek meg, amelyek a glutén elhagyásakor elmúlnak.
• Májbetegségek: Cöliákiában az enyhe, csak laboratóriumi vizsgálatokkal igazol­ható formáktól kezdve a krónikus aktív hepatitisen át a májcirrózisig és a rákig bármi előfordulhat. Az immunrendszer által médiáit gluténintolerancia más típusaihoz hasonlóan gyakran hiányoznak a bélrendszeri tünetek, köztük a hasmenés – annak ellenére, hogy a máj is az emésztőrendszer része.
• Autoimmun kórképek: A kórosan működő immunrendszer több szervet is megtámad­hat, és ezt egyre gyakrabban látjuk cöliákiásoknál is. A leg­gyakoribb az ízületek reumatoid artritisze, a Hasimoto-féle pajzsmirigygyulladás, a lupuszhoz hasonló kötőszöveti elvál­tozások, az asztma, valamint az olyan gyulladásos bélbetegsé­gek, mint a kolitisz ulceróza – a vastagbél fekélyes gyulladása, Crohn-féle betegség -, de másféle gyulladások és immunzavarok is előfordulhatnak.[brbr]A reumatoid artritisz fájdalmas, ízületi defor­mitásokkal járó kórkép, amelyet gyulladásellenes szerekkel szokás kezelni, de a gluténmentes étrend nemcsak javítja a betegek álla­potát, hanem néha teljesen tünetmentessé teszi őket. Különösen a kolitisz ulceróza, azaz a Crohn-féle betegség kockázata magas: a gyakorisága 68-szorosa a nem cöliákiásoknál észlelt előfordulási arányhoz képest.
• Inzulinfüggő diabétesz: Az inzulindependens I. típusú cukorbetegség különösen gyakran fordul elő a cöliákiára jellemző markerek észlelésekor; a negatív esetekhez képest 20-szoros a valószínűsége. Nem biztos, hogy a kórkép oka a búza gluténja, de a kutatók úgy vélik, hogy bizonyos esetekben szóba jöhet kóroki tényezőként.
• Ideggyógyászati problémák: A gluténhoz kapcsolódó neurológiai kórképeket később részleteseb­ben is tárgyalom, de már most megemlítem, hogy érdekes módon nagyon gyakori (50 százalékos) a cöliákiás markerek előfordulása olyan embereknél, akik megmagyarázhatatlan egyensúlyi és koordi­nációs problémák (ataxia) miatt szenvednek, illetve a végtagjaikban érzés- és mozgászavarok (perifériás neuropátia) lépnek fel. A gluténenkefalopátia egy olyan, szörnyű állapot, amelyet az agyműködés za­varai mellett fejfájás, ataxia és elbutulás kísér. A fatális betegségben az agy MRI-vizsgálatakor a fehérállományban észlelhetők elváltozások.
• Táplálkozási hiánybetegségek: A cöliákiásoknál 69 százalékos előfordulási arányával általános­nak mondható a vashiányos anémia, de gyakoriak a vízben és zsírban oldódó vitaminok és a nyomelemek, illetve ásványi anya­gok hiánybetegségei is.

A felsoroltakon kívül szó szerint százával vannak még cöliákiához immunrendszer által médiáit gluténintoleranciához társuló kóros állapotok, bár ezek valamivel ritkábbak. A glutén hatására az embe­ri szervezet bármely szervében vagy szervrendszerében problémák léphetnek fel – a szemben, az agyban, az orrmelléküregekben, a csontokban… – bárhol, ahová a gluténellenes antitestek eljuthatnak, azaz lényegében mindenütt.

A gluténfogyasztásnak rendkívül sokrétű következményei le­hetnek

Minden életkorban az összes szervet károsíthatja, és a megjelenési formái nagyon változatosak lehetnek. A legtöbb or­vos csak egy hasmenéssel járó bélrendszeri kórképnek tartja, és ez nagyon káros, sőt néha fatális leegyszerűsítés.