Milyen pocak?
Az elmúlt évszázadokban a nagy pocak kiváltságos dolognak számított – a jólét és a siker jeleként azt érzékeltette, hogy viselőjének nem kell az istállóját takarítania, vagy a saját földjét túrnia. Mára az elhízás is demokratizálódott: mindenkinek nagy lehet a pocakja. Apáink ennek huszadik századi csökevényes előfutárát még sörhasnak nevezték, de mi a helyzet azokkal a nőkkel, gyermekekkel, szomszédaink és barátaink felével, akik nem isznak sört?
Búzapocak?
A jelenséget búzapocaknak nevezem, noha nyugodtan mondhatnám azt is, hogy lisztagy, kiflibelek vagy tésztapofa, mivel nincs egyetlen olyan szervrendszerünk sem, amelyet a búza ne befolyásolna. Ám ez a gabona legfeltűnőbb, legjellemzőbb hatását a csípőre gyakorolja, ahol az általa előidézett groteszk torzulás a legkifejezettebb.
A búzapocak a zsír felszaporodása következtében jön létre, ami annak köszönhető, hogy az illető évekig az inzulin – a zsírtárolás hormonja – szintjét növelő táplálékokat fogyaszt. Néhány embernek a fenekén és combjain szaporodik fel a zsír, de legtöbbnek a hasa közepén. Ez a „központi” vagy „viszcerális”, azaz „zsigeri” zsírszaporulat egyedi jellemzőkkel bír, mert a test más területein levővel ellentétben gyulladásos jelenségeket, kóros inzulinválaszt és anyagcserezavarokat idéz elő az egész szervezetben. A viszcerális zsír a mit sem sejtő férfiak ösztrogénszintjét is növeli, aminek szép, nagy férfiemlő lesz a következménye.
A búzafogyasztás nemcsak a felszínen idéz elő elváltozásokat, hanem a szervezet szintje minden szervében: a belekben, a májban, a szívben, a pajzsmirigyben és a többi mellett az agyban is. Nehéz lenne olyan szervet találni, amelyet nem károsít.
Nehézlégzés és izzadás a szívbetegek földjén
Preventív kardiológiával foglalkozom Milwaukee-ban. Más középnyugati városokhoz hasonlóan itt is nagyon jól lehet élni és gyermekeket nevelni. Egészen jók a közszolgáltatások, első osztályú könyvtáraink vannak, gyermekeink minőségi iskolákba járnak, a lélekszám pedig elég nagy ahhoz, hogy a nagyvárosi kultúra olyan áldásait élvezhessük, mint a kiváló szimfonikus zenekarunk és szépművészeti múzeumunk. Az emberek kellemesen barátságosak, de kövérek.
Nem holmi kis zsírfeleslegről beszélek
Az itteniek tényleg nagyon kövérek. Már az első lépcsőfordulóban kapkodják a levegőt, és elönti őket az izzadság. A 18 éves, százkilós nők alig bírják bepréselni magukat a kocsijukba, amely meredeken megdől a vezető oldala felé. Az ittenieknek duplaszéles kerekes székek kellenek.
A pácienseket nem tudjuk megmérni a kórházi mérlegekkel, mert azok csak 170 kilogrammig vannak kalibrálva. (A CT-készülékbe és más képalkotó masinákba sem férnek be, ezért eleve kizárt, hogy megvizsgálhassuk őket, de ha beférnének, akkor sem látnánk semmit a sok hájtól – az óceán mélyén sem lehet megkülönböztetni az iszapkupacot a cápától.)
Valaha, réges-régen mifelénk még ritkaságszámba mentek az egymázsásnál nagyobb emberek
Ma már megszokott látványt nyújtanak a plázákban sétáló hím- és nőnemű bálnák. A nyugdíjasaink ugyanolyan túlsúlyosak vagy elhízottak, mint a középkorúak, a fiatalok, a kamaszok, sőt a gyermekek. Kövérek az irodai dolgozók és a kétkezi munkások, az otthon ülök és a sportolók, a latin és ázsiai bevándorlók, a húsevők és a vegetáriánusok. Az amerikaiakat olyan elhízás járvány sújtja, amilyenre még nem volt példa. Minden statisztika szerint válságos a helyzet.
Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma (EÁMM), valamint az országos tisztifőorvos szerint azért vagyunk túlsúlyosak, mert túl sok cukros üdítőitalt és sört iszunk, túl sokat nassolunk, és túl keveset mozgunk. Ezek mindegyike igaz, de a történet ezzel még korántsem teljes.
Sok elhízott ember meglepően egészségtudatos. Bárkit meg lehet kérdezni, hogy mitől veri a mérlegen a száz kilót, a legtöbben nem azt mondják majd, hogy teleisszák magukat kólával, teleeszik magukat rágcsálnivalóval, vagy sokat ülnek a tévé előtt. A többség közli majd, hogy nem érti az egészet, hiszen heti öt alkalommal jár edzeni, nem fogyaszt zsírt, csak teljes kiőrlésű ételeket, de így sem tudja megállítani a súlynövekedését.
Hogyan jutottunk idáig?
A koleszterin- és szénhidrátbevitel korlátozására irányuló össznemzeti törekvés sajátságos helyzetet teremtett: a búzából készült termékek nem egyszerűen csak fokozott mértékben vannak jelen az étrendünkben, hanem dominánsakká váltak. A legtöbb amerikai minden ételében jócskán vannak búzalisztből készült termékek. A liszt lehet a főételben, a köretben, a desszertben, de leggyakrabban valószínűleg mindegyikben megtalálható.
A búza az egészség nemzeti szimbóluma lett. Az ipar azonnal felkarolta a „Fogyasszon több teljes kiőrlésű árut!” szlogenjét, és ontja kedvenc, búzalisztből készült ételeink „szívbarát”, valamint „egészséges” változatait.
Az a szomorú igazság, hogy a csípőkerületünk ugyanúgy növekszik, ahogyan a búzatermékek aránya az étrendünkben. Az amerikai Nemzeti Szív-, Tüdő- és Vérintézet azt tanácsolta 1985-ös Nemzeti Koleszterinprogramjában, hogy a zsír- és koleszterin formájában bekerülő kalóriákat teljes kiőrlésű gabonákkal pótoljuk.
Pontosan ekkor kezdődött el a férfiak és nők rohamos súlygyarapodása. Ironikus módon a Betegségfelügyeleti és Prevenciós Központ (BFPK) is ugyanakkor kezdte el gyűjteni a testsúlyra vonatkozó statisztikai adatokat, ezért világosan dokumentálható az attól az évtől kezdve ugrásszerűen növekvő elhízásos és diabéteszes esetek száma.
Miközben sokféle gabonát lehetne fogyasztani, vajon miért lett a búza a kedvenc?
Azért, mert az emberi étrendben a glutén nevű gabonafehérje legfőbb forrása a búza. Néhány kivételtől eltekintve a legtöbben nem vagy csak kevés rozst, árpát, zabot, és más, gluténforrásként kevésbé elterjedt gabonafélét fogyasztunk.
A búzából százszor annyi fogy, mint az összes többi gabonából együttvéve, emellett ennek a növénynek van egy olyan sajátossága, amellyel a többi nem rendelkezik, viszont különösen káros az egészségre – de ezzel inkább később foglalkoznék. Mindenesetre a búzára koncentrálok, mert az étrendünkben ez a legfőbb gluténforrás, és a búza segítségével minden gluténtartalmú gabona hatása érzékeltethető.
A Triticum aestivum (őszi búza, kenyérbúza vagy közönséges búza), a közönséges kenyérbúza és ezek genetikai módosulatai számos mélyreható változást képesek előidézni a szájtól a végbélig, az agytól a hasnyálmirigyig terjedő szervekben, valamint a háziasszonytól a Wall Street-i valutaszakértőig mindenkinek a szervezetében.
Ha mindez hihetetlenül hangzik, akkor, kérem, tartsanak velem, mert én ezeket az állításokat tisztán búzamentes tudatosságomból fakadóan teszem!