• agy
• búza

Utazás a koponyánk körül- a búza és az agy

A búza megzavarja a beleket, fokozza az étvágyat, és durva tréfák tárgyává teszi pocakjuk miatt az embereket.

Tényleg ennyire gonosz lenne?

Kenyérgabonánk ópiátszerű peptidek formájában éri el az agyat, de ezeknek az exorfinoknak csak időleges, múló hatása van. Arra utasítanak, hogy együnk többet, fokozzuk a kalóriabevitelt, és kétségbeesetten kotorásszunk a kekszes doboz alján, amikor már nincs benne semmi.

Ám ez a jelenség visszafordítható!

Abba kell hagyni a búzafogyasztást, az exorfinok eltűnnek, az agyunk megnyugszik, és ismét készen állunk rá, hogy segítsünk nebulóinknak a negyedfokú egyenletek megoldásában.

A búzának azonban több agyi hatása is van. A legkellemetlenebbek egyike az, hogy károsítja a szöveteket – ettől nem „csak” a gondolkodásunk és a viselkedésünk változik meg, hanem a nagy-agyféltekék, a kisagy, valamint az egész idegrendszer szerkezete, és a következmények a bizonytalan mozgástól az inkontinenciáig, a görcsöktől az elbutulásig terjednek. Az addikcióhoz kapcsolódó jelenségekkel ellentétben ezek már nem visszafordíthatok.

A búza és a kisagy- mozgászavarok

Képzeljen el egy olyan helyzetet, hogy bezárom önt egy koromsötét, ismeretlen terembe, amelynek szabálytalanul futnak a falai, tele van zegzugokkal, és a padlón mindenütt tárgyak hevernek. Ön elkezd botorkálni, de néhány lépésen belül biztosan megbotlik, vagy nekimegy valaminek. Ugyanígy vannak azok, akik úgynevezett cerebelláris ataxiában – a mozgások összerendezettségének kisagyi eredetű zavarában – szenvednek.

Ezek azok az emberek, akik bot és járókeret használatára kényszerülnek, vagy minduntalan megbotlanak a járda repedéseiben, aztán láb- vagy combnyaktörést szenvednek. Valamiért elveszett az a képességük, hogy normálisan járjanak, mert nem megfelelő az egyensúlyérzékük és a mozgáskoordinációjuk – nem megfelelően működnek az ehhez szükséges kisagyi régióik.

A cerebelláris ataxia miatt az emberek többsége ideggyógyászhoz fordul, aki általában azt mondja, hogy az állapot idiopátiás – ismeretlen eredetű, azaz a szakember nem találja az okot. Nem ír elő kezelést a betegnek, mert szerinte erre nincs is terápia. A neurológus esetleg javasolja, hogy a páciens használjon támbotot, tegye akadálymentessé a lakását és az életét, a későbbiekben el-kerülhetetlenül bekövetkező inkontinencia miatt pedig vegyen felnőtteknek szánt pelenkákat.

A kórkép progresszív, a tünetek évről évre súlyosabbak

A beteg lassan nem tud egyedül fésülködni, fogat mosni, sőt egy idő után már a fürdőszobába kimenni se. Előbb vagy utóbb a legalapvetőbb önellátással kapcsolatos tevékenységhez is segítség kell. Ezen a ponton már közel a vég, mert a gyors romlás és gyengülés miatt a páciens ágyhoz kötötté válik, majd jönnek az olyan betegségek, mint a tüdőgyulladás és a felfekvések.

Cöliákia és idegrendszeri gondok

A cöliákiások 10-22,5 százalékának van valamilyen idegrendszeri problémája. Az összes diagnosztizált ataxiás eset 20 százalékában megjelennek a vérben a gluténellenes markerek. A megmagyaráz-hatatlan koordinációs zavaroknál – amelyekben nem találnak más okot – körülbelül 50 százalék a gluténra utaló laboreredmények pozitivitása.

Az agyban ugyanaz a kóros immunreakció zajlik, amely a hasmenésért és más hasi problémákért felel A glutén kóroki szerepét már 1966-ban sejtették, de azt hitték, hogy a cöliákia felszívódási zavaraiból fakadó táplálkozási hiánybetegségről lehet szó4. Csak mostanában derült ki, hogy az idegrendszer problémáiért az immunrendszer idegsejteket károsító hatása a felelős. A glutén miatt a gliadin ellen termelődő antitestek a kisagyban található úgynevezett Purkinje-féle sejteket támadják meg, és ezek az agy más szöveteihez hasonlóan nem tudnak regenerálódni. Károsodásuk a végleges pusztulásukhoz vezet.

A mellékhatások

Az egyensúly és a mozgáskoordináció zavarai mellett a búza által kiváltott cerebelláris ataxiához furcsa idegrendszeri jelenségek társulnak: a nisztagmus a szemgolyó gyors vízszintes rezgését jelenti; a korea a végtagok akarattól független rángatózása. Egy, a kórképben szenvedő 104 beteg bevonásával végzett vizsgálatból kiderült, hogy a fentiek mellett memória- és beszédzavarok is fennállnak, és ez arra utal, hogy a búza szövetkárosító hatása a nagyagy féltekéiben is érvényesül, mivel ott székelnek az emlékezet és a magasabb rendű gondolkodás központjai.

A glutén kiküszöbölésekor az agy szegényes regenerációs képessége miatt csupán korlátozott javulás várható – a legtöbb embernél csak azt lehet elérni, hogy nem romlik tovább az állapota.

A búza kóroki szerepének megállapítása elsősorban azért nehéz, mert az orvosok általában nem gondolnak rá. Ennek az az oka, hogy az orvostársadalom szinte egyöntetű véleménye szerint a búza egészséges. Ám a diagnózis még akkor is nehéz egy hozzáértő szakember számára, ha felmerül benne a gyanú, mert a béltünetekkel járó cöliákiával ellentétben az agyi érintettségnél nem mindig jelennek meg a vérben. Agyi biopsziára érthető módon csak a legritkább esetben kerül sor, ezért még egy jól képzett neurológusnak is komoly fejtörőt okoz a jelenség. A diagnózishoz a gyanú, és a HLA DQ markerek pozitivitása vezethet el – valamint természetesen az, ha a beteg állapota a búza elhagyásakor stabilizálódik9.

A cerebelláris ataxiával kapcsolatban az a fájdalmas igazság, hogy az ember addig nem tud róla, amíg el nem kezd botladozni, tárgyaknak nekimenni vagy előrehaladottabb esetben bepisilni. Amikor ezek bekövetkeznek, addigra a kisagy már károsodott, és elkezdett zsugorodni. Ha ebben az állapotban a páciens felfüggeszti a búzából készült termékek fogyasztását, akkor talán még elejét veheti annak, hogy intézeti ápolásra kerüljön sor.

És mindennek az ártatlannak látszó finom, ropogós zsemle és kifli az oka.