• diebétesz
• érszűkület
• idegkárosodás

A „diabéteszes láb” tünetei – idegkárosodás és érszűkület

Bár első ránézésre valószínűtlennek tűnhet, lábunk igen összetett működésű egység. Egy alsó végtagban 26 csont, 37 ízület, 38 különböző izom és a tapadásukat biztosító ín, valamint 107 szalag található, döntő részük a bokától lefelé helyezkedik el. Egy forrás a végtagban futó erek és idegek összesített hosszát több kilométernyire becsüli.

Ez a bonyolult felépítésű „szerkezet” az évmilliókon átívelő evolúció során alakult ki, feladata az álló testhelyzettel és – átlagos igény-bevétel esetén mintegy napi 5000 lépésnyi – járással kapcsolatos hatalmas terhelés biztosítása. E néhány adatot pusztán azért sorakoztattuk fel, hogy érzékeltessük: a „láb” kitüntetett helyet foglal el a mindennapi életben.

Gyakoriságáról – ahogyan azt az idegkárosodások esetében is láthattuk – megoszlanak a források, az eltérő adatok okai azonosak a neuropátia kapcsán már részletezettekkel. Ott is, itt is a panaszok változatos megjelenése, a károsodások eltérő mértéke, a panaszmentes állapottól a többszakmás orvosi beavatkozást igénylő esetekig változó klinikai kép magyarázza az adatok jelentős eltérését. Létrejöttében három tényező – az érző- és motoros működést egyaránt érintő neuropatías károsodás, az érelmeszesedés és a fertőzések – együttes hatása játszik szerepet, a kóroki folyamatban való részvételük azonban esetről esetre eltérő lehet.

• A kóros érzetek zavaró hatása (fonák-, hangyamászásérzés, zsibbadás), vagy éppen az érzéketlenség (a fájdalomérzet csökkenése vagy hiánya) észrevétlenül maradó mechanikus (nyomási sérülés), hő- (égés, fagyás), vagy vegyi eredetű (marószer stb.) sérülésekhez vezet. A kialakuló felületes hámhiányokon keresztül baktériumok juthatnak a bőr alatti szövetekbe, az elégtelen keringés és/vagy a csökkent helyi védekezőképesség folytán gyorsan mélybe hatoló, a környező csont-ízületi szövetekre is terjedő fertőzésekhez vezetve.
• A nyomási trauma hatását elmélyítheti a láb statikai helyzetének megváltozása, ami a kisizmok motoros beidegzési károsodásának, a kisízületek alakváltozásának (az ún. oszteoartropátia) és az ujjak ebből eredő deformálódásának lehet a következménye. A nyomásnak leginkább kitett helyeken, az ún. új nyomáspontokon bőrkeményedések, bütykök jelenhetnek meg. A bőrkeményedésekben kis bevérzések, majd szövetelhalás, az elhalt bőrterületek környékén kiterjedt, mélybe hatoló gyulladás alakul ki. Megjelenik az ún. talpi fekély (francia elnevezésből – ma/=baj, hiba, betegség, per/brans=áthatoló – született orvosi nevén: maiperforansz), ami a diabéteszes lábelváltozások egyik jellemző formája.[brbr]A helyzetet súlyosbítja, hogy – elsősorban 2-es típusú cukorbetegségben – a diabéteszhez rendszerint nagyobb testsúly is társul, így a leírt nyomási hatások fokozott mértékben érvényesülhetnek. Több kisízület együttes deformálódása az ún. Charcot-, vagy újabb néven neurogén arthropátiáként említett károsodás.
• A fertőző ágensek baktériumok és gombák egyaránt lehetnek. Szövetkárosító hatásukat megkönnyíti, hogy a lábfej és a talp bőre a verejtéktermelés csökkenése folytán száraz, ennél fogva sérülékenyebb. Felszínes repedések alakulnak ki, amelyek létrejöttét a kelleténél szűkebb lábbeli, a begyűrődött zokni okozta horzsolódások ugyancsak elősegítik. E felszínes hámsérüléseken keresztül azután gyorsan a mélybe terjedő, a lágyrészek, sőt, akár a csontok gyulladását is eredményező folyamatok alakulhatnak ki.

A tisztán érszűkületes, illetve neuropátiás károsodás tájékozódó elkülönítési lehetőségei

A diabéteszes láb kezelése a háttérben álló okok és a klinikai kép függvényében változik, valamennyi formájára igaz azonban, hogy a kezelés hosszadalmas, betegtől és a kezelésben résztvevőktől egyaránt türelmet és együttműködést igénylő folyamat.

Érszűkület esetén a károsodás helye, pontos természete – egyszeres/többszörös szűkület, kiáramlási pálya (azaz szabad elfolyás) biztosított volta, vagy hiánya -határozza meg a terápiás lehetőségeket. Értágító infúziók a tapasztalatok szerint csak ideig-óráig javítanak a panaszokon, a végleges megoldást helyreállító érműtét hozhatja meg. Ha erre nincs lehetőség, akkor csak a végtag kisebb-kiterjedtebb csonkolásával lehet a panaszok súlyosbodását megállítani.

A felsoroltak talán jól szemléltetik, hogy sok esetben egyszerűbb feladat a károsodások megelőzése, mint a már kialakult elváltozások gyógyítása. Igen fontos ezért, hogy a cukorbeteg kiemelt figyelmet fordítson lábai átvizsgálására, sérülései elkerülésére.

A megelőzést szolgálja az alábbi tanácsok követése:

• Naponta javasolt a lábak átvizsgálása, tükör segítségével a nehezebben áttekinthető részek megtekintése.
• Kerülendő a túl szoros lábbeli, a szoros, a cipő felhúzásakor begyűrődő zokni.
• A zokni lehetőleg természetes anyagból készüljön, lehetőleg fehér színű (a sérülések felismerése könnyebben követhető), a műanyagból (nylon stb.) készültek használata lehetőség szerint mellőzendő.
• Kerülendő bőrkeményedések, tyúkszemek vegyszeres kezelése, eltávolítási kísérlete (beleértve a gyógyszertárakban kapható „tyúkszemoldó” szereket, tapaszokat is).
• Bőrkeményedések eltávolítására habköves dörzsölés tanácsolható.
• Javasolt a talp és lábfej bőrét kellően hidratált állapotban tartó kenőcsök, krémek rendszeres használata.
• A köröm vágásakor kerülendő a bőr felsértése. A körömszélek egyenesre vágása tanácsolható (a széleken megszokott lekerekítéskivágás helyett).
• Lábápolásra célszerű szakképzett pedikűröshöz fordulni.
• Strandon, szabadban kerülendő a mezítláb járás (éles kő, fűben észrevétlenül maradó üvegcserép stb. okozta sérülések elkerülésére).
• A körmök gombásodásának észlelésekor haladéktalanul meg kell a kezdeni helyi gombaellenes kezelést. E célra alkalmasak a gyógyszertárban recept nélkül kapható szerek is, de ha 3-4 nap alatt nem észlelhető javulás, tanácsos bőrgyógyászt felkeresni.
• A lábujjak közötti vékony bőr felszínes berepedései mélybe hatoló gombás fertőzés kapujaként szolgálhatnak. A láb át-vizsgálásakor e területek gondos átnézése és izolálása ezért kiemelt jelentőségű.
• A lábak bizsergése, hangyamászás- vagy fonákérzete esetén tanácsos a háziorvos, vagy a diabetológus kezelőorvos fel-keresése és neuropátiavizsgálat kezdeményezése. Ugyanez a teendő, ha az érintett személy lábai érzéketlenné válását, vagy csökkent érzékelőképességét tapasztalja (pl. a hideg-, melegérzet csökkenése).
• A láb hűvössé válásakor, járáskor fellépő fájdalom esetén haladéktalanul javasolt a háziorvos vagy a diabetológus kezelőorvos felkeresése.
• A betegnek tanácsos kérnie kezelőorvosát az évenként legalább egy alkalommal kötelező egyszerű érzésvizsgálatok elvégzésére – ha az nem történne meg -, vagy kezdeményeznie neuropátiacentrumba, illetve cukorbeteg-szakellátóhelyre irányítását konzílium céljából.

A felsorolt egyszerű intézkedésekkel az esetleges lábelváltozások időben felismerhetők és jó eséllyel gyógyíthatók.