A diabéteszes nefropátia tünetei
A diabéteszes nefropátia, a vese cukorbetegség-specifikus károsodása. A klasszikus meghatározás szerint a vizelettel történő fehérje ürítés progresszív fokozódásával, a vérnyomás emelkedésével és a vese kiválasztó funkciójának folyamatos csökkenésével járó, kezeletlenül maradva végstádiumú vesebetegségbe és ennek talaján kialakuló veseelégtelenségbe vezető állapot.
Ez a definíció az utóbbi időben módosult
Felismerésre került ugyanis, hogy a kismolekulájú fehérje, az albumin, élettani mértéket meghaladó ürítése nemcsak a vese, hanem a szervezet egész érrendszere, az érbelhártya (endotél) károsodását is jelzi, és így az érintett személy keringési veszélyeztetettségére, az ún. keringési kockázat fokozódására utal. Ismertté vált továbbá, hogy cukorbetegségben – elsősorban a 2-es típusú kórformában – vérnyomás-emelkedés a diabétesztől függetlenül is kialakulhat, valamint hogy a vesekárosodás korai szakaszában nem szükségszerűen magasabb az értéke.
Végül megállapítást nyert, hogy cukorbetegség-specifikus veseszövődmény megjelenésekor csaknem mindig jelen van szemfenéki eltérés, retinopátia is.
Nem járunk messze az igazságtól, ha úgy fogalmazunk: cukorbetegségben szenvedő egyénben diabétesz okozta vesekárosodás véleményezhető, ha az albuminürítés (albuminuria) kóros – esetleg a vese vizeletkiválasztó működése is károsodott -, és minden más, nem cukorbetegség-eredetű vesebetegség kizárható. (A szövődmény e formájában csaknem mindig kimutatható kórjelző szemfenéki eltérés is.)
Megjelenése
Megjelenése a cukorbetegség l-es típusában a kórismézéstől számított 5-10 éven belül ritka, 30 éves betegségtartam mellett azonban a betegek 40-50%-át is érintheti. Átlagos gyakoriságát l-es típusban 12-27% közöttire teszik. Vesekárosodás 2-es típusban már a kórismézés idején is jelen lehet, gyakorisága a betegség tartamával arányosan nő, s a kórforma által érintettek 17-28%-ában alakul ki. Tekintettel arra, hogy a cukorbetegség különböző formái közül messze a 2-es típus a leggyakoribb, a nefropátiás esetek döntő része is az e kórformában megbetegedettek közül kerül ki.
Az új esetek évenkénti előfordulása növekvő gyakoriságú, az utolsó tíz évben csaknem megkétszereződött. Ennek összetett okai vannak. Közülük talán a legjelentősebb, hogy a cukorbetegség – különösen a 2-es típusú forma – előfordulása világszerte exponenciálisan emelkedik. További fontos tényező, hogy a kezelés hatékonyabbá válásával a cukorbetegek tovább élnek, végül, de nem utolsósorban, a vesepótló kezelés és a mind szélesebb körben alkalmazott transzplantáció javítja a túlélést. Több olyan tényező ismert, amely elősegíti nefropátia kialakulását, kóroki szerepük azonban esetről esetre változhat.
Megfelelő kezelés és rendszeres ellenőrzés (gondozás) nélkül a vesekárosodás progresszív természetű: ma a diabéteszes nefropátia a végstádiumú veseelégtelenség döntő oka.
A cukorbetegség-specifikus vesekárosodás (diabéteszes nefropátia) kialakulásának kockázati tényezői
- A vércukor emelkedés mértéke
- Magas vérnyomás
- Kóros vérzsírértékek
- Dohányzás
- Hosszabb időn keresztül magas fehérjebevitel
- Genetikai tényezők
- A cukorbetegség kórismerésétől eltelt idő
Az Egyesült Államokban a vesepótló kezelésre (azaz dialízisre) szorulók 30-40, Nyugat-Európában 20-30%-a cukorbeteg, döntő többségük a 2-es típus által érintett.
A dializált cukorbetegek száma hazánkban is exponenciális mértékben nő. Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy a szövődmény végstádiumú vesebetegségbe torkollása rendszeres szűrővizsgálatokkal és az érintettek korai stádiumban megkezdett kezelésével megelőzhető.
A diabéteszes nefropátia kapcsán három kérdést kell röviden érintenünk: (1) a fehérje-, azaz az albuminürítés jelentőségét, (2) a vese vizeletkiválasztó működését, valamint (3) a betegség klinikai lefolyásának jellegzetességeit. Kitérünk cukorbetegek esetleges vese-károsodásának cukorbetegségtől független okaira is (lapozzon)!