Dietetika

Májbetegségek – alkoholos zsírmáj – ajánlott étrend

A májbetegségek közül az alkoholos zsírmáj megbetegedést és a májcirrhosisi emeljük ki. Mindkét esetben (egyéb májbetegségek­ben is) a hangsúly a beteg tápláltsági állapotán van. A májbetegsé­gek prognózisára egyértelműen a jó tápláltsági állapot van pozitív hatással, ezért a dietoterapia legfontosabb célja a jó tápláltsági állapot elérése, megtartása. Ugyanilyen lényeges szempont a be­tegségek kimenetelében a szigorú alkoholtilalom.

Az alkoholos zsírmáj étrendje

Megegyezik a krónikus hepatitisz diétájával, amelynek célja tehát az alultáplált beteg feltáplálása, a májműködés támogatása a megfelelő mennyiségű és minőségű fehérjével, a glikogénraktárak feltöltése, s ezzel a máj védelme, a megnövekedett vitaminszükséglet biztosítása.

Az étrend energiabő (35-40 kcal/ttkg), fehérjebő (1,2-1,5 g/ttkg), és a beteg étvágyához, állapotához igazodó. A megnövelt energia-és fehérjebevitel a betegek étvágytalansága miatt sok esetben csak enterális tápszeres kiegészítéssel képzelhető el. A polimer, standard tápszerek ugyanolyan hatásúak, mint a specifikus májbe­tegségben adható tápszerek. A májbetegségre specifikus tápszerek összetételére jellemző, hogy több MCT-zsírsavat, fehérjét, azon belül is elágazó szénláncú aminosavakat tartalmaz. Különösen a kéntartalmú aminosavak (metionin, cisztin) segítik a májsejtek regenerációját, amelynek gyógyszeres adása is ajánlott.

A zsírtartalom szigorú korlátozására nincs szükség (hiszen a diétát az egész életen át kell tartani), így 30 e%, de azt javarészt a megváltozott epeelválasztáshoz alkalmazkodóan MCT zsírsavakat tartalmazó zsiradékból fedezzük. Amennyiben a zsíremésztés nem tökéletes, a zsírban oldódó vitaminok, a kalcium és a cink hiánya fordulhat elő, melynek gyógyszeres pótlására lehet szükség.

A szénhidrát 6-8 g/ttkg, mert az inzulin – mint májregeneráló hormon – elválasztását növeli, a máj glikogénraktárait feltölti, és így szerepet játszik a máj védelmében.

A vitaminok közül fokozott a Br, a C-, B6-, folsav,- B2-, B12-vita-min-szükséglet. Zsíremésztési zavar esetén átmenetileg a zsírban oldódó vitaminok parenterális adására lehet szükség. Az étrend a beteg gyakran jelentkező meteorismusa miatt vízben nem oldódó rostokban szegény. A beteg étvágytalansága miatt az étrend jóízű és változatos legyen, vegye figyelembe a páciens ízlését. Célszerű gyakori, egyszerre kis mennyiségű étkezést biztosítani.

A májcirrhosis étrendje

A betegség lefolyásához igazodó. A beteg­ségnek kompenzált és dekompenzált szakasza létezik, amelyeknek diétás előírásai is eltérőek.

Jó tudni! A májdekompenzáció lehet vaszkuláris típusú, mely oesophagus-varixok kialakulásával (vérzés), ascitesszel, portális encephalopathiá-val (exogén coma) jár, vagy parenchimás típusú, melyet sárgaság és endogén coma kialakulása jellemez.

A kompenzált szak diétája megegyezik az alkoholos zsírmáj étrendi szabályaival. A dekompenzált szak diétájának célja, hogy alkalmaz­kodjon a kialakult tünetekhez, úgymint az ascites, oesophagusvarix, portális enchephalopathia. Itt talán még lényegesebb a jó tápláltsági állapot elérése és megtartása, így csak a legszükségesebb korláto­zásokat érdemes bevezetni.

Ascites kialakulása esetén az eddigi diétás előírások mellett az étrend nátriumszegény kell legyen (kézisózásra maximum 3-5 g NaCI adható). Mivel a dekompenzáció első lépése lehet az ascites kialakulása, így az étrend fehérjetartalmát csökkentjük, és elsősor­ban tejjel, tejtermékekkel, tojással és növényi eredetű fehérjével oldjuk meg.

Oesophagusvarix kialakulása esetén a kemény, szilárd, rostos ételek fogyasztásakor képződő falat mechanikusan felsértheti a kitá­gult vénát, mely életveszélyes vérzéssel járhat. Ezért a diéta ebben az esetben kímélő fűszerezésű, pépes étrend, amelynek tápanyag­tartalma megegyezik az előzőekkel.

Portális encephalopathia esetén a vérben az aromás aminosavak (tirozin, fenil-alanin, triprofán), ill. a metionin mennyisége megnő, és az elágazó szénláncú (valin, leucin, izoleucin) aminosavak mennyi­sége csökken, így a megváltozott aminosavkoncentráció hatására az agyban hibás ingerületátvivő anyagok keletkeznek. Ilyenkor azonnal fehérjemegvonás történik, amely átmeneti. Később fehérjeszegény, folyadékban és gyorsan felszívódó szénhidrátban gazdag étrendet biztosítunk. A fehérjéből 0,5 g/ttkg mennyiségnél kevesebbet ritkán adnak huzamosabb ideig, mert a hosszan tartó negatív N-mérleg súlyosbítja az encephalopáthiát.

A fehérje fokozatos visszaépítése a beteg állapotának javulásával kezdődik meg, de maximum 50 g/nap mennyiségig növeljük. A növényi eredetű fehérjéket jobban tolerálják a betegek. Elsősorban gabonafélék, ill. tej, tejtermékek, a tojás a fe­hérjeforrások. Ezen kívül zöldség- és főzeléknövények, gyümölcsök illeszthetők az étrendbe. A páciens húst egyáltalán nem kaphat, vagy csak kis mennyiséget (a normális adag harmadát, negyedét) adhatjuk.

Az előzőekben leírt dekompenzált szakaszra jellemző tünetek együttesen is előfordulhatnak, így az étrendet a tüneteknek meg­felelően alakítjuk ki, de lényeges, hogy mindig csak a legszüksé­gesebb korlátozásokat vezessük be. Minden szakaszra igaz, hogy az étvágytalanság miatt javasolt a napi többszöri (6-8) étkezés.