Dietetika

Mik ezek: flavonoidok, karotinoidok, szterinek, probiotikumok?

A funkcionális élelmiszerek jelentését és hatását különbözőképpen értelmezik

Általánosan elfogadott követelmények a termékcsoporttal szemben, hogy a funkcionális élelmiszer nem kiegészítő táplálék, hanem a napi étrend részét kell képeznie. Emellett valamely hagyományos, hasonló élelmiszerhez képest, a végterméken is felismerhető összetételben vagy technológiai módosítást kell felmutatnia, és ennek a módosításnak a fogyasztó számára a szokásos tápanyagellátáson túli konkrét, bizonyítható élettani hasznot kell kínálnia.

Amit a funkcionális élelmiszerekről tudni kell…

A funkcionális élelmiszerek egyetlen olyan meghatározása, amelyből levezethetők irányelvek az élelmiszeripar és a fogyasztók számára is, Japánból, a termékcsalád szülőhelyéről származik. E szerint a funkcionális élelmiszerek, nem tabletták, porok, kapszulák, hanem természetes eredetű komponenseket tartalmazó termékek, amelyeket a napi táplálékokkal együtt kell fogyasztani, s amelyek a szervezetben jól definiált hatást fejtenek ki:

  • fokozzák az immunrendszer védekező képességét,
  • megelőznek egyes megbetegedéseket,
  • támogatják a gyógyulást bizonyos betegségekből,
  • csökkentenék bizonyos fizikai és pszichés panaszokat.

Flavonoidok

A sejtjeinkben lejátszódó oxidációs folyamatok számos krónikus betegség kialakulásához hozzájárulhatnak. A szervezetünk saját antioxidáns védekező rendszerét folyamatosan el kell látnunk azokkal az esszenciális komponensekkel, amelyek biztosítják a megfelelő antioxidáns védelmet.

A növényi eredetű élelmiszerekben jelentős számú olyan össze­tevő van, amely hatékonyan képes erősíteni az emberi szervezet antioxidáns védekező kapacitását. A flavonoid vegyületek az élel­miszerekben tápértéket nem jelentenek az emberi szervezetnek, de antioxidáns, ezáltal daganatgátló, gyulladáscsökkentő, végered­ményben egészségvédő és preventív tulajdonságaikkal járulnak hozzá szervezetünk harmonikus működéséhez.

Jó tudni! A flavonoidok megtalálhatók gyümölcsökben, zöldségekben, mag­vakban, növények virágában, levelében, szárában, gyökerében.

Alapvetően növényi eredetű színanyagok, melyek a friss növényi részekben nagyobb mennyiségben fordulnak elő (pl. termések, rügyek). Különösen kedvező pozitív élettani hatást írtak le olyan élelmiszerek fogyasztása kapcsán, ahol növényi részek áztatásá­val nagy koncentrációban lehet kioldani és hozzáférhetővé tenni flavonoidvegyületeket, mint pl. a fermentálatlan zöld tea vagy a vö­rösbor. A flavonoidok egészségre gyakorolt pozitív élettani hatását több humán laboratóriumi és epidemiológiai vizsgálat támasztja alá.

A flavonoidok

A flavonoidok csoportjába számos kémiailag hasonló hatás­mechanizmusú vegyület tartozik: antocianidinek, katechinek, fiavonok, flavononok flavononolok. A flavonszármazékok fontos flavonoidforrások az étrendünkben, megtaláljuk őket gabonafélék­ben, gyógy- és fűszernövényekben, zöldségekben, gyümölcsökben.

Flavonszármazék a krizin, az apigenin és a luteolin. A legerősebb élettani hatással a flavonolszármazékok rendelkeznek. Ilyenek pl. a sárga színű kvercetin és kempferol. A katechinek szinte minden érett gyümölcsben megtalálhatóak nagy mennyiségben, de ezek a teanövények legfőbb hatóanyagai is. A zöldtea és a zöldtea kivonatokból készített étrend-kiegészítők legfontosabb antioxidáns összetevője az epigallokatechin-gallát (EGCG). Az antocianidinek egyik jeles képviselője a számos tudományosan is igazolt hatással rendelkező kávésav.

Az élelmiszerek flavonoidtartalma néhány mg-tól akár néhány g-ig is terjedhet 1 kg élelmi anyagra vonatkoztatva. Mennyiségük az egyes nyersanyagokban jelentős éves ingadozást mutat, az időjárás és a termesztési technológiák is kihatással vannak a növények kémiai összetételére. Gyümölcsök, zöldségek és a belőlük készült italok, mint pl. a zöldtea és vörösbor, különösen gazdagok flavonoidokban, de nyersen fogyasztva is jelentős mennyiséget tudunk magunk­hoz venni, pl. almából, bogyós gyümölcsökből, salátafélékből vagy a hagymafélékből.

Fontosabb flavonoidok, amelyek étrend-kiegé­szítőkben is megjelenhetnek, a miricetin és a keampferol, a zöldtea és a zöldtea-kivonatokból készített étrend-kiegészítők legfontosabb antioxidáns összetevője, az epigallokatechin-gallát, a kék és vörös színű bogyós gyümölcsök (pl. a kékszőlőfajták) pedig nagy meny-nyiségben tartalmaznak rezveratrolt, rutint és kvercetint. Ezek közül a legolcsóbban előállítani szintetikus úton a rezveratrolt lehet, a leg­több kutatás is ezzel a vegyülettel foglalkozott. Pozitív élettani hatását 10 mg rezveratrol napi fogyasztása mellett sikerült kimutatni humán vizsgálatokban, ez kb. 3 I vörösbornak megfelelő mennyiség, tehát az étrend-kiegészítő fogyasztása indokolt lehet, ha valaki rezveratrolt szeretne magához venni.

A flavonoidok legjobban ismert tulajdonsága azok antioxidáns képes­sége

A reaktív oxigén származékok (pl. szabadgyökök) ellen, melyek a sejtműködés során és kívülről érik a szervezetet, a leghatékonyabban védő flavonoidok: a fiavonok és a katechinek. A flavonoidok különböző utakon előzhetik meg a szabadgyökök által okozott károsodást, pl. direkt szabadgyökfogás által. A szabadgyökök oxidálják a flavonoidokat, ami egy stabilabb, kevésbé reaktív gyök kialakulásához vezet.

Másképp fogalmazva: a flavonoidok a gyök reaktív részével reagálnak, kivédve, hogy azok valamely más molekulában tegyenek kárt. Ez a folyamat elméletben a daganatképződéstől, vagy akár az érelmeszesedéstől is megvédhet, sőt az érfalkárosodást más biokémiai folyamatok révén is képes csökkenteni kóros állapotokban, és egyre több bizonyíték áll rendelkezésre ezen a téren. Megállapítható, hogy a flavonoidokban gazdag táplálkozás és étrend-kiegészítés mind a prevenció, mind a kóros állapotok elleni küzdelem során hasznos lehet.

Karotinoidok

A karotinoidok változatos felépítésű vegyületek, amelyek a növé­nyekben természetes színanyagokként vannak jelen. Zsírokban és olajokban kiválóan oldódnak. Szervezetünkbe elsősorban növényi táplálékok fogyasztása révén kerülnek be. Két nagy csoportjuk van: a karotének és xantofillek.

  • A legismertebb karotének a sárgarépában, sárgadinnyében és a sütőtökben megtalálható narancssárga színű karotin, valamint a paradicsomban és a pink grépfrútban megtalálható piros színű likopin. Élettani hatásukat tekintve, a karotinból A-vitamint képes a szervezetünk előállítani, emellett antioxidáns tulajdonsága is van, és egyes daganatos megbetegedések előfordulását képes csökkenteni.[brbr]Nagy dózisban azonban semmiképpen nem ajánlott fogyasztani, mert a hatás az ellenkezőjére fordulhat. A likopin jobban szívódik fel hőkezelt ételekből, mivel nyersen fehérjéhez kötődik, ami rontja a felszívódását. A likopinfogyasztás jótékony hatását sikerült igazolni prosztatadaganat megelőzésével kapcsolatban, mivel elsősorban ebben a szervben halmozódik fel, és szintén antioxidáns hatással rendelkezik.
  • A xantofillek elsősorban növények virágának és a madarak tolla-zatának a színét adják, táplálkozásbiológiai jelentősége a luteinnek és a zeaxantinnak van, amelyeket spenótban, brokkoliban, káposz­tafélékben és a kukoricában találunk meg. Antioxidáns hatásuk révén különösen hatékonynak bizonyultak a szem UV-fény okozta károsodásának kivédésében.

Szterinek

A növényi szterinek a növényekben természetesen előforduló anyagok, amelyeket elsősorban növényi olajokból nyernek ki. A növényi szterinek klinikai kísérletek által bizonyítottan csökkentik a koleszterin felszívódá­sát a bélrendszerből, melynek eredményeképpen a vér LDL-koleszterin-szintje csökken, miközben a HDL- és az össz-koleszterinszint nem változik. A koleszterinszintre kifejtett kedvező hatása révén jelentősen csökkenthető a szív-ér rendszeri betegségek kockázata.

Naponta 3 g növényi szterint érdemes fogyasztani a koleszterinszint csökkentéséhez, ennél több bevitele esetén nem várható jelentős koleszterinszint-csökkenés. Továbbá megjegyzendő, hogy a kolesz­terincsökkentő hatás csak rendszeres fogyasztással tartható fenn, ha valaki abbahagyja fogyasztásukat, a koleszterincsökkentő hatás megszűnik. A növényi szterinek természetes formában megtalálhatóak a gabonafélék magjában, az olajos magvakban, a zöldségekben, valamint kaphatóak növényi szterinekkel dúsított élelmiszerek is.

Probiotikumok

A probiotikumok élő, speciálisan kiválasztott, a bélben megtelepedni képes mikroorganizmusok (pl. lactobacillusok, streptococcusok és bifidobacteriumok), amelyek megfelelő mennyiségben történő fogyasztásuk esetén jótékony hatást fejtenek ki az egészségre. Már régebben megfigyelték, hogy fermentált tejtermékek fogyasztása csök­kenti a bélben lévő, toxint termelő patogének számát. Kezdetben probiotikum alatt olyan baktériumokat értettek, melyek képesek helyreállítani a bélflóra egyensúlyát, amennyiben az károsodna.

Mikor beszélünk probiotikus élelmiszerről?

A probiotikus élelmiszer olyan élelmiszer, amely kellő mértékben tar­talmaz élő probiotikumokat ahhoz, hogy azok a gyomor és a vékony­belek emésztő hatásait túlélve és a vastagbélbe jutva, a befogadó szervezetre jótékony hatást gyakoroljon. A probiotikus élelmiszerekben a probiotikumok élő sejtek formájában vannak jelen a termékben, lehető­leg minél magasabb arányban.

Az élelmiszerek dúsításához felhasznált probiotikumtörzsek a termék szavatossági ideje alatt végig megőrzik életképességüket és a jótékony élettani hatás kifejtéséhez szükséges számukat. A probiotikumok – megfelelő arányban túlélve a béltraktuson való áthaladást – aktív állapotban érik el a vékony- és a vastagbelet.

A hatásos probiotikumoknak kórokozó hatása nem ismert, ezáltal biztonságosan alkalmazhatók. Ellenállóak a gyomorsav, az emésztő-enzimek és az epe esetleges károsító hatásával szemben. Ha csak átmenetileg is, de képesek a bélhámsejteken megtapadni és élet­ben maradni. Számos káros baktérium szaporodását gátló anyagot termelnek, segítik a bélfalat alkotó sejtek környezetében az immun­választ, vitaminokat és egyéb biológiailag aktív vegyületeket termel­nek, továbbá képesek káros anyagokat semlegesíteni.

Az észlelt egészségre gyakorolt hatások törzsspecifikusak, ezért nem mindegy, hogy milyen mennyiségben és gyakorisággal fogyasz­tunk különféle probiotikumokat. Egyénenként változó az emberek bél­flóra-összetétele, a leghatékonyabb az individuálisan meghatározott és alkalmazott probiotikum terápia volna, erre azonban egyelőre még nincs lehetőség, de a pozitív élettani hatása így is kimutatható a probiotikus élelmiszereknek és gyógyhatású készítményeknek.

Jó tudni! A nagy számban szükséges jelenlétük és az átmeneti hatásuk miatt csak rendszeres bevitel mellett érhető el a kívánt hatás. A probiotikumok megtelepedése általában átmeneti, és nem változtatják meg jelentősen az egészséges bélflórát. Bizonyos törzsek más megbetegítő képességgel rendelkező baktériumok kitapadását is képesek gátolni, védve a szervezetet pl. a kóros hasmenéssel járó betegségektől.

A probiotikumok általános alkalmazásával számos egészségre gyakorolt hatást lehet elérni, ezáltal alkalmasak betegségek meg­előzésére, a szervezet egyensúlyának támogatására, megerősíté­sére, egyes hasi diszkomfort állapotok megszüntetésére. Célzott alkalmazásuk azonban hatékony számos bélbetegségben szenvedő terápiájában.

Sikeresen alkalmazzák a probiotikum terápiát irritábilis bél szindrómában, antibiotikumterápiát követő hasmenésben, uta­zók hasmenésében, kemoterápiás kezelés okozta hasmenésben, Helicobacterpy fertőzés terápiájában, akut és krónikus májbeteg­ségekben, béldaganatok prevenciójában. Egyes baktériumtörzsek a laktóz (tejcukor) bontására is képesek, ez által csökkenthetik a laktózbevitel következtében kialakuló laktózérzékenység tüneteit.

Prebiotikumok

Prebiotikumoknak hívják mindazokat a természetes, szerves táp­anyagokat, amelyek jellemzően a probiotikumok kizárólagos tápanya­gai, ennél fogva elősegítik túlélésüket, elszaporodásukat a bélben. A prebiotikumok nem olyan szénhidrát-vegyületek, melyek a vékony­bélben nem bontódnak le, és nem hasznosulnak, kizárólag a bélbak­tériumok növekedését és aktivitását serkentik a bélben.

A prebiotikumok természetes formában megtalálhatóak növények­ben, ezáltal olyan növényi nyersanyagokkal is magunkhoz tudjuk őket venni, mint pl. a hagyma, fokhagyma, köles, zab, teljes kiőrlésű búza, zöld leveles zöldségek, szederfélék vagy a tejtermékek. A mestersége­sen élelmiszerekhez adott prebiotikumok pl. az inulin vagy ún. frukto-oligoszacharidok, de számos szintetikus prebiotikummolekula létezik.

Szinbiotikumok

A szinbiotikumok a pro- és prebiotikumok együttesét jelentik, vagyis a két előnyös tényező hatása összegeződik, sőt felerősíthetik egy­mást. Ebből eredően szinbiotikusak pl. azok a tejtermékek is, ame­lyeknek készítéséhez nemcsak probiotikumokat, hanem egy vagy több prebiotikumot is felhasználtak.