• csontozat
• csontritkulás
• nők egészsége

A ciklustól független problémák

A mindennapokat befolyásoló egyéb panaszok

A hormonális rendszer működésének zavarai az eddig tárgyaltakon kívül olyan panaszok formájában is megnyilvánulhatnak, amelyek látszólag függetlenek a havi ciklustól A működésbeli összefonódások miatt azonban e panaszok mögött is állhatnak hormonális okok. Az eddig említett, döntően nőgyógyászati jellegű problémák után ezért olyanokról is szót kell ejteni, amelyek összefüggése a hormonális rendszerrel kevésbé nyilvánvaló, mégis jelentős szerepet játszanak egy nő életében.

Milyen tünetek és panaszok tartoznak ide?

Hangulat- és alvászavarok, a nemi vágy csökkenése, a gyulladások, az allergiák, a bőrtünetek, a hajhullás, a vashiány, a csontritkulás, vagy a kismedencei problémák. Ezek többnyire nem önálló kórképek, hanem egy-egy összetettebb probléma részjelenségei. Mindez azonban nem csökkenti jelentőségüket és a mindennapokra gyakorolt hatásaikat.

Hangulatzavarok, alvásproblémák, nemi vágy csökkenése

Az ösztrogén, a progeszteron és más hormonok megfelelő aránya nemcsak a testi, de a mentális egyensúly és a lelki-érzelmi harmónia feltétele is. A hormonok a szerveken kívül az idegrendszer működésére is hatással vannak, így a hormonális zavarokat feszültség, szorongás, vagy éppen depresszív hangulat kísérheti. A hormonális problémák által kiváltott hangulatzavarok felett senkinek sem könnyű úrrá lenni.

Az ösztrogéntúlsúlyt például felfokozott érzelmi állapot, feszültség, hangulati labilitás és alvászavar jellemzi, míg a férfihormonok agresszívebb viselkedést válthatnak ki. A progeszteron ugyanakkor nyugtató, harmonizáló, és a mélyebb alvást elősegítő hatású. A szülést gyakran követő lehangolt lelkiállapot szintén a gyorsan csökkenő progeszteronszint következtében alakul ki.

A gyógyszeres megoldás nem igazi megoldás a tünetek csökkentésére

Az antidepresszánsok hozzászokást eredményező „támasza” helyett a hangulati problémákat más módon érdemes megoldani. Amennyiben a hormondiagnosztika során progeszteronhiány, illetve ösztrogéntúlsúly igazolódik, a progeszteron természetes pótlása hatékonyan járulhat hozzá a hangulatzavar megszüntetéséhez.

Pozitív gondolkozás!

A hormonegyensúly helyreállításán kívül természetesen a pozitív gondolkodásnak, a rendszeres testmozgásnak és a megfelelő hatóanyagoknak is fontos szerepük van. Feszültség, nyugtalanság vagy idegesség esetén ezért értékes segítséget jelentenek a gyógynövények: az orbáncfű, a veronika, a kukoricahaj, a kakukkfű vagy a levendula.

Citromfű, kakukkfű és levendula

A citromfű szintén nyugtató és feszültségoldó hatású, amelynek teáját kismamák is fogyaszthatják. A kakukkfűből, levendulából vagy citromfűből lazító hatású fürdő is készíthető: 20 dekagramm növényt kell 12 órán át hideg vízben áztatni, majd leszűrve a fürdővízhez keverni. A fürdő időtartama legalább fél óra legyen, amely után törülközés nélkül, fürdőköpenyt öltve és az ágyba fekve kellemesen ki lehet izzadni, majd nyugodtan elaludni.

A macskagyökér elsősorban a félelmek csökkentésében segít, amellyel kapcsolatban a Bach-virágeszenciák, valamint egy értékes magyar találmány is hatékony lehet. A félelmek és szorongások oldásában a legfontosabb azonban a „belső munka”, amelynek jelentőségéről még szót ejtünk a könyvben.

Alvászavar csökkentése?

A nők nagy része küzd alvászavarral, amelynek számos oka lehet: rendszertelen életvitel, koffein, nikotin, gyógyszerhatás, hormonális zavar, testi és lelki fájdalom, túlterhelt emésztőrendszer vagy szervi probléma. A leggyakoribb okok azonban a szorongás, aggódás és félelem, valamint a túlfeszített idegrendszer keltette „mentális zaj”, amely lehetetlenné teszi a nyugodt pihenést.

A szervezet kimerült állapota – paradox módon – szintén okozhat alvászavart.

Ösztrogéntúlsúly esetén jellemzők az éjszakai felébredések és a visszaalvás nehezítettsége. A változókor során ingadozó hormonszintek még kiszámíthatatlanabbá teszik a helyzetet. A hormonegyensúly helyreállítása aránylag hamar rendezi a panaszokat, megszüntetve az alvászavar okozta ingerlékeny állapotot is.

Az alvás folyamatát különböző hormonok finom összjátéka biztosítja

Az elálmosodásért – de részben az alvás mélységéért is – az alvás-ébrenlét ciklust szabályozó melatonin hormon felelős, amely sötétedés hatására termelődik az agyban. A melatonin hatással van az alvás-ébrenlét ciklussal kapcsolatban álló folyamatokra, így az emésztésre, keringésre, hormonális működésekre, valamint a szexuális funkciókra is. Szerepe az időzóna-átlépések és a többszörös műszakok kapcsán is jelentős. Mennyisége a kor előrehaladtával csökken, amelynek szerepe van az alvásigény idősebb kori csökkenésében.

Ha az alvászavar oka kimerültség…

A megfelelő mennyiségű és minőségű alvás elősegítése a legfontosabb feladatok egyike. Enyhébb alvászavar esetén hasznosak lehetnek az előbb említett gyógynövények teái is. A kémiai úton előállított altatószerek nagy része függőséget okoz, ezért csak szükség esetén és átmenetileg, legfeljebb néhány hétig alkalmazandók. A rendszeres testmozgás – vagy legalább a napi séta – szokásának kialakítása szintén sokat segít az alvászavar rendezésében.

Ha az elalvás tartósan nem sikerül, a melatonintermelést sötétítéssel, szükség esetén annak pótlásával lehet segíteni. A melatonin azonban nem altatószer, hanem a mély alvást elősegítő hormon, amely az agy és a szervezet regenerációját biztosítja. Az alvászavarok többségében egyébként sem altatókra, hanem lelki nyugalomra és hormonális egyensúlyra van szükség.

A nemi vágy, a libidó felébredéséért a nemi érés kezdetén alapvetően az ösztrogénhatás felelős

Fenntartása azonban már az ösztrogén, a progeszteron és a tesztoszteron megfelelő arányaihoz kötött. A nemi vágy rendszerint a ciklus közepén, az ovuláció időpontja előtt és alatt a legerősebb, ami a sikeres megtermékenyülést – ezáltal a természet célját, a fajfenntartást – szolgálja. Az ösztrogén túlsúlya éppúgy csökkenti a nemi vágyat, mint a progeszteron vagy a tesztoszteron hiánya. A nemi vágy csök¬kenésének hormonális okai között gyakran szerepel az emelkedett prolaktinszint, a pajzsmirigy-alulműködés, valamint a szintetikus hormonkészítmények mellékhatása.

Lelki tényezők is nagy szerepet kapnak

Oka lehet ezenkívül fizikai, érzelmi vagy szellemi kimerültség, félelem, bűntudat, lelkifurdalás, valamint cukorbetegség, elhízás, anyagcserezavar, krónikus betegség és gyógyszermellékhatás is. A változókor során, valamint korai menopauza esetén a szárazabbá váló hüvelynyálkahártya a fájdalmasabb nemi élet miatt okozhatja a nemi vágy csökkenését, amelynek hátterében hormonális egyensúlyzavar állhat. Bár a nemi vágy az életkorral némileg csökkenhet, normális esetben a változókor idején és azt követően sem szűnik meg.

A csökkent libidó helyreállását a vágyfokozók és egyéb pótszerek helyett a hormonális és a lelki háttér egyensúlya, valamint a szervezet kipihent állapota biztosítja. A hormonpótlás optimális arányához a nyálminta vizsgálata adhat hasznos információt. A probléma megoldása különleges jelentőséget nyer, ha a pár gyermeket szeretne. A megoldás azért is sürgető, mert a két fél eltérő igénye a nemi életre párkapcsolati problémákhoz vezethet. Soha nem szabad azonban megvárni, amíg a kapcsolat az ilyen jellegű problémák elhanyagolása miatt zátonyra fut.

Gyulladások, fertőzések, nemi betegségek

A gyulladás a szervezet védelmét szolgáló élettani reakció, amely a szöveteket ért károsodás – sérülés, fertőzés, hő- vagy kémiai ártalom – elhárítását szolgálja. Bár gyulladás a szervezetben bárhol kialakulhat, itt csupán a „női” szövetek területét érintő gyulladások kerülnek szóba.

A külső nemi szervek gyulladását elősegíti a terület fertőzésnek való kitettsége, a kórokozók könnyű megtelepedése a húgycső- és a hüvelynyílás körüli bőrredőkben, valamint a végbél közelsége. A hüvelyben irritációt, váladékozást és gyulladást okozhat minden olyan tényező, amely a hüvelyváladék összetételét, illetve enyhén savas kémhatását tartósan megváltoztatja.

Bőrtünetek, nyálkahártya-problémák, hajhullás

Amennyire hatékonyan véd bőrünk a káros hatásoktól, annyira „tehetetlen” a számtalan – főleg zsíroldékony – kemikáliával szemben. Ezek számára a bőrfelszín könnyű behatolási kaput jelent, amelyen keresztül – az emésztőrendszerhez hasonlóan – nemcsak a hasznos, de a káros anyagok is felszívódhatnak.

A bőrön ezért csak természetes eredetű anyagokat szabadna használnunk

A bőr „ápolására” használt kemikáliák vagy magát a bőrt, vagy – felszívódva – a szervezet más részeit károsítják. A bőrfelszínre kerülő anyagok azonban sokszor nem közvetlenül hatnak, hanem a bőrön vagy a bőrben alakulnak irritáló vagy gyulladáskeltő vegyületekké.

A naptejekben például magának a napsugárzásnak a hatására is keletkezhetnek irritáló anyagok. A bőrgyulladást vagy az allergiát így számos esetben nem a napfény, hanem a napfény ultraviola sugarainak hatására a termékben keletkező irritáló anyag okozza. A fénynek kitett bőrfelületeken kialakuló ekcéma hátterében is sokszor ez a mechanizmus áll.

A naptejek fényvédő faktorszámának növelése?

Ez sok ember éberségét elaltatja, s emiatt több időt töltve a napon, jóval több káros anyag keletkezhet a bőrön. Mivel ideális naptej nem létezik, gyakori és túlzott használata helyett előnyösebb a tűző napfény kerülése, valamint a világos ruha és fejfedő viselete. A túlzott napsugárzás ellen a bőr természetes módon, bámulással védekezik, amelyet a bőrsejtekben lévő sötét színű festékanyag, a melanin felszaporodása okoz.

A bőrt károsító napsugarak és kemikáliák, valamint a szárító és maró hatású klóros víz a bőr öregedését mind jobban felgyorsítják. A bőr a korral is egyre többet veszít folyadéktartalmából, s emiatt nemcsak szárazabbá, de ráncosabbá is válik. A bőrön megjelenő kellemetlen lilásvörös csíkok, a striák kialakulásának hátterében az emelkedett kortizolszint, illetve a szteroidok tartós alkalmazása áll, amelyek hatására a bőr alatti kötőszövet szakadékonyabbá válik. Ha a bőr elhízás vagy várandósság következtében megnyúlik, még könnyebben keletkeznek benne ilyen „repedések”.

A bőr mellett a nyálkahártyák kiszáradása szintén sok panasz forrása

Ami különösen a hüvely területén okoz problémát. Az elégtelen folyadékfogyasztáson túl a háttérben a csökkent ösztrogénszint, valamint a hüvely pH-ját és miliőjét befolyásoló hatások állnak. A fenntartó okot a hormondiagnosztika könnyen tisztázhatja. Szárazabbá válhat a szem kötőhártyája is, aminek leggyakoribb oka a szem túlerőltetése, a képernyő előtti ritkább pislogás, a páratartalom csökkenése, a huzat vagy a légkondicionálás.

A légutak és a szem kiszáradását a megfelelő folyadékpótlás, a károsító tényezők kerülése, valamint a levegő páratartalmának növelése enyhítheti. Utóbbi elsősorban akkor, ha a párologtatóba klóros helyett tiszta víz és néhány csepp természetes illóolaj kerül.

A felületi tünetek (bőrön) okai sokszor mélyebb szinten keresendő!

A bőrön és a nyálkahártyákon jelentkező tünetek oka sokszor nem a bőrben vagy a nyálkahártyában, hanem „mélyebben”, az emésztő-, a hormonális és az immunrendszer szintjén keresendő. A tüneteket leggyakrabban táplálkozási tényezők és ételérzékenységet okozó anyagok váltják ki, de stressz, kimerültség és lelki tényezők is okozhatják, amelyek leginkább az immunrendszer működésének megzavarásával fejtik ki hatásukat.

A valódi háttér sok esetben feltáratlan marad, mivel az összefüggéseket nehéz felismerni. Körültekintőbb vizsgálat és alaposabb rákérdezés azonban fényt deríthet a kiváltó okra.

Bőrpanaszok esetén a legkézenfekvőbb megoldások a következők:

• megfelelő folyadékpótlás
• a klóros víz kerülése (vezetékes víz, uszodavíz)
• az emésztési panaszokat okozó anyagok kiiktatása (cukor, tejtermékek, gluténtartalmú gabonák)
• a szintetikus mosóporok és öblítőszerek kiváltása
• a bőr nedvességtartalmát növelő, a zsírtartalmú védőréteget kímélő természetes készítmények alkalmazása
• kellő tápanyagbevitel, rendszeres vitaminpótlás
• helyileg alkalmazott sheavaj, D-, illetve A-vitamin
• a lelki-érzelmi háttér feltárása és rendezése

Egyre több nő panaszkodik hajhullásról is

Ez számukra különösen érzékeny terület. Ha naponta néhány hajszál kihullik – főleg hajmosáskor, amikor a meggyengült szálak könnyebben elengednek -, az normális jelenség, ahogy a nemi érés során beinduló hormontermelés okozta hajhullás, a tavaszi és őszi hajváltás, vagy a szülést követően két hónappal jelentkező hajhullás is.

Ez utóbbi oka a szülés alatt a szervezetet érő terhelés, valamint a hajhagymák átmeneti vérellátási zavara, amelyet követően az állapot néhány hét elteltével rendeződik. Kóros értelemben vett hajhullásról akkor beszélünk, ha naponta több mint száz hajszál kihullik. Az ok azonban korábbra nyúlik vissza, mivel a kihulló hajszálak már hetekkel vagy hónapokkal korábban meggyengültek.

Melyek a hajritkulás legjellemzőbb okai?

A hajas fejbőr egészét érintő hajritkulás leggyakoribb oka vitamin-, fehérje- és vashiány, hormonális zavar, túlzott napfényhatás, forró hajszárító, mechanikai és vegyi ártalom (drasztikus hajkezelés, szőkítés, hajfestés), magas láz, májbetegség, anyagcserezavar, gyógyszerhatás, besugárzás, kemoterápia, vagy más, a hajas fejbőrt károsító tényező. Gyakori ok lehet gyulladásos góc jelenléte is a szervezetben. A drasztikus fogyókúra, a szakszerűtlenül végzett koplalás vagy böjt a tápanyaghiány kialakulását követően néhány hónappal okozhat erős hajhullást.

A hormonális zavarok közül leggyakrabban az ösztrogén- és a tesztoszterontöbblet, a progeszteronhiány, valamint a pajzsmirigy működési zavara – többnyire alulműködése – jár hajhullással. Fogamzásgátlók alkalmazásakor, valamint szedésük abbahagyása után is jelentkezhet hajhullás. Változókorban a hajritkulás oka majdnem minden esetben a relatív férfi-hormontöbblet és a progeszteronhiány.

Néhány esetben autoimmun folyamat vagy genetikai tényező állhat a háttérben

A hajhullással kapcsolatban továbbá a súlyos mértékű vagy tartósan fennálló stressz, kimerültség, szorongás és érzelmi problémák szerepére is gondolni kell. Ezzel kapcsolatos a következő történet:

Fertőző góc akkor alakul ki, ha a szervezet a kórokozó előidézte gyulladást nem képes legyőzni, csak helyileg körülhatárolni, lokalizálni. Ilyen góc lehet például fogászati gyulladás (elhanyagolt „rossz” fog), gyulladt mandula, krónikus arcüreggyulladás, emésztőrendszeri vagy más eredetű gyulladás.

Hormonális okok is lehetnek a hajhullás mögött?

Progeszteronhiány esetén a hajhullás közvetlen oka a tesztoszteronból képződő agresszív férfi nemi hormon, a – férfias tünetek kapcsán már említett – dihidrotesztoszteron (DHT) jelenléte, amelynek hatása elsősorban fejtetői hajritkulásban nyilvánul meg. A hajas fejbőr bizonyos területein jelentkező körülírt hajhullás hátterében helyi, legtöbbször gombás vagy egyéb fertőzés, bőrbetegség vagy mechanikai ok (hajkezelés, állandó frizura, hajcsat, szoros fejfedő) áll. A hajhullással párhuzamosan sokszor a szemöldök és a szempilla is érintetté válik.

A hajhullás pontos okai hogyan tárhatóak fel?

A hajhullás okának feltárásában a hormon- és egyéb labordiagnosztika, valamint a hajas fejbőr és a hajszálak vizsgálata segíthet. A hajszál külső része valójában már élettelen, jellemzőiből azonban jól lehet következtetni a fejbőrön belüli élő rész állapotára. A vizsgálatokat – még a körülményesebb eljárások előtt – a leggyakoribb okok: a hormonális háttér, a táplálkozási szokások, valamint a stresszhatások felmérésével érdemes kezdeni.

Az esetleges stresszhelyzet vagy érzelmi probléma megoldása, valamint a hiányzó hatóanyagok pótlása a panaszokat sok esetben aránylag hamar rendezi. Vashiány esetén a vas pótlása azonban csak igen lassan fejti ki a hatását. A természetes progeszteron a tesztoszteron – előbb említett – előnytelen átalakulásának gátlásával csökkenti a hajhullást. Hasznos segítséget jelentenek a férfihormonok hatását ellensúlyozó természetes hatóanyagok is.

Vashiány és vérszegénység

A vas nemcsak a vérsejtek oxigénszállításában, de számos enzim működésében is nélkülözhetetlen elem. Hiányában fáradékonyság, levertség, étvágytalanság, fejfájás, szédülés, sápadtság, hajhullás, erős szívdobogás, gyomor- és bélrendszeri panaszok alakulhatnak ki. A kezdetben „rejtett” vashiány csak laboratóriumi vizsgálat segítségével mutatható ki.

A súlyosabb vashiánynak milyen tünetei lehetnek?

Tartós vashiány esetén vérszegénység (anémia) jön létre, amelynek oka az oxigénszállításért felelős – a vérvörös színét adó – vastartalmú vérfesték megfogyatkozása. A szabályos menstruáció során havonta körülbelül 20-50 mg – vagyis egy év alatt közel fél grammnyi – vasvesztés történik (a szervezet körülbelül 5-6 grammnyi vaskészlettel rendelkezik). Gyakori, bőséges, vagy elhúzódó menstruáció esetén a vasvesztés jóval nagyobb mértékű, ezért ilyen esetben általában vérszegénység is kialakul.

A nagyobb mennyiségű vérvesztés mögött majdnem mindig ösztrogéntúlsúly áll, amely a méhnyálkahártya túlépülése révén okoz bővebb menstruációt. A vashiány oka lehet továbbá emésztőrendszeri vérzés, vasfelszívódási zavar, gyomorsav-, folsav-, C- és egyéb vitaminhiány, valamint a vasszükséglet megnövekedésével járó állapot (pajzsmirigy-túlműködés, várandósság, szoptatás, magaslati tartózkodás). A növekedés és fejlődés időszaka szintén megnöveli a vasigényt.

Terhesség közben és után…

Egy gyermek kihordása, megszülése és szoptatása összesen 1000 mg vasat igényel a női szervezet részéről. Mivel a vasnak az emésztőrendszerből hozzávetőleg csak egytizede szívódik fel, a napi bevitel mértéke az említett értékek tízszerese kell legyen, vagyis 10-20 mg, illetve bővebb menstruáció esetén 20-30 mg.

A vasszükséglet a változókor után már napi 1 mg-ra – vagyis 10 mg bevitelére – csökken. A vashiányt idejében kell rendezni, főleg várandósság előtt, mivel helyreállítása lassú és időigényes folyamat. Pótlása azonban csak igazolt vashiány alapján történhet, mivel túladagolása veszélyes lehet.

Hogyan orvosolható a vashiány, így annak tünetei?

A vas pótlása során leginkább a természetes, organikus eredetű vastól várható, hogy megfelelően felszívódjon és hasznosuljon a szervezetben. A normális mértékű vasvesztés megfelelő táplálkozással többnyire pótolható. Erőteljes és gyakori menstruáció esetén azonban ez már nem elegendő, és külön vaspótlásra van szükség. A vasszint helyreállításához ugyanakkor nemcsak természetes vasforrásra, de kellő mennyiségű folsavra, C- és E-vitaminra, számos nyomelemre – például rézre, mangánra, krómra – is szükség van.

Bő menstruáció esetén ezért is fontos a magasabb vastartalmú növényi táplálék rendszeres fogyasztása

Amely a vas pótlását komplex módon segíti. Vasban gazdag források az olajos magvak (mák, mandula, dió, mogyoró, napraforgó-, tök-, szezámmag), a zöldségek közül a csicsóka, cékla, sütőtök, hüvelyesek (bab, borsó, lencse), a gabonák közül a köles, zab, amaránt, tönköly és a gabonacsírák, a gyümölcsök közül a feketeribiszke és a csipkebogyó, valamint az aszalványok.

Teák és állati eredetű termék fogyasztása vashiány esetén

A friss csalánlevélből készült tea szintén kiváló vasforrás (egy marék csalánlevelet egy bögrényi vízzel leforrázva, napi két-három csészével érdemes meginni, elfogyasztva lehetőleg a csalánleveleket is – a kúrát azonban nem javasolt egy-két hétnél tovább folytatni, inkább bizonyos időközönként megismételni). Az állati eredetű termékek, húsok és belsőségek (szív, máj, vese), a tojássárgája, a kagylófélék és más tengeri élőlények – noha vastartalmuk aránylag magas – bizonytalan károsanyag-tartalmuk miatt nem szerepelhetnek a javasolt vasforrások között.

A vashiány pótlásakor mire figyeljünk, mit kerüljünk el?

Természetes vasforrások esetén nem, de vastartalmú gyógyszerkészítmények szedésekor jellemző az átmeneti székrekedés és a széklet fekete elszíneződése. A vas pótlása mellett fontos a felszívódást csökkentő anyagok – szénsavas italok, koffein, fekete tea, valamint számos gyógyszer – kerülése is. A bőséges menstruáció hátterében álló ösztrogéntúlsúly csökkentése céljából a progeszteron pótlásáról szintén gondoskodni kell, hiszen a menstruációs zavar és a fokozott vérvesztés megszüntetése a vasmegtakarítás legbiztosabb módja.

Csontritkulás – nem csak kalcium kérdése

A csontrendszerre – az emberi test 206 csontjára – az emberek többsége egyfajta „élettelen” vagy passzív szervként tekint, holott éppen olyan élő és megújuló szövet, mint más szöveteink. A csontot felépítő és lebontó sejtek munkája nyomán a csont szerkezete mindenkor képes a terheléshez alkalmazkodni, ami alapvető biztosítéka a teherbíró képesség megtartásának.

Ha nem így lenne, a csontok az igénybevétel következtében hamar eltörnének. A csontanyagcsere egyensúlyában a hormonoknak alapvető szerepük van, amelyben a pajzsmirigy és a mellékpajzsmirigy hormonjai, a nemi hormonok, valamint a D-vitamin egyaránt nélkülözhetetlenek.

Melyek a csontritkulás jellemzői és tünetei?

A csontritkulás (osteoporosis) nem más, mint a csontszövet mennyiségének meg-fogyatkozása, ami akkor jön létre, ha a csontleépülés mértéke meghaladja a csontképződés ütemét. Ennek következtében a csont gyengébbé és törékenyebbé válik, éppen úgy, mintha a ház falából mindennap kivennénk egy-egy téglát. A folyamat eleinte észrevétlenül és alattomosan zajlik, mert semmi nem jelzi a csontvesztés kezdetét.

Leggyakoribb következménye a csukló, az alkar, valamint a combnyak törése, vagy valamelyik csigolya összeroppanása. Az egyre fájdalmasabbá váló állapot idővel rokkantsághoz vezethet. A kóros folyamat a változókor után és idősebb korban felgyorsulhat, különösen akkor, ha az ösztrogén és a progeszteron arányának kóros megváltozása súlyosbítja a helyzetet.

A csontritkulás okai szintén nem a csontrendszerben keresendők, hanem azokban a tényezőkben és körülményekben, amelyek lehetetlenné teszik a megfelelő csontszerkezet megtartását. Ilyenek a finomított és tápanyagban szegény élelmiszerek, amelyek nemcsak vitamin- és ásványanyaghiányt okoznak, hanem a szervezet savasításával folyamatosan ki is oldják a kalciumot a csontokból és fogakból.

A csontritkulás okai

A savasodást okozó élelmiszerek – húsfélék, belsőségek, gombák, tejtermékek, kávé, csokoládé -, valamint az alkohol, a nikotin és számos élelmiszeripari adalékanyag ugyanezt a hatást váltja ki. A csontok hatalmas kalciumkészletének megcsapolása idővel óhatatlanul felborítja a csont szilárdságát biztosító egyensúlyt.

A csontritkulásnak számos egyéb oka lehet:

• tápanyaghiány (fehérjék, vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek)
• felszívódási zavar (ételintolerancia, bélgyulladás)
• mozgásszegény életmód
• D-vitamin-hiány
• hormonális zavar (progeszteron-, ösztrogén-, tesztoszteronhiány, pajzsmirigy- és mellékpajzsmirigy-működési zavar)
• tartós stresszhatás
• elsavasodás
•  gyógyszer- és vegyszerterhelés

A felsorolt tényezők jóval gyakoribb okai a csontvesztésnek, mint az életkor előrehaladása!

A csontritkulás mai felgyorsult üteme ezért nem tekinthető pusztán az életkorral járó „természetes” folyamatnak. Nem véletlen az sem, hogy a csontritkulás- amely ráadásul ma már jóval korábbi életkorban kezdődik – döntően a nőket érinti.

Az ösztrogéntúlsúllyal és progeszteronhiánnyal járó állapotokban a csontsűrűség erősen csökken, amelynek mértéke a változókor idejére akár a 20 százalékot is elérheti. A csontritkulás megállítása ezért progeszteron nélkül tartósan nem remélhető. A progeszteronnak éppen a csontritkulásra gyakorolt jótékony hatásai kapcsán terelődött a figyelem a progeszteron várandósságon kívül játszott szerepeire.

Dr. Lee megfigyelte, hogy a csontritkulásban szenvedő betegeknél éveken át alkalmazott természetes hatóanyag hatására a csontvesztés megállt, és a csontsűrűség javult. Kutatásai alapján a csontritkulás az ösztrogéndominancia megszüntetésével, illetve a progeszteron pótlásával nemcsak megelőzhető, de bizonyos mértékig vissza is fordítható. A természetes hormonpótlás azonban ez esetben is az életmód és a táplálkozás egyidejű javítása mellett válik igazán hatékonnyá.

Az erősebb csontozatért a táplálkozás segítségével nagyon sokat lehet tenni

A csont intenzív anyagcseréje miatt ugyanakkor nem közömbös, hogy milyen minőségű tápanyagok, milyen mennyiségben kerülnek a szervezetbe. A napi kalciumszükséglet általában 1000 mg naponta, de fejlődő szervezetben, valamint várandósság, szoptatás és változókor idején 1500 mg. A csontritkulás megelőzése azonban jóval túlmutat a kalciumtabletták szedésén.

Számos más vitamin, tápanyag és nyomelem – magnézium, réz, cink, szelén, króm, szilícium, folsav, C-, D-, E-, K-, B- és D-vitamin – szintén nélkülözhetetlen a csont épségéhez, ahogy a hormonok és a testmozgás is, amelyek együtt képesek csak fenntartani a csont szilárdságát. A szükséges tápanyagok azonban nem a finomított és konyhakész ételekben, hanem a nyers gyümölcsökben, zöldségekben, gabonafélékben, olajos magvakban és csírafélékben találhatók.

Főbb kalciumforrások

A mák, mogyoró, mandula, dió, petrezselyemzöld, spenót, sóska, napraforgómag, bab, szelídgesztenye. A hatóanyagok beépülésének feltétele, hogy fel is szívódjanak a bélrendszerből. A táplálkozási hibák, emésztési zavarok, gyulladások, allergiák, epe- vagy hasnyálmirigy-működési zavarok ezt akadályozzák meg. A tej nem sorolható az értékes kalciumforrások közé, ráadásul a csontritkulás a tejet fogyasztó kultúrákban a leggyakoribb.