Nők egészsége

Amire minden nőnek figyelni kell: a horomon egyensúly zavarai: okok, tünetek, kezelések!

Az ösztrogéntúlsúllyal kapcsolatos problémák

Az ösztrogénhatás alapvetően fontos a női szervezet számára. A gondot nem az ösztrogén, hanem az ösztrogén és a progeszteron arányának megváltozása okozza, amikor az ösztrogénhatás túlzott mértékűvé válik, és az addig szabályosan zajló folyamatok kóros irányt vesznek. S bár e hormonnak köszönhető a női lét és annak minden szépsége, tartósan fennálló túlsúlya számos női probléma és nőgyógyászati betegség alapját teremti meg.

Okok között lehetnek a vegyszerek, helytelen életmód és a stressz

A szervezetbe kerülő vegyszerek, a helytelen életmód és a tartósan fennálló stresszhatások a szervezet működésének felborulásához vezetnek. S mivel a szervezetben minden mindennel összefügg, valamely szerv vagy szervrendszer érintettsége befolyásolja más szervek, végső soron az egész szervezet működését. A hormonális rendszer valamely területének károsodását ezért törvényszerűen követi más hormontermelő szervek működészavara is.

Megfelelő és időben történő megoldás nélkül így olyan kóros önfenntartó folyamat alakul ki, amelyből egyre nehezebb a szabadulás.

A hormonális zavarokra jellemző az is, hogy egy-egy kórkép – noha számos tünetet produkál – ritkán jelentkezik „tisztán”, és a tünetek keveredhetnek vagy átfedhetik egymást. Tovább színesíti a képet, hogy ugyanaz a kiváltó ok egyénenként eltérő módon nyilvánulhat meg, így mindenkinél más és más panaszok kerülnek előtérbe.

A problémák elkülönült kórképekbe sorolása ezért csupán a jobb megértést szolgálja. Bár a hormonális zavarok a női szervezet minden szegletét érintik, legszembetűnőbben mégis a „női szövetek” területén nyilvánulnak meg. A következő oldalakon azokról a problémákról szólunk, amelyek szorosan összefüggenek az ösztrogén túlsúlyával.

A tüszőrepedés elmaradása – anovuláció

A női ciklus legszilárdabb alapja a rendszeres tüszőérés és tüszőrepedés. Anovuláció esetén a tüsző nem érik meg, vagy ha megérik, nem tud megrepedni, és a petesejt kiszabadulni. A meg nem repedt tüszők a petefészekben a legtöbbször folyadékkal telt hártyás falú tömlővé, cisztává alakulnak.

A problémát súlyosbítja, hogy a nők többsége abban a tudatban él, hogy ha van menstruációja, akkor tüszőrepedése is volt. Ez az, ami a leggyakrabban félrevezeti a nőket, mert az aránylag rendszeres menstruáció mellett úgy tűnik, hogy a ciklus rendben zajlik. Ezzel szemben a nők közel felének nincs rendszeres ovulációja, amely eleinte észrevétlenül, majd egyre több tünetet okozva vezet az ösztrogéndominancia és más hormonális zavar kialakulásához.

Orvosi meghatározás: a tüszőrepedés orvosi kifejezéssel az ovuláció, elmaradása az anovuláció. Ha elmarad a tüszőrepedés, nincs érett petesejt, amely megtermékenyülhetne, és nem képződik sárgatest sem, amely a progeszteront termelné.

Elegendő progeszteront csak a ciklus teljes második felében szabályosan működő sárgatest képes termelni. A tüszőrepedés elmaradása és az azzal járó progeszteronhiány az ösztrogéndominancia leggyakoribb oka, ami a női problémák döntő részének hátterében kimutatható.

Az anovuláció okai

A tüszőrepedést számos külső és belső, környezeti, hormonális és érzelmi tényező befolyásolja. Elmaradásának leggyakoribb okai a következők:

Fogamzásgátlók

Ahány évig tart a fogamzásgátló szedése, annyi éven át nem történik tüszőérés és tüszőrepedés, és annyi éven át sodródik a női szervezet az ösztrogéntúlsúly felé. Ha egy nő ismerethiányból, hiszékenységből, kényelemből, vagy akár orvosi tanácsra tartósan él vele, semmilyen biztosíték nincs arra vonatkozóan, hogy a petefészek működése utólag milyen mértékben áll majd helyre.

A fogamzásgátló tartós szedésének abbahagyását követő anovuláció – és sokszor a vérzéselmaradás – oka többek között az, hogy a fogamzásgátlók által kialakított mesterséges ciklus „elfeledteti” az idegrendszerrel a női ciklus szabályos működtetésének menetét. Mintha egy színjáték zajlana, ahol a színpadon látszólag minden tökéletes, de a színfalak mögött már felborult a rend, és a szálakat régen nem az igazi rendező mozgatja.

Stresszhatások és lelki tényezők

A fizikai, szellemi és érzelmi megterhelések (szorongás, határidő, vizsgaidőszak, szakítás) szintén felelőssé tehetők a tüszőrepedés elmaradásáért. Ennek biológiai magyarázata az, hogy erős stressz vagy érzelmi trauma idején a várandósság körülményei nem lennének optimálisak sem az anya, sem a magzat számára.

Jegyezzük meg! Ezt nevezzük a gyógyszerhasználatot követően kialakuló – idegen szóval post-pill – anovulációnak, illetve menstruáció elmaradásnak.

Helytelen táplálkozás

A helytelen étkezési szokások és a túlzásba vitt fogyókúrák vitamin- és tápanyaghiányt, valamint anyagcserezavart okozva vezetnek a tüszőrepedés elmaradásához. Az ösztrogéntartalmú élelmiszerek az ösztrogén túlsúlya, a finomított szénhidrátok rendszeres fogyasztása az inzulin és a férfihormonok túlsúlya révén okozzák a tüszőrepedés elmaradását.

Elhízás

A túlsúly a szervezet túlterhelése és anyagcserezavarok kialakulása következtében vezethet anovulációhoz, valamint azáltal, hogy a nagyobb mennyiségű zsírszövet nagyobb mennyiségű ösztrogént képes tárolni és előállítani.

Hormonális okok

A tüszőrepedés elmaradásának leggyakoribb hormonális oka a magas ösztrogén-, férfihormon-, prolaktin-, inzulin- és stresszhormonszint, valamint az alacsony pajzsmirigyhormonszint.

Nőgyógyászati okok

A petefészek működését és a túszok érését ciszták, rendellenes méhnyálkahártya-szigetek (ezt nevezzük endometriózisnak) és összenövések zavarhatják, de oka lehet a petefészek idő előtti kimerülése is.

Idegrendszeri, szervi és egyéb okok

A hormonális rendszert vezérlő agyi központok működészavara, a máj- és veseproblémák, a krónikus betegségek és gyulladások, a besugárzás, a kemoterápia és a különböző gyógyszermellékhatások mind okai lehetnek a tüszőérés zavarának.

Magzati korban sérült tüszők

Az anovuláció egyik oka a születés előtti időszakban, az anyaméhen belül alakul ki. Ha a leány magzat az anya méhében tartósan ösztrogénhatású vegyületeknek van kitéve, a magzat érzékeny tüszői maradandó sérülést szenvedhetnek. Ennek eredménye az, hogy a tüszők részben vagy teljesen károsodnak, és érésük a megszületett leány termékeny korában egy bizonyos stádiumban leáll. Ha ilyen sérült tüsző kerül sorra az érési ciklusban, a tüszőrepedés elmarad.

A magzati korban károsodott tüszőkre általában csak a megszületett leány menstruációs zavarai kapcsán, valamint a fogamzás elmaradásakor, illetve vetélés esetén derül fény. A már említett szülői minták azért is fontosak, mert ha a sérült tüszőkkel született leánygyermek a táplálkozási hibák és a mozgásszegény életmód példáját látja a szülőktől, az a maradék esélyt is elveheti tőle mind a gyermekvállalás, mind nőisége teljesebb megélése terén.

A különböző okok végső következménye:

A hormonális rendszer egyensúlyának felborulása, amely egyetlen hormontermelő szervet sem hagy érintetlenül. Az anovuláció oka és következménye egyaránt lehet a hormonális zavaroknak, köztük az ösztrogéndominanciának. A kilépés a kóros önfenntartó körből csak annak mielőbbi megszakításával lehetséges. Minél több idő telik el a probléma terhe alatt, annál nehezebb a szabadulás.

A tüszőrepedés és a menstruáció elmaradásának hormonális és lelki okaira, valamint a szervezet túlterheltségének jelentőségére hívja fel a figyelmet a következő eset:

Esettanulmány

39 éves nő elmondása:

Annak ellenére, hogy igyekszem egészségesen élni és táplálkozni, a menstruációm már 5 éve elmaradt, ami nagyon aggaszt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy évek óta lelki terhek nyomasztanak, elsősorban a nehéz gyermekkor és a jelenlegi családi gondjaim miatt. Néha olyannyira elgyengülök, hogy felálláskor erősen megszédülök, és előfordult, hogy el is ájultam ilyenkor. A fáradtság ellenére nem alszom jól, éjszaka gyakran felébredek, és nehezen alszom el újra. Ilyenkor erős szorongás tör rám, és számtalan gondolat gyötör. Úgy érzem, sok mindent megteszek másokért, mégis sokszor szeretetlenségbe és közömbösségbe ütközöm.

A páromat mindenben kiszolgálom, de bizonyos kérdésekben tőle sem kapok megértést, és a problémáimat alig tudom megosztani valakivel. Néhány éve pajzsmirigy gondjaim is voltak, de a gyógyszeres kezeléstől elzárkóztam. Az arcomon lévő pattanások és májfoltok miatt éveken át az orvosom által javasolt fogamzásgátlót szedtem.

Még nem szültem, és a párom korábbi gyermekei miatt lemondtam a saját gyermekről, de nem vagyok biztos abban, hogy valóban ezt szeretném-e…

A korához képest jóval fiatalabbnak látszó hölgy panaszai mögött döntően érzelmi problémák és konfliktusok húzódtak. A nyálmintából történt hormonvizsgálat a progeszteron súlyos hiányát mutatta. Az ösztrogén és progeszteron aránya emiatt rendkívül nagy, több százszoros mértékben fel volt borulva. A hormonegyensúly ilyen mértékű felborulása esetén érthető a cikluszavar kialakulása és a menstruáció elmaradása. A progeszteron hiánya a tüszőrepedés tartós elmaradására utal, amely az ösztrogéndominancia tüneteit is mindinkább előhívja.

A progeszteron és a hiányzó hatóanyagok természetes pótlásának, valamint a szervezet regenerációjának a hatására nem sokkal később, már másfél hónap múltán megérkezett a hosszú éveken át elmaradt menstruáció. A ciklus teljes helyreállásáig azonban még sok időnek kellett eltelnie, hiszen a menstruáció visszatérése még nem jelentett rendszeres tüszőrepedést is. A ciklus újbóli beindulása mégis visszaadta a hitet e reményvesztett nőnek, hogy létezik megoldás és lehet javítani a helyzeten, s ha az élet úgy hozza, akár a jövőbeni gyermekáldás gondolatát sem kell kizárnia.

Az anovuláció felismerése

A tüszőrepedés elmaradása következtében a tüszők tovább termelik az ösztrogént és részben a férfihormonokat, amelyek különböző panaszokat és menstruációs zavarokat okoznak. A tüsző feszülése miatt a ciklus közepén fájdalom is jelentkezhet. Valójában az ösztrogéndominancia összes tünete előfordulhat, hiszen a tüszőrepedés elmaradása progeszteronhiánnyal és következményes ösztrogéntúlsúllyal jár.

A rejtett problémára azonban sokszor csak a tervezett várandósság elmaradása kapcsán derül fény

Az anovuláció felismerésében az ösztrogéndominancia tünetein kívül a hormondiagnosztika segíthet a legtöbbet. A ciklus megfelelő napján vett mintában az ösztrogén és a progeszteron arányának kóros megváltozása az egyik legfontosabb adat arra vonatkozóan, hogy a hormonális rendszerben zavar van. A képalkotó vizsgálatok az anovuláció következtében kialakuló ciszták és egyéb szövődmények kimutatásával utalhatnak az alapproblémára.

A tüszőrepedés észlelése

A menstruáció napjainak nyilvántartása mellett a tüszőrepedés rendszeres követése minden nő számára alapvetően fontos lenne, nemcsak a természetes születésszabályozás, hanem az egészség megőrzése érdekében is. Bár a tüszőrepedés észlelése nem minden nő számára könnyű, néhány egyszerű módszer segítségével e képességre hamar szert lehet tenni.

Az a nő ugyanis, aki képes észlelni a tüszőrepedést, minden szempontból előnyösebb helyzetben van. Ha ennek alapján felmerül a gyanú, hogy rendszeresen elmarad az ovuláció, érdemes mielőbb olyan szakemberhez fordulni, aki a rendelkezésre álló legtermészetesebb módon segíti annak létrejöttét, mielőtt kivizsgálások hosszú sora kezdődne.

A megoldás lehetőségei

A tüszőrepedés rendszeres elmaradásakor a legalapvetőbb feladat a hormonális zavar rendezése, és a tüszőrepedés természetes módon történő elősegítése, mivel tartós elmaradása tovább mélyíti a hormonális zavart. Miután a legtöbb esetben a háttérben progeszteronhiány áll fenn, annak pótlása alapvető feladat. Bár a progeszteron önmagában még nem biztosítja a tüszőrepedés bekövetkeztét, a felborult hormonegyensúly helyreállítása nagymértékben növeli annak esélyét.

Ehhez azonban más hatóanyagokra is szükség van, amelyeket kitartóan, a megfelelő ciklusnapokon alkalmazva tovább javítható a helyzet. Nem szabad elfeledkezni az érzelmi problémák megoldásának és a lelki egyensúly kialakításának fontosságáról sem, mivel ezek sokszor közvetlenebb okot képeznek, mint maga a hormonális zavar.

Menstruációs zavarok

Megtermékenyülés hiányában a petesejt befogadására előkészített méhnyálkahártya a menstruáció során lelökődik. A menstruáció ténye már önmagában arra utal, hogy nem áll fenn ösztrogénhiány. A menstruációs zavarok sokkal inkább a progeszteronhiány következményei, mivel a progeszteronszint szabályos, ciklusnak megfelelő emelkedése és süllyedése nélkül a méh „nem tudja”, pontosan mikor kell elengednie és lelöknie a nyálkahártyát.

Mikor beszélhetünk menstruációs zavarról?

Ha a menstruáció időpontja, hossza, mennyisége, jellege vagy kísérő tünetei kóros irányba változnak, és e változások rendszeresen ismétlődve tartósan fennállnak. Mivel a nőgyógyászati problémák nagy része menstruációs zavarral is jár, a nők általában emiatt keresik fel az orvost. A menstruáció zavarainak hátterében hormonális és szervi problémák, stresszhatások, félelmek, a nőiség megélésének zavarai és más lélektani okok húzódhatnak meg. A menstruációs zavar gyakran az első reakció a szervezetet érő fizikai vagy érzelmi megterhelésre.

A menstruáció zavarai közé tartoznak többek között a menstruációt megelőző tünetegyüttes (PMS), a fájdalmas, a bőséges, a kis mennyiségű és a rendszertelen vérzés, a menstruáció elmaradása, valamint az endometriózis.

Premenstruációs szindróma – a menstruációt megelőző tünetegyüttes

A menstruáció előtt néhány nappal – súlyosabb esetben akár egy-két héttel – jelentkező tünetek a nők közel felének okoznak komoly, akár a párkapcsolatot vagy a környezetet is próbára tevő problémákat. A premenstruációs szindrómát korábban nem véletlenül nevezték az „elviselhetetlen feszültség” állapotának. A menstruációt megelőző napok testi tünetei és hangulati zavarai nagyrészt hormonális változások következményei, amelyek bizonyos mértékig természetesek, egy határon túl azonban már kórosnak minősülnek.

A riasztó tünetek miatt sok nő ilyenkor önmagára neheztel, holott a tünetek a hormonális egyensúlyzavar, nem pedig a negatív személyiség számlájára írandók. Ennek megértése és tudomásulvétele nemcsak a környezet és a család, de a munkáltatók részéről is fontos, mivel a kórkép súlyosabb esetben a munkaképesség átmeneti csökkenését vagy akár elvesztését is okozhatja, amelyet nem szankcionálni, hanem tolerálni kell.

A kórképről a szakma 1931-ben írt először, amikor még az említett jelzővel illette. A kórkép neve ma az angol elnevezésből rövidítve: PMS (premenstrual syndrome, pre = előtt, szindróma = tünetegyüttes).

A mellfeszüléssel, folyadék-visszatartással, ingerlékenységgel, fejfájással, pecsételő vérzéssel, alhasi fájdalmakkal, puffadással, hőhullámokkal és más kellemetlen tünetekkel járó állapot háttere „hivatalosan” ugyan még nem tisztázott, legvalószínűbb oka a csökkent progeszterontermelés és a következményes ösztrogéntúlsúly.

A PMS jellemző tünetei nem véletlenül hasonlók az ösztrogéntúlsúly okozta panaszokhoz:

Az ok legtöbbször a sárgatest elégtelen progeszterontermelése. Ez a sárgatest-elégtelenségnek nevezett állapot felelős többek között a méhnyálkahártya idő előtti leválásáért, és a menstruációt megelőző barnás, pecsételő jellegű, sokszor darabos váladékozásért is, amely az elégtelen progeszterontermelés egyértelmű, klasszikus jele. A PMS nem más, mint az ösztrogéndominancia egyik megnyilvánulási formája. A mellfeszülés oka a hormonérzékeny emlőszövet fokozott ösztrogénhatás okozta túlstimulálása és folyadéktartalmának növekedése.

Érdemes ezért a mellfeszülés jellegéből származó jeleket komolyan venni, mert azokból értékes következtetések vonhatók le a nemi hormonok egyensúlyára vonatkozóan. Ha a tüszőrepedést követően a progeszteron termelődése elégtelen, vagy túl korán alábbhagy, és a ciklus második felében is az ösztrogén dominál, ösztrogéntúlsúly jön létre.

A sárgatest-elégtelenség következtében kialakuló progeszteronhiány

A mell duzzanata a ciklus során egy bizonyos mértékig normális jelenség, fájdalmas feszülése azonban már ösztrogéntúlsúlyt jelez. Erőteljesebb feszülése csak nemi éréskor és a várandósság kezdetén elfogadható. Az állapot súlyosságát meglepő módon nem a panaszok mértéke, hanem az jelzi, hogy a menstruáció előtt hány nappal jelentkeznek.

Minél korábban lépnek fel a panaszok, annál súlyosabb és régebben fennálló hormonális egyensúlyzavarról van szó. Ha a tüszőrepedés rendszeresen elmarad, a ciklus akár teljes második felében fennállhatnak a tünetek. A PMS okozta panaszok többnyire a harmincas életévektől figyelhetők meg, kivételesen azonban már a nemi érés idején is jelentkezhetnek.

A premenstruációs szindróma leggyakoribb tünetei:

  • ingerlékenység, türelmetlenség, szorongás, agresszió (és az azt kísérő bűntudat)
  • sírógörcsök, elidegenedés-érzés, a „mintha nem is én lennék” érzése
  • zavartság, önkontrollhiány, döntésképtelenség
  • makacs, migrénes jellegű fejfájás
  • fáradékonyság, csökkent nemi vágy
  • mellfeszülés, -érzékenység, -fájdalom
  • emésztési problémák, puffadás, édesség utáni vágy
  • alhasi görcsök, derékfájdalmak
  • pecsételő vérzés, barnás váladékozás
  • folyadék-visszatartás (ödéma)
  • testsúlygyarapodás (részben az ödéma miatt)

Jellemző lehet továbbá a hangulatingadozás, a depresszív hajlam, vagy a tájékozódási zavar is.

Az ösztrogéntúlsúly ugyanis nemcsak mellfeszülést vagy méhnyálkahártya-túlburjánzást okoz, de az idegrendszerre is hatással van. Stimulálása feszültséget, szorongást, kedélyállapot-labilitást, önkontrollzavart vagy más pszichés tünetet is kiválthat. A nehéz napoktól való rendszeres félelem tovább rontja az állapotot. A kórképnek legalább annyi lelki vonzata, mint testi tünete van. A hagyományos orvoslás ilyenkor legtöbbször nyugtatót vagy antidepresszánst javasol, amely a gondokat nem oldja meg, és a valódi ok feltárása elmarad. Az állapot érdemi segítség nélkül folyamatosan rosszabbodik.

Hogyan ismerhetjük fel a a premenstruációs szindrómát?

A premenstruációs szindróma a tünetek havivérzéssel való összefüggése alapján könnyen felismerhető. Az ok tisztázásában az első és legegyszerűbb lépés a hormonális háttér feltérképezése. Bár az alacsony progeszteronszint rendezése aránylag egyszerűen megvalósítható, a háttérben megbúvó, az ösztrogéndominanciához vezető egyéb okokat is fel kell tárni. A hormondiagnosztika ezért képalkotó és egyéb vizsgálatokkal egészülhet ki.

A panaszok csökkentésében a fájdalomcsillapítók és egyéb kényszerű megoldások helyett a hiányzó hatóanyag természetes pótlása és a hormonegyensúly helyreállítása segíthet a legtöbbet. Fontos tudni, hogy a PMS még szabályos hormonszintek ellenére is jelen lehet, ha tartós vagy erős stresszhatás áll fenn. A stresszhelyzetek megszüntetése, valamint az érzelmi konfliktusok megoldása ezért szintén nem maradhat ki a terápiás arzenálból.

A PMS kapcsán feltétlenül meg kell említenünk dr. Katharina Dalton brit orvosnőt, aki a progeszteron kutatás úttörőjeként életét és munkásságát a premenstruációs szindróma, valamint a szülést követő depresszió kezelésének szentelte, és akinek módszereit más szakemberek, többek között dr. Lee is alkalmazták. Első írását 1952-ben adták ki, 1957-től pedig már PMS-klinikát vezetett. Ő alkalmazott elsőként természetes progeszteront is a kezelésben. Eredményei – amelyek egyben a menstruációt megelőző panaszok felszámolhatóságát is jelentik – önmagukért beszélnek.

Fájdalmas menstruáció

Az erős alhasi fájdalmakkal, görcsökkel, kimerültséggel, gyengeséggel, ingerlékenységgel és egyéb tünetekkel járó menstruáció számtalan nő életét keseríti meg havi rendszerességgel. A sokszor elviselhetetlen fájdalom akár több napon át is tarthat. A görcsös menstruáció gyakori részjelensége az ösztrogéndominanciának – és egyben a premenstruációs szindrómának -, mivel a nyálkahártya leválásához szükséges méhösszehúzódások ilyenkor jóval erősebbé válnak.

Az erős méhösszehúzódások okai

Az ösztrogén fokozza az agyalapi mirigy oxitocin hormonjának méhösszehúzódást kiváltó hatását. A fájdalmas menstruáció oka lehet azonban mióma, kismedencei gyulladás, hasüregi összenövés vagy pajzsmirigy-alulműködés is. Az intenzív görcsökkel járó menstruáció hátterében endometriózis – rendellenes méhnyálkahártya-szigetek megjelenése a méh izomzatában és a méhen kívül – is állhat, főleg ha olyan éles a fájdalom, mintha „kést forgatnának a hasban”.

A háttérben továbbá pszichés ok is meghúzódhat:

Szorongás vagy félelem a menstruációtól, szexualitástól, várandósságtól és anyaságtól, sportolók esetén a teljesítménycsökkenéstől, s oka lehet a terhességmegszakítást követő bűntudat is. A szabályos menstruáció járhat ugyan kellemetlen érzéssel és megváltozott kedélyállapottal, de olyan fájdalommal, amely akadályozza a szokásos napi teendők végzését, vagy fájdalomcsillapító alkalmazását teszi szükségessé, semmiképpen sem.

Hormonegyensúly felbomlása

A görcsös menstruáció, a pattanások, az erőteljesebbé váló vérzés, valamint a közti vérzés megjelenése mind a hormonegyensúly lassú és fokozatos felborulására utalnak. A stressz és a szorongás évről évre tovább súlyosbítja a panaszokat, ahogy a munkahely elvesztése okozta bizonytalanság is. A nyálmintából végzett hormon-diagnosztika e páciensnél ismét a progeszteron súlyos hiányát igazolta. A helyre-állításban ezért fontos szerepet kapott a növényi progeszteron, amely már néhány hónap elteltével kézzelfogható javulást hozott.

A fájdalmas menstruáció hátterének tisztázásában legegyszerűbb módon a hormondiagnosztika

Szükség esetén a képalkotó vizsgálatok segíthetnek. A görcsök oldásában többféle módszer is hasznos lehet, amelyek lazító és feszültségoldó hatásúak: meleg zuhany vagy fürdő, meleg takaró, melegvizes tömlő az alhasra, görcsoldó teák (orbáncfű, borsmenta), szükség esetén görcsoldó vagy fájdalomcsillapító készítmények. Leginkább azonban a természetes progeszteron, amely a hormonegyensúly rendezésével a panaszokat kiváltó okot is megszünteti.

„Elönt a vér!” – bőséges és elhúzódó menstruáció

A menstruáció során távozó vér összmennyisége a szabályos fél-egy deciliternyi helyett kóros esetben több deciliternyi is lehet, ami általában nagyobb nyálkahártya darabokat és alvadt vért is tartalmaz. A bőséges és elhúzódó menstruáció – amely akár több héten vagy hónapon át is tarthat – leggyakoribb oka a méhnyálkahártya túlburjánzása.

A méhnyálkahártya túlépülése és vastagodása addig folytatódik, amíg az ösztrogéndominancia fennáll, és amíg a méh belső terében lehetséges. A túlburjánzó méhnyálkahártya idővel a petevezetéken át a hasüregbe is kijuthat, és a kismedencében megtapadva a menstruáció során számos panaszt okozhat. A méhnyálkahártya burjánzása olyan fokú is lehet, hogy azt már maga az ösztrogén – amely létrehozta – sem tudja megtartani, és a nyálkahártya foltokban elkezd leválni.

Bőséges vérzés fordulhat elő akkor is, amikor az elmaradt menstruáció a hormon-egyensúly rendeződésével hosszabb idő után visszatér. A hónapok vagy évek során túlépült, sokszor több centiméter vastagságúra duzzadt méhnyálkahártya ilyenkor általában ijesztő mennyiségű vérzés kíséretében válik le, amely több cikluson át ismétlődhet. A méh tisztulásához szükséges idő az ösztrogéndominancia mértékétől és az eltelt időtől függ.

Ciklustól független vérzés. Tartósan, éveken keresztül fennálló ösztrogéntúlsúly esetén a méhnyálkahártya burjánzása el is fajulhat, és a kialakuló jó- vagy rosszindulatú elváltozás szintén okozhat vérzést. Ez azonban nemcsak bő, de a ciklustól függetlenül jelentkező vérzéssel is jár.

A nagy mennyiségű – és főleg a rendszeresen bő – vérzés esetén a hagyományos megoldás általában a küret, a túlburjánzott méhnyálkahártya óvatos „kikaparása” egy kanál formájú eszközzel. A nyálkahártya eltávolítása azonban csak a következményt kezeli, így a folyamat addig ismétlődik, amíg az ok fennáll. A beavatkozás diagnosztikus értéke azonban vitathatatlan, hiszen a vérzés számos okból kialakulhat, amelyet mielőbb tisztázni kell.

Erős és makacs vérzés esetén akár a teljes méh eltávolítása is felmerülhet?

Igen, ha a vérzés mértéke vagy az életminőség romlása azt indokolja. A valódi ok azonban nem a méhben van, és a nőnek a méhére akkor is szüksége van, ha várandósságot már nem tervez. Ennek ellenére a méheltávolítás javallata a gyermeket már nem vállaló nők esetén igen gyakran merül fel. A méh eltávolítása a tapasztalatok alapján ugyanakkor a petefészek sorvadását vonja maga után, ami korai menopauzához vezet. Mindennek a lélektani ára is nagy, amelyet annak a nőnek kell viselnie, aki a panaszok miatt már addig is sokat szenvedett.

Ennek kapcsán tanulságos lehet a következő hölgy esete:

Esettanulmány

44 éves hölgy elmondása:

Hónapok óta folyamatosan vérzek, hol erősebben, hol gyengébben. Emiatt már többször is voltam egészségügyi kaparáson, amelyet követően egy ideig rendben volt a vérzésem, de aztán újrakezdődött minden. A folyamatos és kiszámíthatatlan állapot miatt nem szívesen megyek sehova, mert bármikor átvérezhet a ruhám.

A munkámból kifolyólag azonban rendszeresen el kell mennem hazulról, így állandó bizonytalanságban érzem magam. Ezt az állapotot már nehezen bírom, ezért egyre inkább hajlok az orvosom által javasolt méheltávolításra. Végképp elkeserít, hogy a többszöri küret után sem javult a helyzet.

Méheltávolítás lett a vége…

Ez a (fenti) hölgy az erős vérzések miatt később olyan reményvesztetté és türelmetlenné vált, hogy végül a felajánlott méheltávolítást választotta. A probléma elhúzódását részben az is okozta, hogy a sorozatos küretek – noha ebben a helyzetben szinte elkerülhetetlenek voltak – mindig csak a túlépült méhnyálkahártyát távolították el, az ösztrogéntúlsúly azonban ezzel nem szűnt meg.

A méh eltávolítása után a hormonális egyensúlyzavar – más és más köntösben ugyan – mindaddig visszatér, amíg nincs a szervezetben elegendő progeszteron a hormonegyensúly helyreállításához.

A természetes progeszteron előnye

A túlépült méhnyálkahártya átalakításával és leválásra kényszerítésével „természetes küretet” végez, amely segíti a méh tisztulását. Mindez – időben alkalmazva – csökkenti a méhnyálkahártya további burjánzását, ezáltal a szövődmények és a rosszindulatú folyamatok kockázatát. Erős vérzés esetén a természetes progeszteron és egyéb hatóanyagok – C-vitamin, rutaszkorbin, pásztortáska, palástfűtea – alkalmazása mellett kímélet, szükség esetén ágynyugalom indokolt.

Súlyosabb esetben erősebb vérzéscsillapító készítmény adása, vagy akár intézeti ellátás szükséges, mivel a tartósan fennálló, bőséges és nehezen szűnő vérzés mielőbbi kivizsgálást sürget. A ma használatos, egyre nagyobb nedvszívó képességű tamponok és intimbetétek egyik nagy hátránya, hogy elnyomják az erőteljes menstruáció vészjelző funkcióját, mivel használatukkal a vérzés aránylag jól uralható. Mindez azonban nem feledtetheti a háttér tisztázásának fontosságát, amiben a hormonvizsgálatok szintén sokat segítenek.

Kis mennyiségű és rövid menstruáció

Az ilyen jellegű menstruáció általában alacsony hormonszintekkel függ össze, de oka lehet a tüszőrepedés hiánya, a méhüregben végzett beavatkozás miatti összetapadás, ritkán fejlődési rendellenesség. Gyenge és ritka menstruáció policisztás petefészek szindrómában is gyakran megfigyelhető.

A menstruáció gyakoriságának zavarai

Kiegyensúlyozott hormonális háttér esetén a ciklus hossza aránylag állandó, amelyet azonban számos körülmény módosíthat. Az alacsony progeszteronszint, a túltengő ösztrogén, az alacsony pajzsmirigyhormon-szint és más hormonális problémák szabálytalanná és kiszámíthatatlanná teszik a ciklust. Hasonló a helyzet a változókor idején is, amikor az ösztrogénszint ingadozó jellegű csökkenése a progeszteronszint erőteljes esésével kombinálódik.

A túl rövid (21 napnál rövidebb) ciklus, vagyis a gyakori menstruáció fő oka a progeszterontermelés elégtelensége

Ennek következtében a méhnyálkahártya idő előtt kezd leválni. A ciklus második fele ilyenkor a szabályos 12-14 napnál rövidebb. Ha a menstruáció egyre korábban jön meg, és a ciklus fokozatosan rövidül, majd feleződik, végül jóval ritkább időközönként jelentkezik, vagy teljesen megszűnik, az a progeszteronhiány és az ösztrogéndominancia súlyosbodására utal.

A túl hosszú (35 napnál hosszabb) ciklust, vagyis a ritkán jelentkező menstruációt a nők többsége általában örömmel fogadja, mert csökken a menstruációval járó „havi gond”. A ciklus megnyúlása mögött azonban sok esetben hormonális probléma vagy policisztás petefészek szindróma bújik meg. A menstruáció gyakoriságának megváltozásakor ezért a hormondiagnosztika elengedhetetlen.

A menstruáció elmaradása

A havivérzés megszűnése leggyakrabban a szervezetet érő fizikai, lelki vagy szellemi túlterhelés következménye. Kimerültség, stressz vagy elhúzódó betegség esetén a szervezet az elsők között a ciklust korlátozza, hiszen az ilyen körülmények nem lennének alkalmasak az esetleges várandóssághoz.

A menstruáció végletekbe hajló táplálkozási szokások esetén is elmaradhat: ilyen például az extrém koplalás (anorexia) vagy a sportolók drasztikus diétája, amelyek általában csontritkulással és más nőgyógyászati problémákkal is együtt járnak. A havivérzés elmaradása csak várandósság és szoptatás alatt, valamint a menopauzát követően szabályos. Elmaradása minden más esetben súlyos vagy tartósan fennálló problémát jelez, amelynek megoldása nem tűr halasztást.

A menstruáció elmaradásának sokféle oka lehet:

  • fizikai, érzelmi vagy szellemi túlterhelés, stresszállapotok
  • táplálkozási zavarok, tápanyag- és vitaminhiány
  • hormonális okok: pajzsmirigy-működési zavarok, ösztrogénhiány, ösztrogéntúlsúly, magas prolaktin-, férfihormon- és kortizolszint
  • a petefészek működési zavara, policisztás petefészek szindróma (PCOS)
  • petefészek-stimuláció, petefészek-kimerülés (korai menopauza)
  • sebészi beavatkozás, besugárzás, gyógyszerhatás
  • kóros túlsúly, elhízás
  • fejsérülés és más traumák
  • autoimmun folyamat, krónikus betegség
  • szervi vagy genetikai rendellenesség
  • a méhüreg összetapadása küretet vagy terhesség megszakítást követően
  • fogamzásgátlók szedése utáni vérzéselmaradás
  • jó- és rosszindulatú daganatok
  • álterhesség

A menstruációs zavarok megszüntetésének első lépése mindig a háttér tisztázása!

Amelynek fontos része a hormonszintek megállapítása, szükség esetén egyéb vizsgálatok elvégzése. Fontos annak a tisztázása is, hogy vérzés jelentkezésekor menstruációról vagy rendellenes méhvérzésről van-e szó. A kettő elkülönítésének legbiztosabb alapja a vérzés ébredési hőmérséklettel való összefüggése: ha a vérzés a reggeli testhőmérséklet emelkedését követően két héttel jelentkezik, akkor majdnem biztosan menstruációról van szó.

Rendellenes méhvérzés

A menstruációs zavaroktól feltétlenül el kell különíteni a méh ciklustól függetlenül jelentkező vérzéseit. Az ilyen vérzésnek számos oka lehet: túlburjánzott méhnyálkahártya, mióma, endometriózis, gyulladás, méhen belüli fogamzásgátló eszköz, magas vérnyomás, véralvadási zavar, jó- vagy rosszindulatú elváltozás. Mivel a menstruációs vér nem alvad meg, az alvadt vér megjelenése már önmagában rendellenes vérzésre utal.

De ide sorolható a nemi érés során jelentkező nagy mennyiségű vérzés, valamint a menopauza után fél évvel újra jelentkező vérzés is. Ezért bármilyen, a méhből vagy hüvelyből származó, nem menstruációs eredetű vérzés hátterét mielőbb tisztázni kell. A szakszerű vizsgálatot a vérzéscsillapítók kedvező hatása sem helyettesítheti.