Mi az operatív biopszia?
Ez egy szövet műtéti eltávolítását jelenti egy élő személyből, amit aztán a patológus kiértékel és felállítja a diagnózist. Sok kitapintható, szolid, vagyis tömör daganatnak ez az elsődleges diagnosztikai technikája.
Operatív biopsziát helyi érzéstelenítésben:
- az orvosi rendelőben
- klinikán lehet végezni, általános altatásban
- kórházban
- sebészeti klinikán
- járóbeteg-ellátásban
- fekvőbeteg-ellátásban.
A kimetszett szövetmintát kétféleképpen lehet megvizsgálni:
- gyorsan fagyasztott metszettel, miközben a beteg még narkózisban van
- permanens metszettel, egy 48 órás eljárással, amikor a szövetet formalinban rögzítik, parafuntömbbe zárják, majd szeletelik, festik és mikroszkóp alatt megvizsgálják.
A fagyasztott metszet lehetővé teszi, hogy a biopsziát és a sebészeti beavatkozást egyidejűleg alkalmazzák egy műtét során. A permanens metszet határozottabb elemzést tesz lehetővé, és időt enged mind a betegnek, mind az orvosnak, hogy átgondolják a lehetőségeket.
Mi az excíziós biopszia?
Egy egész daganat eltávolítása a kiértékelés céljára, nem csupán annak egy részét. Mellrák esetén ez nem ugyanaz, mint a lumpektómia (egy olyan tumor eltávolítása, amiről tudott, hogy rosszindulatú). Általános altatásra lehet szükség.
Mi a tűbiopszia?
Szövet vagy folyadék eltávolítása egy növedékből (tumorból vagy cisztából) egy üreges tű segítségével, hogy megállapítsák: rákos-e. Technikailag nézve, ha csak folyadékot vesznek, az eljárást aspirációnak nevezik, ha pedig szövetet vesznek, akkor beszélünk biopsziáról. A gyakorlatban lazán vagy egyik, vagy másik kifejezést használják.
A tűbiopsziát többnyire az orvos rendelőjében végzik (nem annyira kórházban), és vagy helyi érzéstelenítés szükséges, vagy nincs is szükség érzéstelenítésre. A mell felületére némi érzéstelenítőt tesznek, majd az orvos egy vékony tűt szúr be injekciós fecskendővel a növedékbe (ezt nevezik vékony tű-aspirációnak).
Ha folyadékot lehet leszívni, azt megvizsgálják, hogy jó- vagy rosszindulatú sejtek vannak-e benne. Ha egy jóindulatú cisztáról van szó, akkor le lehet szívni belőle a folyadékot. Műtétileg el lehet távolítani, vagy egyszerűen csak figyelemmel kell kísérni. A vékonytű-aspiráció nagyrészt átvette a korábbi vastagtű-biopszia szerepét, amikor is vastagabb tűt vezetve be nagyobb mintát vettek (könnyebb a patológusnak elemezni), de a betegnek több kellemetlenséget okozott.
Ha azonban nem lehet folyadékot venni, akkor meg lehet próbálni a vastagtű-biopsziát. A pozitív biopszia (azaz, ha rákos sejtek vannak a mintában) mindig döntő jelentőségű, de a negatív nem mindig tekinthető annak, mert elképzelhető, hogy a tű nem a növedék rosszindulatú részébe jutott. így tehát a tűbiopszia ugyan könnyebb és olcsóbb eljárás, mint az operatív biopszia, azonban a hibahatára is jóval nagyobb.
Ennek ellenére előnyösebb lehet, mint az operatív biopszia, ha a beteget rossz egészségi állapota miatt még csak kisebb sebészeti beavatkozásnak sem lehet alávetni, mert esetleg a felgyógyulási időszak más szükséges kezelést akadályozna. A diagnosztikus célból végzett folyadékeltávolítással járó, de a rák szűrésével össze nem függő egyéb vizsgálatok az amniocentézis, culdocentézis és a különféle vérvizsgálatok.
Mi a lyukasztó biopszia?
A gyanús szövet egy darabjának eltávolítása egy speciális eszközzel, amely inkább kilyukasztja, mint kimetszi a növedéket. A többszörös lyukasztóbiopsziát (amikor többször is lyukasztanak) alkalmazzák majdnem mindig, amikor a rendellenes kenet és kolposzkópia alapján felmerülő méhnyakrákot akarják diagnosztizálni, illetve ha felmerül a szeméremtest (vulva) rákjának gyanúja.
Mi a mellbiopszia?
A mellben tapintható elváltozások vizsgálatára a legegyszerűbb biopsziatípus a vékonytűaspiráció.
- Ha a csomó folyadékkal teli ciszta, a folyadékot leszívják. Amennyiben a folyadék véres, további vizsgálatnak vetik alá. Máskülönben a cisztáról megállapítható, hogy jóindulatú.
- Ha a csomó tömör, az orvos a tűt ki-be mozgatja, több alkalommal beszúrva, hogy a tű szárán sejteket gyűjtsön össze és azt tárgylemezre kenve elemzésre küldhesse.
Ez a vizsgálat azonban, sajnos, nem garantálja, hogy a rákos sejtek épp bekerültek a mintába, így kiterjedtebb biopsziára – vagy incíziós, vagy excíziós biopsziára lehet szükség.
Az excíziós biopsziához az orvos egy 3-4 cm hosszú vágást ejt a csomó felett, ha a csomó a felszín közelében található. Ha a tumor mélyen be van ágyazódva, akkor a bemetszést esetleg a mell alatt végzik, és a mellet megemelik, hogy a növedék elérhető legyen. Ekkor a növedéket kimetszik a körülötte levő szövetekkel egyetemben, és a környéken levő kisereket lezárják, hogy lehetőleg ne legyen vagy csak kevés legyen a vérveszteség.
Ha nagy vagy mélyen elhelyezkedő növedékről van szó, dréncsövet is be kell helyezni, és kiszedhető varratokat (öltéseket) használnak a seb zárására. Az excíziós mellbiopsziát általában a járóbeteg-ellátásban végzik, helyi érzéstelenítésben, hogy el lehessen kerülni a késedelmet, a pszichés feszültséget és a szükségtelen diagnosztikai célú vizsgálatokat – hogy van-e metasztázis, ha a csomóról kiderül, hogy jóindulatú.
Mammografia javasolt minden ilyen biopszia előtt (kivéve a 30-on aluli nőket), mert könnyen előfordulhatnak más, rejtett elváltozások akár ugyanabban, akár a másik mellben.
Mi a váákumasszisztált biopszia?
A biopszia kevésbé durva formája a vákuumasszisztált biopszia, amikor egy 3-4 milliméteres bemetszésen át egy eszközt vezetnek a mellbe és a szövetet vákuummal hozzák a kívánt helyzetbe. Aztán ugyanez a szerkezet kivágja a szövetet úgy, hogy egy bemetszés folyamán több mintát is vesz. A mintát aztán egy kis csövön át kiszívják, összegyűjtik, majd a sebet tapasszal fedik.
Mi a hurokbiopszia?
A biopszia egy speciális formája az úgynevezett hurokbiopszia, amit akkor végeznek, ha a mammografia olyan elváltozást jelez, amely nem érezhető. A közvetlen röntgen- vagy ultrahangfigyelés során helyi érzéstelenítésben egy igen vékony, üreges tűt vezetnek a daganat felé és egy vékony, hurok formájú drótot vezetnek át rajta. A tűt eltávolítják, majd másodszor is készül mammogram, hogy megnézzék, megfelelő helyre került-e a hurok.
Ez majd vezeti a sebészt, aki aztán vágást ejt a mellen és aki a hurok hegyénél levő szövetből akar mintát venni a patológiai vizsgálathoz. Egy vadonatúj, igen gyors festési eljárás lehetővé teszi, hogy már egy órán belül kezünkben lehessen az eredmény is.
Mi a sztereotaktikus biopszia?
Egy másik, még újabb technika a sztereotaktikus biopszia. A nő hason fekszik a vizsgálóasztalon, amin kivágták a mellek helyét, és miközben egy eszköz összenyomja a mellet, elkészül egy mammogram. Az elváltozás helyét aztán a számítógép segítségével lehet megállapítani.
A mammotóm nevű eszköz segítségével, számítógépes vagy ultrahangos irányítással egy szondát vezetnek a mellbe, megforgatják, hogy szövetet tudjanak nyerni a rendellenes terület magjából. Ez egy nagyobb mintát biztosít, mint a tűbiopszia, de még túl új ahhoz, hogy megbízhatóságát teljesen fel lehetne mérni. Miután a biopszia eredménye oly fontos a kezelés meghatározásában, manapság azt javasolják, hogy minden nő kérje ki másik orvos véleményét is, vagy még egy patológus véleményét a biopsziából nyert szövetről.
Mi a szeméremtesti biopszia?
Egy kis bőrdarabka eltávolítása a szeméremtestről, majd ennek elemzése, hogy a bőrrákot igazolhassák vagy kizárhassák. Általában csak helyi érzéstelenítésre van szükség, és ha a bemetszés kicsi, illetve lyukasztóbiopsziát végeznek, akkor még varratra sincs szükség.
Mi a méhnyakbiopszia?
Egy kisebb mennyiségű szövet eltávolítása és vizsgálata a méhnyak területéről, amit általában a Pap-teszten látható valamiféle rendellenesség miatt végeznek el.
A kolposzkópos vizsgálat kijelölheti azt a területet, ahonnan a mintát kell venni. A méhnyakbiopszia általában orvosi rendelőben elvégezhető, és nem szükséges hozzá érzéstelenítés. A mintavételkor 1-2 enyhébb görcsöt lehet érezni. Amennyiben a gyanús terület egészen a méhnyak csatornájába terjed, az orvos lehet, hogy azt ajánlja, hogy végezzenek endocervikális küretet.
Az orvosi rendelőben vagy a járóbeteg-rendelőben elvégezhető beavatkozás során a méhnyak belső faláról kaparják le a szövetet, majd ezt vizsgálják meg. A konizálás során a méhnyakból kúp alakú szövetdarabot metszenek ki.
Mi az endometriális biopszia?
Nevezik uterinbiopsziának is. Tulajdonképpen a méh belső falának, az úgynevezett endometrium szövetének eltávolítása és vizsgálata.
Kétféle módszerrel lehet a szövethez jutni.
1. Az egyik a küret, amikor is egy kis kaparóeszközt, az úgynevezett küretkanalat juttatják a méhszájon át a méh belsejébe, és lefelé húzva végigkaparják vele az endometriumot, hogy vékony csíkokban lehántsák a felületéről a szövetet. A méhnyakba adott injekcióval minimalizálni lehet a fájdalmat, ami lehet közepes vagy erős görcsölés. A járóbeteg-ellátásban elvégzett küretet gyakorta alkalmazzák a normális vérzés vizsgálatára, különösen a 35 éven felüliek esetében, illetve azoknál, akiknél előfordult már a családban endometriális rák.
Használják még a fogamzási problémák elemzésére is (a belső fal bizonyítja a peteérést és a normális endokrintevékenységet).
2. A másik alapvető módszert vákuumaspirációnak nevezik (leszívás), és nagyon hasonlít a korai szakaszban vákuumos technikával történő terhességmegszakításhoz. Egy keskeny, hajlékony csövet vezetnek be a méhnyakon át a méh belsejébe, majd a szívás erejével eltávolítják az endometriális szövet egy részét.
Az eljárás, amit orvosi rendelőben végzett kitágítás és küret (D&C) néven ismernek, csak pár percbe telik. Előfordulhat enyhe görcsölés, de helyi érzéstelenítésre csak ritkán van szükség. A vákuumos kiürítést csakúgy, mint a küretet azért végzik, hogy egészen biztosan ne vastagodjon meg rendellenes módon a méh belső fala (endometriális hiperplázia), ne képződjön rákos szövet.
Tökéletesen alkalmas a módszer az endometriális hiperplázia megállapítására, és ha ultrahanggal együtt végzik, akkor majdhogynem 100%-osnak mondható. Ezért azután már át is vette annak a módszernek a helyét, amikor sós oldattal mosták ki a méh üregéből a sejteket, hogy azt azután megvizsgálják a laboratóriumban.