• diagnosztika
• nők egészsége

Nőgyógyászati problémák? Hogyan lehet gyorsan és hatékonyan kideríteni?

Milyen diagnosztikai lehetőségek vannak?

A diagnosztikai lehetőségek ismerete újabb lépést jelent a gyógyulás felé vezető úton. A különböző módszerek segítségével a panaszok forrása pontosabban tárható fel, és a megoldások tovább finomíthatok. A jól ismert diagnosztikai eljárások mellett érdemes megismerni az újabbakat is, amelyek kíméletesebb és egyszerűbb módon tisztázhatják a hormonális problémák hátterét.

Panaszok feltárása

A női panaszok hátterének pontosabb feltárására – a jellemző tüneteken kívül ma már számos diagnosztikai módszer áll rendelkezésre. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy sohasem a vizsgálati leletet kell kezelni, hanem az embert gyógyítani, akinek szervi vagy hormonális zavarai mögött lelki problémák és megoldatlan konfliktusok húzódhatnak. Az ember jóval több, mint élettani paraméterek összessége, ezért pusztán a vizsgálati eredmények alapján levont következtetések félrevezetők lehetnek.

Tünetek és előzmények

Bár a panaszok okainak tisztázásában a labor-, a képalkotó és más vizsgálatok egyaránt lényegesek, a legalapvetőbb információt a tünetek adják. Ezekről a különböző kórképek kapcsán már részletesebben is szó esett. A páciens által megélt panaszok akkor sem hagyhatók figyelmen kívül, ha a vizsgálatok nem jeleznek eltérést, vagy a laborértékek a normál tartományba esnek.

A tüneteken kívül a problémák előzményei, a múlt eseményei és tapasztalatai is fontosak

Ezekből lehet következtetni a probléma eredetére és fennállásának időtartamára. Az alapos szakember ezért mindig sokat kérdez, és a főbb panaszok mellett a páciens számára jelentéktelennek tűnő tényezőket is meg akarja ismerni. A kézzelfoghatóbb adatok – az első és utolsó menstruáció ideje, a ciklus hossza, a menstruáció jellemzői, a szülések száma és körülményei, a fogamzásgátlás módja, az esetleges nemi és más betegségek előfordulása, az életmód jellemzői – mellett a lelki hátteret érintő kérdések is lényegesek, mivel teljes kép csak így nyerhető.

Tesztek és kérdőívek

A panaszok mibenlétéről nyújtanak további információt a különböző tesztek és kérdőívek. Az életmóddal, a táplálkozási szokásokkal, a stresszhatásokkal, a tünetekkel és a lelki háttérrel kapcsolatos kérdéssorokat a téma szakértője állítja össze. A válaszokból nemcsak fontos következtetések vonhatók le, de az adott tanácsok és a további vizsgálatok is személyre szabottabbá tehetők.

Önvizsgálat

A mellek áttapintásáról, illetve kézilámpával történő átvilágításáról, valamint a hüvelyváladék változásairól már szó esett. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy az önvizsgálatot sohasem azzal a félelemtől vezérelt tudattal kell végezni, hogy „csak nehogy találjak valamit”. Sokkal természetesebb, ha fel sem merül a kóros vagy a rosszindulatú folyamat lehetősége, hiszen nem megbetegedni jöttünk a világra.

Ha szemléletmódunk és életvitelünk javításával mindent megteszünk annak érdekében, hogy egészségesek legyünk, nem kell aggódnunk azért, amit sem az ember, sem a természet nem akar. Az önvizsgálat kapcsán fontos szempont azonban, hogy nem helyettesítheti a szakszerű kivizsgálást, amit indokolt esetben – akár gyanú esetén is – el kell végeztetni.

Nőgyógyászati vizsgálat

Ha az önvizsgálat során gyanús elváltozásra leszünk figyelmesek, vagy szokatlan tünet jelentkezik, érdemes olyan orvost felkeresni, aki a panaszok türelmes meghallgatása után alaposan, de tapintatosan végzi el a vizsgálatot, és a hormonális háttér feltérképezésére is időt szán. A nőgyógyászati vizsgálat általában négy részből áll.

Az első a páciens kikérdezése, ezt követi a hüvely és a has felől kézzel végzett manuális vizsgálat, majd a hüvelytükrözés – más néven kolposzkópos vizsgálat. Ez utóbbi segítségével a méhszáj területén kialakult hámelváltozások ítélhetők meg pontosabban.

Hüvely tükrözés – kolposzkópos vizsgálat

Az 5-20-szoros nagyítást lehetővé tévő eszközzel olyan eltérések is láthatók, amelyek szabad szemmel nem észlelhetők. Az ép és a kóros területek elkülönítését különböző ecsetelő oldatok is segítik. Az itt található sejtek – egy kis, kefeszerűen végződő pálca segítségével vett – kenetének vizsgálatával az esetleges kóros elváltozások (fertőzés, gyulladás, rosszindulatú folyamat) korábban felismerhetők. A kóros lelet szövettani mintavételt tehet szükségessé, amelynek eredményétől függően gyakoribb ellenőrzés, vagy a kóros elváltozás kimetszése jön szóba.

Hüvelyi ultrahangvizsgálat

A nőgyógyászati kivizsgálás utolsó lépése a hüvelyi ultrahangvizsgálat (kivételesen a hasi ultrahangvizsgálat), amely a kismedencei szervek állapotáról nyújt információt. A problémák okainak pontosabb tisztázásához azonban részletesebb felmérésre is szükség lehet, ezt szolgálják a különböző labor- és képalkotó vizsgálatok.

Hormondiagnosztika

A hormonális állapot feltérképezése akkor válik fontossá, ha objektívebb képet szeretnénk kapni a panaszok hátteréről, mivel a hormonszintek ismeretében hatékonyabb megoldási terv dolgozható ki. A hormonok értékeit azonban mindig a tünetek, az életkor és más egyéni jellemzők tükrében kell értékelni.

Miben segít a hormondiagnosztika?

A hormondiagnosztika többek között arra ad választ, milyen a petefészek működése, van-e elegendő progeszteron a szervezetben, túlsúlyban vannak-e egyes hormonok, mennyire van kimerülve a szervezet, megfelelő-e a D-vitamin-szint, milyen a pajzsmirigy állapota, fennáll-e hormonális zavar az elhízás, az alvászavar vagy a hajhullás hátterében. Bár a hormonális problémák okainak kiderítésében az általános laborvizsgálat is fontos, a könyvben csak a női szempontból lényeges területekre fókuszálunk.

Az ösztrogén és a progeszteron meghatározása

A nők számára az ösztrogén és a progeszteron értékei alapvető jelentőségűek. A hormondiagnosztika során azonban nemcsak a hormonok abszolút értékei kerülnek meghatározásra, hanem egymáshoz képesti arányuk is, mivel a hormonális zavar lehetőségét egyáltalán nem zárja ki, ha a hormonszintek a normál tartományon belül helyezkednek el.

A a progeszteron és az ösztrogén aránya is számít!

Előfordulhat ugyanis, hogy az ösztrogén és a progeszteron értékei külön-külön a normál tartományban vannak, de az ösztrogén a normál tartomány felső, a progeszteron pedig annak alsó részére esik, s így egymáshoz képesti arányuk már kóros. Éppen ez az arány az, ami egyértelműen jelzi az ösztrogéntúlsúly, illetve a progeszteronhiány tényét, s ami számos női probléma okát magyarázza.

Meghatározása ennek ellenére sokszor elmarad. (Hasonló a helyzet a pajzsmirigy-hormonok esetében is, ahol az egymáshoz képesti arányok éppen olyan fontosak, mint az abszolút értékek.) A tapasztalatok alapján az ösztrogén és a progeszteron aránya sajnos csak a legritkább esetben megfelelő. Jellemző példa erre az alábbi eset:

Az ösztrogén és a progeszteron arányát megbízhatóan csak a ciklus második felében vett mintából lehet megállapítani. Nem mindegy azonban, hogy a hormonok kimutatása milyen módon történik. Ma már lehetőség van számos hormon nyálmintából történő meghatározására, amely valósabb képet ad a hormonális viszonyokról, mint a hagyományos, vérből történő vizsgálat.

Bár számos hormon továbbra is csak a vérből mutatható ki (például a pajzsmirigyhormonok, a prolaktin vagy az inzulin), a nyálmintából a nemi hormonok (ösztrogén, progeszteron, tesztoszteron), valamint a stresszhormon és a D-vitamin jóval egyszerűbben és pontosabban határozhatók meg.

Hormondiagnosztika nyálmintából

Dávid Zava biokémikus – a nyálmintából végzett hormonvizsgálatok úttörője – kutatásai alapján dr. Lee hívta fel a figyelmet arra, hogy a nemi hormonokat nyálmintából meghatározva pontosabb kép nyerhető, mint a vérvétel esetében. A nemi hormonok ugyanis a vérben nagyrészt fehérjékhez kötődve keringenek, így a sejtek számára közvetlenül nem hozzáférhetők. Tényleges biológiai hatást csak a szabad hormonok fejtenek ki, és a nyálból éppen ezeket a szabadon keringő hormonokat lehet kimutatni.

Kötött és szabad hormonok a vérben

A nyálat három mirigy termeli: a fültő-, a nyelv alatti és az állkapocs alatti mirigy A mirigysejteket sűrű hajszálérhálózat veszi körül, amelyből a szabad hormonok a nyálba kerülnek. A hormonok koncentrációja a vérben és a nyálban azonban sohasem állandó – függ a napszaktól, a ciklusbeli időszaktól, a szervezet igénybevételétől, az életkortól és számos egyéni tényezőtől -, ezért inkább csak átlagértékekről lehet beszélni.

A nyálmintából történő méréskor a labornak a hormonok mindössze pikogrammnyi, vagyis a gramm milliószor milliomodnyi mennyiségét kell kimutatnia. Ez hasonló ahhoz, mintha egy kavicsot hasonlítanánk a földgolyó méretéhez. Az ilyen rendkívül kis mennyiségek mérése csak a jelenlegi labortechnika mellett vált lehetővé.

A vérvétel kellemetlenségeit kiküszöbölő hormondiagnosztikai módszer számos nőgyógyászati probléma esetén válhat lényegessé. Nemcsak menstruációs zavar, mellcsomó, petefészekciszta, mióma, meddőség, vetélés vagy elhízás esetén jön szóba, hanem minden olyan jellegű problémában, amelynek hátterében feltételezhető a hormonális zavar fennállása.

Nyálminta, mint alternatív viszgálat

A nyálminta vizsgálata – egyszerűségénél fogva – ennek az eldöntésében is kíméletes alternatívát nyújt. A módszer a nők döntő többségére oly jellemző progeszteronhiányt és ösztrogéntúlsúlyt fájdalommentes módon mutatja ki, amelynek alapján pontosabban jelölhető ki a továbblépés iránya. A nyálmintából végzett hormondiagnosztika éppen itt kínál fontos előnyt a hagyományos, vérből történő meghatározással szemben.

A nyálmintából történő hormondiagnosztika segítségével meghatározhatók:

• a nemi hormonok aktuális szintjei
• az ösztrogén és a progeszteron aránya
• az ösztrogéntúlsúly és a progeszteronhiány mértéke
• a menstruációs zavarok, az endometriózis és a meddőség hormonális háttere
• a menopauza hormonális viszonyai
• a férfi (androgén) hormonok szintjei
• a stresszhormon szintje és a mellékvese kimerültségének foka
• sportolók hormonális jellegű problémái
• férfiak tesztoszteron- és progeszteronhiánya, valamint ösztrogéntúlsúlya
• a D-vitamin-ellátottság mértéke
• az elhízás, a hajhullás, a nemivágy-csökkenés hormonális okai

Az egyszerű módszerrel – mivel nincs vérvétel – a stresszhormon szintje is pontosabban mérhető, mivel maga a vérvételre való várakozás és a tűszúrás is stresszhatást jelent,ami befolyásolhatja a hormonszintet. A nyálminta további előnye, hogy stabilitása jóval nagyobb a vérmintáénál. Szobahőmérsékleten vagy hűtőszekrényben több napig, lefagyasztva pedig több hónapig is tárolható, majd a labor felé továbbítható. A nyálminta levételére a ciklus meghatározott napján, többnyire otthon kerül sor.

Ösztrogén metabolizációs teszt

Az ösztradiol – amely az ösztrogének közül a legerőteljesebb hatású hormon – le-bontása kétféle, védő- illetve kockázatnövelő hatású anyagcsereterméket eredményezhet. Ezek közül az utóbbi a női szövetekben az ösztrogénnél is intenzívebb sejtburjánzást indíthat el, illetve tarthat fenn. A kétféle bomlástermék arányának vizsgálata ezért jól jelzi az ösztrogénfüggő daganatok kockázatának mértékét. Ennek megítélése ösztrogénfüggő sejtburjánzások (mellcsomó, mióma, endometriózis), hosszan tartó fogamzásgátló-szedés, hormonpótló kezelés, valamint kóros túlsúly esetén válhat fontossá, különösen elsőfokú rokonoknál.

A kockázatot minden olyan hatás növeli, amely az ösztrogénlebontást a kedvezőtlenebb irányba tereli

Nem közömbös ezért, hogy a szervezet milyen úton bontja le az ösztradiolt. A teszt segítségével a szükséges változtatások időben és célirányosabban alakíthatók ki. A mintavétel szintén a ciklus meghatározott napján, a reggeli első vizeletből történik. (A vizsgálat férfiak esetén is hasznos, főleg prosztatanagyobbodás esetén.

Az AMH vizsgálata

Az AMH (anti-müllerian hormon) – amely a tüszőben a petesejtet körülvevő sejtekben termelődik – a petefészek tüszőinek életképességéről és stimulálhatóságáról, végső soron a petefészek „kapacitásáról” ad felvilágosítást. Vizsgálata főleg meddőség esetén jön szóba, mivel ha értéke kórosan alacsony, nemcsak a fogamzás esélye kicsi, de nagy valószínűséggel a tüszők művi stimulációja sem lesz sikeres.

Az AMH vizsgálata ezért elvileg elkerülhetővé teszi a petefészek felesleges stimulációját, amely számos csalódástól kímélheti meg a párt. Ha az AMH csökkenése mellett ösztrogéntúlsúly és progeszteronhiány is fennáll, a hormonegyensúly helyreállítása javíthat a helyzeten. Megfelelő idő elteltével ezért az AMH ismételt vizsgálata indokolt. Az AMH értéke csak a mindenkori panaszok és az előzmények ismeretében értékelhető megfelelően, mivel például policisztás petefészek szindrómában szintje a meddőség ellenére is magas. Ennek oka az, hogy az AMH hormont a megrepedni képtelen tüszők nagy mennyiségben termelik.

A vérből és a nyálból további összetevők is kimutathatóak

A teljesség kedvéért említjük meg, hogy a vérből és a nyálból az említett hormonokon kívül más összetevők is vizsgálhatók, illetve a vér- és a nyálmintán kívül a vizelet, a hüvelykenet, valamint a széklet vizsgálata is informatív lehet. A vizeletből a hormonlebomlási termékekkel, a hüvelykenetből a hüvely baktériumflórájával, a székletből az emésztéssel és az immunrendszer állapotával kapcsolatban nyerhetők értékes adatok