Hogyan kell a szemcseppet és a szemkenőcsöt használni?
A szemcsepp gyógyszer, ám alkalmazása technikailag sokkal nehezebb, mint a tablettás gyógyszer szájon át történő bevétele. Ha a szemcsepp vagy a szemkenőcs bejuttatása a szembe nem megfelelő, a kívánt gyógyszerhatás elmarad vagy csökken.
Szemcsepp alkalmazása:
- Kézmosás! Cseppentés előtt alaposan kezet kell mosni.
- A cseppentéshez le kell ülni, vagy háton fekvő testhelyzetet kell felvenni. A fekvő testhelyzet azok számára előnyös, akik megszédülnek, ha nyakukat erősen hátrafelé hajtják (ez jellemző nyaki gerincmeszesedés esetén és előrehaladott életkorban). Állva, utazás közben, autóban nem szabad cseppenteni, mert a mozgó, rázkódó környezet a szem megsértéséhez vezethet. A fejet kissé hátra kell hajtani, lehetőleg úgy, hogy a tarkó a falnak támaszkodjon (ezzel a testhelyzetet stabillá válik).
- A cseppentőedényt a beteg kinyitja, kupakját leemeli.
- Egyik kezével az edényt a szeméhez emeli úgy, hogy az edény hossztengelye mintegy 45 fokos szöget zárjon be a vízszintessel. Másik keze mutatóujjával óvatosan kissé lehúzza az alsó szemhéját. A keletkező kötőhártyatasakba egy cseppet ejt úgy, hogy a cseppentőedény a szemhez egyáltalán nem ér hozzá, és a szemtől 1-2 centi-méter távolságban van. Ha mindkét szem kezelése szükséges, a műveletet a másik szemen is meg kell ismételni.
- Miután a csepp a kötőhártyára ért, a beteg mindkét szemét lazán becsukja, és pislogás, valamint erőltetett szemhéjzárás nélkül, körülbelül 2-3 percig csukott szemmel marad. Ez alatt az idő alatt szívódik fel a csepp hatóanyaga a szembe. A pislogás azért kerülendő, mert fokozza a könny-orr vezetéken át történő folyadékürülést az orrba. A fokozott ürülés a szemcsepp eltávozását eredményezi még azelőtt, hogy az felszívódhatott volna a szembe. A szemhéjak erőltetett összezárása pedig kipréseli a cseppet az arcbőrre, így az nem tud a szembe felszívódni.
- A becseppentett szemcsepp orrüreg felé történő elfolyása kifejezetten nemkívánatos olyan hatóanyagok esetében, amelyek az orrüregből felszívódva a szervezet egészét befolyásolhatják. Ilyenek például a zöld hályog kezelésére rendelt cseppek.
- Hogy az orr felé történő elvezetődés még inkább csökkenjen, a beteg a könnycsatornácskák nyílását az ujjával történő nyomással elzárhatja. Ezt úgy kell kivitelezni, hogy a mutatóujját a belső (az orr felé eső) szemzugra helyezi a beteg, és pumpáló mozgás nélkül, mintegy 3 percig egyenletesen nyomva tartja a belső szemzugot.
- Ha többféle szemcseppet is nagyjából ugyanabban az időben kell cseppenteni, a cseppentések között legalább 10 perc szünetet kell tartani, hogy a hatóanyagok felszívódása megfelelő legyen. A szemhéjak bőrére kicsorduló, könnyel keveredett szemcseppet fel kell itatni, vagy az arcot tiszta vízzel le kell öblíteni.
- A szemkenőcs alkalmazása a cseppentéshez hasonlóan történik. A tubusból mintegy fél centiméter hosszúságú kenőcs-csíkot kell a kötőhártyára juttatni. Ez a szem felszínén szétterül, és viszonylag tartósan ott is marad. Emiatt a kenőcs behelyezését követően mintegy fél órán át a látás homályos lehet.
A gyógyszert tartalmazó szemcseppet csak az ajánlott adagban szabad a szembe juttatni, mert az előírtnál gyakoribb cseppentés növeli a mellékhatások gyakoriságát és súlyosságát. A műkönnycseppek viszont igény szerint, tetszőleges gyakorisággal cseppenthetők.
Egyszerre egynél több cseppet nem érdemes a szemrésbe juttatni, mivel ott csak egyetlen csepp térfogatának megfelelő szabad hely van, a felesleg kifolyik az arcbőrre. Ha egy szemcsepp vagy szemkenőcs hatására a szem vagy a szemhéj kivörösödik, viszket vagy megduzzad (allergiás reakció), abba kell hagyni a használatát, és szemorvoshoz kell fordulni.
Ki gondozza a szemet?
A szem gondozásában a szemorvosé a vezető szerep, ám egyetlen szemorvos nem lehet az összes szemészeti szakterület specialistája. A fejlett nyugat-európai országokban, az Amerikai Egyesült Államokban és kisebb mértékben Magyarországon is specialisták hálózata működik. Van, aki az általános szemészeti gyakorlatot végzi („a szemészet háziorvosa”), sokan foglalkoznak szürkehályog-műtéttel, a szaru-hártya látásjavító kezelésével, mások zöldhályog- vagy ideghártya-specialisták, vagy a szem gyulladásos betegségeivel foglalkoznak.
Számos más szakterület is létezik a szemészeten belül. Teljesen egyértelmű, hogy a képzett specialisták hálózata lényegesen magasabb színvonalú ellátást biztosít, mint a mindennel egyaránt foglalkozó szemorvos.
Az okleveles optometrista számos feladatot átvesz a szemorvostól, amivel annak munkáját megkönnyíti. Szemüveget és kontaktlencsét rendelhet, a szemvizsgálatok közül az alapvizsgálatokat elvégezheti, ám ha valami kórosat észlel, szakorvoshoz kell küldenie a beteget. Nem kezelhet szem-betegségeket, és nem végezhet részletes kivizsgálást. A látszerész vagy optikus nem a bajmegállapításban és a gyógykezelésben vesz részt, hanem elkészíti a felírt szemüveget. Ezenkívül kontaktlencsét és kontaktlencse-ápoló szereket is árulhat.
Milyen hamis ismeretek keringenek a látásról?
Egyes könyvek, internetes források téves ismereteket terjesztenek a szemmel és a látással kapcsolatban. A lyukszemüveg, vagy a sok apró lyukból álló „szemüveg” nem helyettesíti a dioptriás szemüveget. Ha szemüveg nélkül egy szemmel apró lyukon nézünk át, a látás élessége jobb, mint amikor nem a lyukon át nézünk, ám a lyukszemüveg nem biztosítja sem a perifériás látást, sem az adott szem megfelelő, saját dioptriás látásjavítását.
A „szemtorna”, „látástréning”, a szem környékének masszírozása, az akupunktúra és akupresszúra nem véd a fénytörési hibák kialakulása ellen, és nem javítja azokat. Nyilvánvaló, hogy a látás és a szem egészségének megőrzésére tanácsot csak hiteles, ellenőrzött és szemorvosi forrásból szabad elfogadni.