• látásjavítás
• szem

Látásjavítás szemüveggel és kontaktlencsékkel

Javítható-e a megromlott látás optikai úton?

Számos szembetegség (zöld hályog, cukorbetegség következtében kialakult ideghártya-bántalom, sárgafolt-elfajulás stb.) olyan látáscsökkenést idéz elő, amely nem javítható optikai úton (szemüveggel, kontaktlencsével, nagyítóval vagy távcsőszemüveggel). Ám ha a látás kizárólag fénytörési hiba miatt gyenge, a fénytörési hiba kiküszöbölésével a panasz megszűnik. Manapság sokféle lencse áll rendelkezésre a kényelmes, divatos és könnyű szemüvegtől az erős védőszem-üvegig. A forgalomban lévő kontaktlencsék kemények vagy lágyak. Életmódunknak, valamint a szem igényeinek figyelembevételével választhatunk közülük.

Mi a szemüveglencse feladata?

Az, hogy kijavítsa a szem fénytörési hibáját. Egészséges fénytörésű szemen a szaruhártya és a szemlencse úgy töri meg a rajta áthaladó fénysugarakat, hogy azok az ideghártya központi részén, a sárgafolt közepén alkossanak éles képet. Ha a szem hossztengelye túlzottan elnyúlt vagy túlzottan rövid, a látott kép nem lesz éles. A gyújtópont ilyenkor kissé az ideghártya elé, illetve mögé kerül.

A fénytörési hibák kiküszöbölésére három lencsetípus szolgál: a domború (+), a homorú (-) és a hengeres, más néven cilinderes lencse (amely lehet + vagy – dioptriaértékű). Az, hogy a szemorvos milyen fénytörő erejű lencsét rendel a látási hibajavítására, a szemészeti vizsgálat eredményétől függ.

Milyen anyagból készülnek a szemüveglencsék?

Régen üvegből készültek, manapság viszont leggyakrabban műanyagból. Az üveglencsék előnye, hogy jobban ellenállnak a karcolásnak, hátrányuk viszont, hogy nehezebbek a műanyag lencséknél, és hajlamosak a repedésre vagy törésre.

A műanyag lencsék nagy gyantatartalmúak, nagy törőerejűek és polikarbonát alapúak lehetnek.

• A nagy gyantatartalmú lencsék térhálós gyantából készülnek. Minthogy karcolódásra hajlamosak, a gyártók karcmentes bevonattal látják el őket.
• A nagy törőerejű műanyagból készült lencsék könnyebbek és mintegy 20%-kal vékonyabbak, ám drágábbak a nagy gyantatartalmúaknál. Elsősorban olyan esetekben válnak be, amikor vastag (nagy dioptriaértékű) lencsére van szükség. Karcolásmentes bevonattal kerülnek forgalomba, és védenek az ultraibolya sugárzással szemben is.
• A polikarbonát alapú műanyagból gyártott lencsék a legerősebbek, ezért előnyösek a nagyon élénk gyermekek számára, valamint biztonsági és sportszemüveg céljára. Szintén karcolásmentes bevonattal gyártják őket, és ezek is védenek az ultraibolya sugárzás ellen.

Minthogy az ultraibolya (UV-) sugárzás hozzájárulhat a szürke hályog és a sárgafolt-elfajulás kialakulásához, a szabadban olyan szemüveget ajánlatos viselni, amely kiszűri a szemre veszélyes (UV-A és UV-B) sugarakat. Ilyenek – mint említettük – a nagy törőerejű és a polikarbonát alapú mű-anyag lencsék.

A fényvisszaverődés elleni bevonat az úttestről, a vízfelszínről, hóról vagy üvegről visszaverődő fényt szűri ki. Ez nagy segítséget jelent akkor, amikor erős (nagy dioptriaértékű) szemüveget visel valaki, mert az ilyen lencse felerősíti a vakító fényt. A fényvisszaverődés elleni bevonat csökkenti a szemüveglencséről visszaverődő fényt is.

Ügyelni kell arra, hogy ne dörzsöljük erőteljesen a szemüveglencsét a tisztítás során, ugyanis akaratlanul eltávolíthatjuk róla a bevonatot. A lencséket szemüvegtörlővel vagy nem foszló szövettel ajánlatos óvatosan tisztítani.

Miben tér el a fényre sötétedő és a színezett lencse?

Abban, hogy anyagukban vagy a felszínükre felvitt bevonat miatt sötétednek fényre vagy válnak színessé.

• A fényre sötétedő lencséket úgy kezelik kémiailag, hogy erősebb fény hatására sötétebbé válnak, míg gyenge fény esetén kivilágosodnak. Legsötétebb állapotukban a fény akár 85%-át sem engedik át, míg teljesen kivilágosodva csak a 10-15%-át szűrik ki. Tudni kell azonban, hogy sötétedésüket az ultraibolya fény idézi elő, tehát csak akkor sötétednek, ha napfény éri őket. A kezelt műanyag lencsék lassabban sötétednek, mint az üveglencsék, és a magas hőmérséklet is késlelteti a sötétebbé válásukat.
• A színezett lencsék, amelyek a fényre sötétedő lencséktől eltérően mindig állandó árnyékolást nyújtanak, napszemüvegként is használhatók. Gyártásuk során a műanyag lencséket felhevített festékbe merítik, a lencsék pedig felszívják a színanyagot. Az üveglencsék színanyaga a lencse felszínét fedi, ezért az ilyen bevonat lekaparható. Bár színezésre bármilyen szín választható, azok a színek a legmegfelelőbbek, amelyekkel a természetes színek valósághűen láthatók. Az ilyen lencsék jobbára szürkék vagy barnák.

Mi jellemző az egyfókuszú és a többfókuszú lencsékre?

• Az egyfókuszú (monofokális) lencsének egyetlen gyújtópontja van. Vagy a rövidlátás, vagy a túllátás, vagy az előbbiek valamelyike és az asztigmatizmus együttes meg-szüntetésére alkalmas. Az emberek többsége ilyen lencséjű szemüveget visel. Akadnak azonban olyanok is, akik két-fókuszú (bifokális) vagy sokfókuszú (multifokális, vagy progresszív) lencsét hordanak szemüvegükben. Az ilyen lencsének két vagy több gyújtópontú része van.
• A kétfókuszú (bifokális) lencsének két fókusztávolságú része van. A lencse felső része a távolra látást, míg alsó része a közelre látást (olvasást) biztosítja.
• A multifokális, vagy más néven progresszív lencse olyan többfókuszú lencse, amelynek eltérő gyújtótávolságú részei nem válnak el élesen. Ennek következtében a közeli és távoli fókuszpont között folytonosan biztosítják a korrekciót. A multifokális lencse használatához hozzá kell szokni, ami valamelyes időt igényelhet.

Okoz-e nehézséget a szemüveg viselése?

Új (először használt vagy a korábbitól eltérő törőerejű lencsét tartalmazó) szemüveg esetében a szemnek alkalmazkodni kell az új szemüveghez. Ez néhány napot vagy akár egy hetet is igénybe vehet, és közben szemfáradás is előfordulhat. Ha a megszokás egy hétnél tovább tart, lát-szerészhez kell fordulni, hogy ellenőrizze, megfelelő-e a szemüveg lencséje. Ez akkor is szükséges, ha ő rendelte az üveget, de legfőképpen olyan esetben, amikor valaki szemvizsgálat nélkül vásárol szemüveget.

A nagyobb áruházak ugyanis a napszemüvegek mellett gyakran kínálnak különböző erősségű olvasószemüvegeket is (ezeknek mind a két lencséje azonos dioptriaértékű). A szemorvos vagy az optikus vizsgálattal határozza meg, hogy milyen erősségű (hány dioptriás) szemüvegre van szükség. Az áruházakban viszont csak felpróbálással lehet szemüveget választani. Az olvasószemüveg kiválasztása során mintegy 30 centiméter távolságra kell tartani a nyomtatott szöveget a szemtől. A recept nélkül vásárolható leggyengébb lencse +1,0 dioptriás, a legerősebb általában +3,5 dioptriás, a köztes értékek pedig fél dioptriás lépésekben változnak.

Az ilyen szemüvegek esetében a két szemüveglencse egymástól való távolságát az átlagos fej- és arcméretek szerint állítják be, holott a szemek távolsága személyenként eltérő. Aki pontosabb és jobb minőségű szemüveglencsét szeretne, szemorvoshoz vagy optometristához forduljon. Ha a két szemnek eltérő dioptriaértékű lencsére van szüksége, kizárólag szemészeti vizsgálat alapján lehet a szemüveget felírni.

Milyen legyen a szemüvegkeret?

A szemüvegkeretnek nemcsak az alakja, hanem a mérete és az anyaga is fontos. A keret jól illeszkedjék az orron, ne nyomja az orrnyerget, és a szára jól simuljon a fül mögé. Ha a szemüveg viselése kellemetlenséget okoz, alakítani lehet rajta a csuklójánál, hídjánál vagy száránál, és változtatni lehet a lencsék dőlésén is. A csukló állítására akkor van szükség, ha a szemüveg két szára túl szoros vagy túl tág. Az előbbi esetben fájdalmat okoz a halántékon, az utóbbiban előrehajláskor leesik a szemüveg.

A híd a keretnek az a része, amely az orron nyugszik. A két oldalához mozgékony orrtámasztó műanyag papucsok csatlakoznak. Ezek megakadályozzák, hogy a szemüveg lecsússzon az orról. Ilyen szerepe van annak a szárnak is, amelyiknek a vége lehajlik a fül mögé. Ez különösen az élénken mozgó emberek és a gyermekek számára előnyös.

Ha a szemüvegkeret túl nagy, a lencsékre túl sok fény jut felülről, ami csillogást okoz. A túl kicsi keret korlátozza a látóteret. A tapasztalatok szerint a jó keret az arc 20-30%-át fedi le, és a felső része a szemöldök vonalában van.

A szemüvegkeretek különböző minőségű fémekből és műanyagokból készülnek.

• A legkönnyebbek a vékony fémkeretek. A műanyag keretek ugyanakkor tartósabbak, és jobban rögzülnek bennük a vastag lencsék. Az olcsóbb fémkeretek hátránya, hogy a sós verejtéktől rozsdásodhatnak, és a rozsda nemcsak a fémet károsítja, hanem a bőrt is izgatja, sőt elszínezi. A fémkeverékekből készült fémkereteken színes bevonat is lehet, amely azonban néhány hónap alatt megrepedhet, és pikkelyesen leválhat. A drágább fémkeretek titánból és grafitból készülnek. Nemcsak tartósak, hanem olyan típusaik is vannak, amelyek hajlíthatok és csavarhatók, ám visszanyerik eredeti alakjukat.
• Természetesen műanyagokból is gyártanak szemüvegkeretet. A cellulóz-propionát alapúak a legolcsóbbak, a cellulóz-acetátból készültek elegánsak, de elég törékenyek, míg a kevlarból gyártottak nemcsak erősek, hanem igen tartósak is. Az optil nevű gyantából álló szemüvegkeretekre szintén az jellemző, hogy a száruk csavarható, és visszaugrik eredeti formájába.

Mire való a kontaktlencse?

Aki nem elégedett a szemüveggel (például azért, mert az előrehajoláskor elmozdul, kerete belóg a látótérbe, hamar szennyeződik, esős időben törölgetni kell, bepárásodik, ha hidegből meleg helyiségbe lépnek be vele, illetve könnyen eltörik), annak lehetősége van arra, hogy kontaktlencsét hordjon. Ma már a kontaktlencsék nagy része minden nehézség nélkül viselhető. A kontaktlencse olyan optikai eszköz, amelyet a szem szaruhártyájára kell felhelyezni. Külső szemlélő számára a kontaktlencse szinte észrevehetetlen. Fő típusai az úgynevezett „kemény”, „félkemény” és „lágy” kontaktlencsék.

Mi jellemző a kemény és félkemény kontaktlencsére?

A kemény és félkemény kontaktlencséket főként orvosi javallatra, a szaruhártya nagyfokú tengelyferdülésének (asztigmia) ellensúlyozására használják, mivel ezek a lencsék nem deformálódnak. Alkalmasak lehetnek például a szaruhártya-sérülés utáni asztigmia javítására. A kemény és félkemény kontaktlencsék szilárdságban nem különböznek, viszont a félkemény kontaktlencsék a keménnyel ellentétben nagyon jó oxigénáteresztő képességgel rendelkeznek (ezért gázáteresztő kemény lencséknek is nevezik őket).

A kontaktlencsepiacon nemrégiben jelentek meg az úgynevezett hibrid kontaktlencsék. Ezek kemény, gázáteresztő anyagból vannak a lencse középső részén, míg a szélén lágy anyagú „szoknyát” tartalmaznak. A „szoknya” komfortos viselést biztosít.

Miért kedveltebbek a lágy kontaktlencsék?

Azért, mert nagy víztartalmuknál fogva a kemény és félkemény kontaktlencséknél lágyabbak, következésképpen kényelmesebb a viselésük, és gyorsan hozzájuk szokik a szem. A lágy kontaktlencse vékony, és jól illeszkedik a szemhez, ezért sportolás vagy egyéb, sok mozgással járó tevékenység esetén sem kell a szemből eltávolítani. A lágy kontaktlencsét az orvosi előírásnak megfelelően kell kezelni és cserélni.

Ma szinte valamennyi lágy kontaktlencse „eldobható” lencse. Ez azt jelenti, hogy a típusnak megfelelő és a használati előiratban jelzett időtartam (1 nap, 2 hét, 1 hónap) letelte után a lencsét ki kell dobni, és másik lencsét kell használni. A lágy kontaktlencsék hagyományos hidrogél alapanyagai mellett megjelentek a jobb oxigénáteresztő képességgel rendelkező szilikon, illetve szilikonhidrogél alapanyagú kontaktlencsék, amelyek megfelelő oxigénellátást tudnak biztosítani a szaruhártyának akár gyermekkorban is.

Minden kontaktlencsére igaz, hogy éjjelre el kell távolítani a szemből, mivel a lencse alatt, a szaruhártya felszínén a természetes gyulladáskeltő molekulák felhalmozódnak (nem tudnak a könnyel megfelelően távozni), és sokszorosára növelik a gyulladás és fertőzés veszélyét.

Mire jó a multifokális kontaktlencse?

A multifokális kontaktlencsével a multifokális szemüveglencséhez hasonlóan mind közelre, mind távolra lehet látni, azonban viselését meg kell tanulni, ami gyakran sikertelen.

Mi jelzi, hogy a kontaktlencse fordítva van felhelyezve?

Amikor a kontaktlencse fordítva kerül a szemre (azaz a belső felszíne a külvilág felé néz), a látóélesség bizonytalanná válik, és a lencse izgathatja a szemet. Ha tehát valaki azt érzi, hogy a kontaktlencse sérti, zavarja a szemét, és a látásélessége is változik a pislogással, valószínűleg fordítva tette fel a kontaktlencséjét. A felhelyezés előtt könnyen ellenőrizhető, hogy az ujjbegyre helyezett kontaktlencse jó helyzetben van-e. Ha ilyenkor a pereme felfelé áll, és enyhe összenyomásakor a középpontja felé hajlik, akkor megfelelő a helyzete. Ellenben ha a pereme kifelé néz, és összenyomásakor is kifelé hajlik, a lencse fordítva van.

Hogyan gondozandó a kontaktlencse, és milyen veszélyei vannak a kontaktlencse-viselésnek?

A nem előírásszerű kontaktlencse-használat következtében kialakuló szaruhártya-gyulladás nemritkán a látás végleges megromlását okozza.

• A kontaktlencséhez kezelő-tároló egységet kell vásárolni: az ebben lévő kontaktlencse kezelő-tároló folyadék csak az előírásszerű módon és ideig használható. Az elpárolgott folyadékot a költségek csökkentése érdekében utántölteni, és a tárolóegységet a megadott időtartamnál tovább használni tilos, mert ez fokozza a fertőzés veszélyét.
• Szemorvosnál és látszerészüzletben a kontaktlencse mellé vásárolható a megfelelő ápoló-tároló egység, amely biztosítja a kontaktlencse tisztítását, fertőtlenítését és tárolását (a tartály és a kontaktlencse-ápoló folyadék egy egységet képez). A könnyben zsírnemű anyag (lipid) és fehérje is van. A kontaktlencse ápoló folyadék alkotóelemei eltávolítják ezeket a kontaktlencse felületén nem kívánatos anyagokat. Nagyon fontosak a baktérium- és gombaölő alkotórészek is. Ezek megakadályozzák, hogy a kontaktlencse által a szem fertőződjön. A kontaktlencsékbe ugyanis bizonyos kórokozók behatolhatnak. Ezeket el kell pusztítani ahhoz, hogy a szem egészséges maradjon. Különösen jelentős az Acanthamoeba (ejtsd: akantamőba) elnevezésű egysejtű elleni védekezés, mert ez nagyon súlyos szaruhártya-fertőzést idézhet elő. A megbetegedéshez a kontaktlencse és víz együttes jelenléte szükséges.
• Ezért úszás és a természetes vizekben való fürdés előtt a kontaktlencsét mindenképpen ki kell venni a szemből. Fontos szabály, hogy mielőtt valaki a kontaktlencséjéhez nyúl, szappannal mosson kezet.
• Nagyon lényeges, hogy ne spóroljunk a kontaktlencse-ápoló folyadékkal: ha utántöltjünk, és nem cseréljük a tárolóegységet az előírásnak megfelelően, a súlyos szemfertőzés esélye megnövekszik.
• Szempanasz esetén ki kell venni a kontaktlencsét, és sürgősen szemorvoshoz kell fordulni, különösen, ha a szem kivörösödése, váladékozása, fényérzékenysége, fájdalma jelentkezik. Ilyen esetekben semmiképpen ne próbálkozzunk a kontaktlencse ismételt behelyezésével!
• A vizet tartalmazó lágy kontaktlencsék a szemcseppek gyógyszerhatóanyagait felszívják, ezért szemcseppkezelés esetén vagy nem hordhatók (ha naponta sokszor kell cseppenteni), vagy a cseppentés után csak mintegy 10 perc múlva helyezhetők fel.
• A lágy kontaktlencsék tartós hordása csökkenti a könnytermelést, ami szemfelszíni panaszokhoz vezethet, különösen azokon, akiknek a könnytermelése egyéb ok miatt is csökkent vagy csökkenőben van. A száraz szem tünetegyüttese a kontaktlencsét viselők között gyakoribb, mint az azonos életkorú, de kontaktlencsét nem hordó személyek között. A szemszárazságból eredő kellemetlen érzés a fő oka a kontaktlencse-viselés kényszerű felfüggesztésének, vagy a viselési idő kényszerű csökkentésének.

Hol szerezhető be a kontaktlencse?

Bár interneten is rendelhető kontaktlencse, legmegbízhatóbb egyes szemorvosi rendelőkben vagy látszerészüzletekben beszerezni, ahol szemorvos vagy képzett optometrista vizsgálata alapján szolgáltatják ki a kontaktlencsét. Itt figyelembe veszik a szemorvos által megadott törőerőt, görbületet, átmérőt, anyagot és kivitelt. A kontaktlencse-viselőknek panaszmentesség esetén is javasolt az évenkénti szemészeti ellenőrzés. Erre azért van szükség, hogy a kontaktlencsehordás esetleges szövődményei (például a szaruhártya ereződése) idejében észlelhetők legyenek.