Melyek a leggyakoribb látási hibák?
Az úgynevezett fénytörési hibák, azaz a túllátóság, a rövidlátás, a szemtengely ferdülés (asztigmia), valamint az öregszeműség (latinul: presbyopia, ejtsd: preszbiopia), amikor az olvasáshoz szemüvegre van szükség. A fénytörési hibát és a szemüveglencse fénytörő erejét dioptriában (D) fejezik ki. A legfontosabb fénytörési hibák leegyszerűsített magyarázata a következőkben foglalható össze.
- Ha a szem tengelyének hossza kevesebb, mint a jellemző normális érték (ez 24 mm), akkor a szembe érkező fény-sugarak az ideghártya mögött adnának csak éles képet. Az ilyen szemet fénytörési hibája alapján túllátónak nevezzük. Ahhoz, hogy a fénysugarak pontosan az ideghártyán találkozzanak, és a kép éles legyen, a szem elé a fénytörést fokozó, pozitív (+) dioptriaértékű szemüveglencsét kell helyezni .
- Ha a szem tengelyhossza nagyobb, mint a jellemző normális érték, akkor a távolról jövő és ezért alig széttérő fénysugarak már az ideghártya előtt egyesülnek, emiatt az ideghártyán nem keletkezik éles kép. A közeli tárgyakról a szembe jutó fénysugarak még eléggé széttárok ahhoz,hogy a szemlencse közelre alkalmazkodás nélkül (mintha távolra nézne) az ideghártyára juttassa a képet. Az ilyen szem a rövidlátó szem. Olvasáshoz nem igényel olvasószemüveget, de távolra csak olyan szemüveggel lát, amelyiknek a törőereje negatív (-) dioptriájú, azaz a fénysugarakat széttartóbbá teszi. A túllátást és a rövidlátást olyan szemüveglencsékkel korrigálják, amelyeknek a dioptriaértéke a lencse minden irányában azonos (latinul: sphericus, ejtsd: szférikus).
- Gyakori az olyan fénytörési hiba is, amelyben a szem fénytörése nem azonos minden irányban. Ez a szemtengelyferdülés (latinul: astigmia, ejtsd: asztigmia). Az ilyen fénytörési hibát cylindrikus (ejtsd: cilindrikus) lencsével lehet javítani. A fénytörési hibák sokszor kombináltan jelentkeznek, ilyenkor a legjobban javító szemüveglencse kialakítása bonyolult eljárást igényel.
Törvényszerű-e, hogy az öregedő embernek romlik a látása?
Nem, azonban a közeli látás (olvasás) idővel szemüveget igényel. A szemlencse rugalmassága az életkor előrehaladtával csökken. Emiatt a sugárizom elernyedésekor nem lesz eléggé domború ahhoz, hogy a közeli tárgyakról érkező, széttartó fénysugarakat az ideghártyára összegyűjtse. Negyvenéves életkor felett ez az elégtelen működés már nyilvánvaló, és észlelhető a mindennapi tevékenység során (egyre messzebb kell tartani a szemtől az olvasott szöveget ahhoz, hogy élesen lássuk a betűket).
A szemlencse rugalmasságának csökkenése fokozatosan halad előre, 5 évente mintegy fél dioptria a romlás. Ez 65 éves korig tart, ekkor a szemlencse eléri teljes rugalmatlanságát, és annak, aki távolra szemüveg nélkül lát jól, a közeli látáshoz +3,5 dioptriás közeli (olvasó)-szemüveg kell. Annak, aki távolra szemüveget visel, a közeli látáshoz szükséges dioptria hozzáadódik a távoli szemüveg dioptriájához. Ha valaki túllátó, azaz távolra + dioptriás szemüveggel lát jól, annak olvasáshoz még erősebb szemüvegre lesz tehát szüksége. A rövidlátók viszont kisebb – dioptriaértékű szemüveggel vagy akár szemüveg nélkül is olvashatnak időskorukban.
Magasabb életkorban előfordul az is, hogy az idősödő embernek közelre „javul” a látása, és az olvasáshoz nincsen többé olvasószemüvegre szüksége. Ez akkor következik be, amikor az öregedés során a szemlencse folyadékot vesz fel, egyre domborúbbá válik (azaz a fénytörése a rövidlátás irányába tolódik el). Ez az állapot a szürke hályog kialakulásának viszonylag korai szakaszában jöhet létre. Később a szemlencse egyre inkább átlátszatlan lesz, ami miatt szürkehályog-műtét válik idővel szükségessé.
Csak a szemlencse rugalmassága és domborúsága változik az életkor előrehaladásával?
Nem, a szem minden része öregszik. Sok idősödő ember tapasztalja, hogy egyre homályosabban lát távolra is, és a színeket is halványabban látja. Ez leggyakrabban azért fordul elő, mert a szemlencse átlátszósága csökken (szürkehályog-képződés). Egyre erősebb fény szükséges a munkához és az olvasáshoz, ám erős ellenfényben (napsütésben) a látás gyakran romlik. A panaszokat szürkehályog-műtét oldja meg. Sok beteg az elsőként megoperált szem szürkehályog-műtéte után észleli igazán, mennyire nem látja a színeket a még meg nem operált másik szemével.
A szem üvegtestének bonyolult szerkezete idősebb korban megváltozik. Szilárd szálacskák válnak külön, és ezek az elfolyósodott üvegtesti állományban a beteg mozgásait követve passzívan lebegnek. A beteg ilyenkor úszó pontokat, „legyeket” lát. Később ez a folyamat az egész üvegtestre kiterjed, emiatt az elválik az ideghártya belső felszínétől, ahol az egészséges szemen rögzül. Ez az üvegtest összeesése, ami hirtelen megy végbe, és az úszó pontok megszaporodásaként észlelhető.
Az üvegtest ilyen elváltozása önmagában ártalmatlan, a látást nem veszélyeztető állapot. Ha azonban az úszó pontok hirtelen megsokasodása idején a sötétben villogó fényt lát valaki, szemorvoshoz kell fordulni. Ilyen esetben az üvegtest a leválása során húzza az ideghártyát (emiatt érzi úgy a beteg, hogy villogást lát), a húzás pedig esetenként az ideghártya kiszakadását is okozhatja.
Az idősödés során romlik a könnytermelés, ami a szemszárazság tüneteit okozhatja. A szemhéjak ellazulása, kifelé vagy befelé fordulása is gyakoribbá válik .
Vannak-e olyan szembetegségek, amelyek az öregedés során gyakoribbá válnak?
Számos ilyen szembetegség létezik. A legfontosabbak a következők: a szürke hályog, a zöld hályog (glaukóma) és a sárgafolt-elfajulás (makuladegeneráció). Ezeket a későbbiekben ismertetjük.
Mi a rövidlátás oka?
Leggyakrabban az, hogy a szemgolyó nem gömb alakú, hanem elölről hátrafelé megnyúlt, ezért a távoli tárgyak képe nem az ideghártyán, hanem előtte alakul ki. Emiatt a kép nem éles. A rövidlátás legtöbbször a korai tizenéves korban kezdődik, majd viszonylag gyorsan fokozódik. Évente új szemüveg felírására lehet szükség. A fiatal felnőttkorban azonban általában abbamarad a rövidlátás fokozódása.
A rövidlátás homorú lencsével szüntethető meg, aminek jóvoltából hátrafelé, pontosan az ideghártyára tolódik a távoli tárgyak képe. A lencse lehet szemüveglencse vagy kontaktlencse. A szem fénytörése megváltoztatható a szaruhártya domborulatának lézeres csökkentésével és egyéb műtétekkel is.
Mi a túllátás oka?
A túllátás általában azért alakul ki, mert elölről hátrafelé rövidebb a szemgolyó, mint az egészséges szemé. A túllátó szemben a fénysugarak csak az ideghártya mögött találkoznának, emiatt a beteg életlenül látja mind a közeli, mind távoli tárgyakat. Ez a látászavar már kisgyermekkorban kialakul, ám a fiatalkori szemlencse annyira rugalmas, hogy (ugyanúgy, mint a közelre alkalmazkodás során) képes a fénysugarakat az ideghártyára fókuszálni.
Az életévek múlásával a szemlencse rugalmassága csökken, és a túllátó személy kénytelen lesz távolra és közelre is szemüveget vagy kontaktlencsét hordani. Kisgyermekkorban a túllátó szem fokozott közelre alkalmazkodása elősegíti a kancsalság kialakulását és az ahhoz társuló látáskárosodás létrejöttét. A túllátó kisgyermeknek folyamatos szemüvegviselésre van szüksége.
Miért alakul ki a szemtengelyferdülés, azaz az asztigmatizmus?
A szemtengelyferdülést, azaz az asztigmatizmust leggyakrabban az okozza, hogy a szaruhártya domborulata nem egyenletes minden irányban. Emiatt a szem nem képes a fényt az ideghártyán egyetlen pontban fókuszálni (az asztigmatizmus szó pontnélküliséget jelent). A látott kép torzul. Az asztigmatizmus az esetek többségében veleszületett, ám a szaruhártyát érintő sérülés vagy betegség következtében az élet során bármikor kialakulhat. A látászavart olyan szemüveglencsével kell orvosolni, amely kiegyenlíti a szaruhártya egyenetlen fénytörését. Olyan lézeres szaruhártyaműtétre is lehetőség van, amellyel szabályossá alakítható a szaruhártya görbülete.
Mit kell tudni a színtévesztésekről?
A valódi színvakság, amikor a beteg egyáltalán nem lát színeket, nagyon ritka. Gyakori viszont az öröklött színtévesztések azon típusa, amelyben a vörös és a zöld szín elkülönítése okoz nehézséget.
Az, hogy mennyire súlyos a két szín elkülönítésének hibája, eltérő az egyes betegek esetében. A vörös-zöld színtévesztés az X-kromoszómához kötött, ezért örökletes. A férfiaknak csak egy X-kromoszómájuk van, a nőknek kettő. Ezért ha az X-kromoszóma a színlátás szempontjából hibás, a férfiak mindenképpen színtévesztők lesznek, míg a nők esetében egy X-kromoszóma hibája a másik, egészséges X-kromoszóma miatt nem okoz színlátászavart.
Egy nő csak akkor lesz színtévesztő, ha az apjától és az anyjától is hibás X-kromoszómát örököl. Éppen ezért az X-kromoszómához kötött színtévesztés férfiakon gyakoribb. A vörös-zöld színtévesztés Magyarországon a férfiak mintegy 8%-át érinti. Létezik a kék és sárga szín tévesztésének betegsége is, ám ez ritka. Az öröklött színtévesztések az élet folyamán nem változnak. A színérzékelés hibáját az élet során szerzett szembetegségek is okozhatják, ám ez nem azonos az öröklött színtévesztéssel.