A búza és a diabétesz kapcsolata
A búza és a diabétesz többszörösen összefonódik egymással. Kenyérgabonánk története több tekintetben is megegyezik a cukorbetegségével. Ahol búza van, ott cukorbaj is. Ám a diabétesz csak nem túl régóta lényegült át a tétlen gazdagok betegségéből a társadalom minden rétegét érintő problémává – most már elmondhatjuk, hogy mindenki betegsége lett.
„Mézédes átfolyás”
Lényegében ismeretlen kórkép volt az újkőkorban, amikor a natufiak elkezdték aratni a vad alakort, és ugyanígy nem létezett a megelőző egymillió évben sem. A paleoantropológiai leletek tanúsága szerint vadászó-gyűjtögető életmódot élő őseink nem szenvedtek tőle és a szövődményeitől addig, amíg a gabonák nem kerültek be az étrendjükbe. Ezt követően azonban egyre több fertőzésre, csontbetegségekre – köztük csontritkulásra -, növekvő csecsemőhalandóságra, csökkenő élettartamra utalnak az előkerült maradványok – és arra is, hogy megjelent a cukorbetegség.
Tekintsünk vissza múltba!
Madhumahámk nevezte, ami azt jelenti, hogy „mézszerű vizelet”, mert édes volt az íze – bizony úgy diagnosztizálta, hogy megkóstolta a pisit, és ennél jobb diagnosztikai eszköz a modern laborvizsgálatok bevezetéséig sajnos nem is állt az orvosok rendelkezésére. Ez a folyadék Szusruta szerint különösen vonzó a hangyák és a legyek számára. Úgy vélte, hogy a kór kialakulása az elhízásnak és a tétlenségnek tulajdonítható, ezért a rendszeres testmozgást tartotta a legalkalmasabbnak a kezelésére.
A betegség a „diabétesz” nevet az ugyancsak ókori görög orvostól, a már említett Aretaiosztól kapta. A szó azt jelenti, hogy „gyors átfolyás” – azaz a megivott víz gyorsan kiürül, és bőséges vizelet formájában távozik. Ehhez évszázadokkal később egy újabb pisikóstoló diagnoszta, dr. Thomas Willis biggyesztette hozzá a „mellitusz” szót, amelynek jelentése: mézédes. A diabétesz mellitusz kifejezés szemléletesen írja le a kórkép egyik legfőbb tünetét: bőséges, édes vizelet.
Megoldás: az inzulin!
A betegség kezelése az 1920-as évek óta megoldott az inzulinnak köszönhetően, amely cukorbeteg gyermekek számára életmentő gyógyszernek bizonyult. A gyermekkori diabétesz leggyakoribb oka a hasnyálmirigy úgynevezett Langerhans-szigeteiben található bétasejtek károsodása. Normálisan ezek termelik az inzulint, amelynek hiányában felmegy a vércukorszint. A cukor az ozmotikus nyomása miatt vízhajtó hatású, ezért több – és édes – vizelet termelődik.Az anyagcsere is károsodik…
Mert inzulin hiányában a sejtek nem tudják felvenni a vérből a cukrot. Kezeletlen esetekben kialakulhat a diabetikus ketoacidózisnak nevezett állapot, amely kómához, sőt halálhoz vezet. Az inzulin felfedezéséért a kanadai Sir Frederick Banting 1923-ban Nobel-díjat kapott, és ezzel kezdetét vette az a korszak, amelyben minden gyermek és felnőtt cukorbeteget inzulinnal kezeltek.A hormon valóban sok gyermek életét mentette meg, ám több évtizedig tartó tévútra vezette az orvosokat, ugyanis a felfedezésekor még nem tudták, hogy nem minden cukorbetegség egyforma. Az 1950-es évek fejleménye volt az a megdöbbentő felismerés, hogy a felnőttkori, azóta II. típusú diabétesznek nevezett formában nincs inzulinhiány, sőt a hormon szintje néha sokszorosa a normálisnak. A jelenséget megmagyarázó inzulinrezisztencia fogalma csak az 1980-as évek óta ismert.
Téves tézisek:
Sajnos minderről teljesen megfeledkeztek a doktorok, amikor ugyanebben az időben elkezdték fennen hirdetni, hogy csökkenteni kell a zsírok – különösen a telített zsírok – bevitelét, és a kalóriákat szénhidrátokkal kell pótolni. Hitük szerint az „egészséges teljes kiőrlésű termékek” lettek volna a megmentői azoknak az amerikaiaknak, akik túlzásba vitték a zsírfogyasztást. Ezzel akaratlanul is elkezdtek egy harminc évig tartó kísérletet arról, hogy mi történik azokkal az emberekkel, akik a zsírok kalóriáit, jóféle – főleg búzából származó – szénhidrátokkal pótolták.Mindennek az eredménye súlyfelesleg, elhízás, zsigeri zsírtól domborodó pocak, vércukorszint-növekedés és diabétesz lett, amely nőt és férfit, gazdagot és szegényt, normál étrenden élőt és vegetáriánust egyformán érintett. Az összes rasszhoz és korcsoporthoz tartozó emberek tekintélyes hányada elkezdett „mézédesen átfolyatni”.
Teljes kiőrlésű nemzet
A felnőttkori diabétesz sokáig azoknak a gazdagoknak a „kiváltsága” volt, akiknek nem kellett levadászniuk, megtermelniük és elkészíteniük a saját ételüket. A köszvényes és elhízott VIII Henriknek például 140 centiméteres volt a derékbősége; esti lakomáin marcipánnal, kenyérrel és édes pudingokkal tömte magát, majd legurított jó néhány pintnyi barna sört. A kristálycukor csak a XIX. század második felében és a XX. század elején terjedt el annyira, hogy tömeges fogyasztása miatt az egész populációban és társadalmi rétegben megjelenjen a cukorbetegség.
A kór napjainkra járványos méreteket öltött – ugyanolyan általános, mint a bulvárlapokban a pletyka. 2009-ben 24 millió diabéteszes amerikait tartottak nyilván, ami a néhány évvel korábbi állapothoz képest is sokkal nagyobb szám, és azóta is minden más betegségnél jobban nő a gyakorisága – az elhízást kivéve, amennyiben az elhízást betegségnek tartjuk. Aki nem cukorbajos, annak is biztos van az ismerősei, a munkatársai között vagy a szomszédságában olyan, akinél felállították a diagnózist. Mivel az esetszám-növekedés nagyrészt az idősebbeket érinti, ezért a szüleink között sok a cukorbeteg.
- Milyen pocak?
- Nem a nagyi sütije, hanem a „modern” búza megteremtése
- Radikális „búzaeltávolító” műtét
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Kiket érint a betegség?
Mindez csak a jéghegy csúcsa, mert minden egyes diagnózisra jut 3-4 másik olyan eset, amelyben kimutatható az éhgyomri vércukorszint emelkedése, az úgynevezett csökkent glükóztolerancia. Definíciótól függően az Egyesült Államok lakosságának 22-39 százalékánál cukorbetegséget megelőző állapot áll fenn.
Velük együtt a kór 2008-ban 81 millió embert érintett, azaz a teljes populáció egyharmadát, több embert, mint amennyi az ország lélekszáma 1900-ban volt. Ha azokat is számításba vesszük, akik nem felelnek meg a fenti kritériumoknak, de étkezés után a normálisnál jobban felmegy a vércukorszintjük, emelkedettek a triglicerid- és az LDL-koleszterinértékeik, illetve kialakult náluk az inzulinrezisztencia összességében ezek szív- és veseproblémákat, szürke hályogot, valamint diabéteszt okoznak -, akkor a gyerekeket is beleértve alig találunk olyan embert, akit a betegség nem érint.
Ez a kórkép nem egyszerűen csak olyan, mint az, hogy valaki kövér és gyógyszert szed az elhízása rengeteg szövődményére. A cukorbajosok 40 százalékának van valamilyen gondja a veséjével, mert a kór tönkreteszi az ereket – ezért olyan gyakori a diabéteszeseknél az alsó végtag amputációja.
Ijesztő jelenséggel állunk szemben azzal, hogy a betegség széles körben demokratizálódott, miközben ugyanazokat a tanácsokat halljuk a médiában: kevesebb nassolás, több testmozgás és „egészséges teljes kiőrlésű” termék.