A búza és elhízás kapcsolata
Mindenkinek ismerős lehet a következő szituáció:
Összefut két barátnő, akik egy ideje nem találkoztak.
- Jé, Erzsi! – kiált fel az egyik ujjongva. – Mikorra várod?
- Mit? – néz rá a másik értetlenül – Miről beszélsz?
- Azt hittem, terh… – kezdi a kérdező, de elharapja a mondatot. A hason lerakódott zsír tényleg utánozhat terhességet, de vajon miért ott halmozódik fel a súlyfelesleg zöme, és miért nem a fejtetőn, a bal fülön vagy a háton? Egyáltalán: miért fontos ez? Miért tűnik el a hasi háj a búzafogyasztás felfüggesztése után?
A válaszokhoz meg kell vizsgálnunk a búzapocak tulajdonságait.
Búzapocak, úszógumi, férfiemelő ,,álterhesség”
Ebben a cikkben a mai búza fogyasztásának néhány kellemetlen következményét soroltam fel. A búzapocak sokféle lehet: ráncos vagy sima, szőrös vagy csupasz, feszes vagy löttyedt, de minden eset hátterében ugyanazok az anyagcsere-folyamatok állnak.
A búza viharos térhódításában és domináns táplálékká válásában oroszlánrésze van az üzleti hasznot kereső élelmiszer- és gyógyszercégek tudatos mesterkedéseinek. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, az 1950-es évektől kezdve Amerikában valóságos összeesküvés zajlik annak érdekében, hogy megalkossák az alacsony költségek mellett bőséges termést adó törpebúzát, amelyből az „egészséges teljes kiőrlés” szólamának égisze alatt milliárdos hasznot hajtó termékeket lehet készíteni.
Ugyanígy milliárdokat fialnak azok a gyógyszerek is, amelyekkel a búza által okozott elhízás következményeit, az elhízást, a szívbetegségeket és más nyavalyákat kezelik. Bármennyire is nevetségesen hangzik, ténylegesen konspiráció történt.
- Mi az életkorfüggő elhízás?
- Az elhízás kezelése – ötletek és tippek
- Milyen pocak?
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A teljes kiőrlés féligazságai
Táplálkozástudománnyal foglalkozó körökben a teljes kiőrlésű élelmiszereket tekintik a Szent Grálnak – annak ellenére, hogy ez az EÁMM által „szívbarátnak” kikiáltott termékcsoport a szakemberek szerint a történelem során megismert minden más tápláléknál jobban fokozza az étvágyat és az elhízást.
Ha megnézünk tíz véletlenszerűen kiválasztott mai amerikai emberről készült fényképet, és összehasonlítjuk őket a XX. század elején vagy még korábban élt tíz ember fotóival, akkor ordító a különbség: az amerikaiak ma kövérek. A BFPK szerint a felnőttek 34,4 százaléka túlsúlyos (a BMI-je 25 és 29,9 között van), 33,9 százaléka pedig elhízott (a BMI-je 30, vagy annál is több), ami azt jelenti, hogy a lakosság nem egészen egyharmadának normális csak a súlya1. Az elhízottak aránya az 1960-as években indult gyors növekedésnek, és az elmúlt 50 évben csaknem megháromszorozódott.
Az Egyesült Államok történetének első kétszáz esztendeje alatt kevés amerikai rendelkezett súlyfelesleggel. (Bár igazság szerint a BMI kiszámításához használható testsúly- és testmagasságértékeket csak a katonaságnál jegyezték fel, és a katonák általában soványabbak. A XIX. század végén az átlagos BMI – életkortól függetlenül – 23,2 alatt volt. Az 1990-es évekre ez az érték már a hadseregben is bőven meghaladta a túlsúlyos határt.
Ha a katonáknál ez volt a helyzet, akkor valószínűsíthető, hogy a BMI a civilek körében még magasabb lett.) A testsúlynövekedés riasztó ütemben gyorsult, ezért az EÁMM-nél és más szerveknél úgy döntöttek, hogy majd ők megmondják, mit egyenek az embereknek. Ennek köszönhetően az elhízottak száma már az 1960-as évek óta fokozatosan nő, de a nagy kiugrás a „megmondó akció” idején, azaz az 1980-as évek derekán következett be.
A pocakos díva
– Ilyen nehéz még sohasem voltam – sóhajtotta.
A modern művészetek professzoraként olyan társaságba jár, amelyben ezt a tekintélyes felesleget érzése szerint nem engedheti meg magának, ezért úgy döntött, hogy komolyan megszívleli a búza elhagyására vonatkozó étrendi tanácsaimat.
Az első három hónapban 9 és fél kilogrammot fogyott, ami több mint elég volt számára ahhoz, hogy meggyőződjön a programom hatékonyságáról. Végre ismét fel tudja venni azokat a ruháit, amelyekről évekkel ezelőtt le kellett mondania.
Celeste keményen tartotta magát a diétához, és elmondta, hogy nem sóvárog étel után, ritkán kell nassolnia, és nem jelent számára gondot az, hogy kevesebbet egyen. Néha előfordult, hogy a munkája miatt kénytelen volt kihagyni az ebédet vagy vacsorát, de ilyenkor sem érzett kényszert a kimaradt étkezés pótlására. Emlékeztettem arra, hogy az egészséges rágcsálnivalók-nyers mogyoró, lenmag, különböző sajtok – bőven beleférnek a diétájába, ám ő azt mondta, hogy egyszerűen nincs szüksége rájuk.
14 hónappal a „búzapocakos program” elkezdése után hatalmas mosollyal állított be a rendelőmbe. 57 kilogrammra fogyott le – utoljára a harmincas éveiben nyomott ennyit. 26 kilogrammot sikerült leadnia, és a derékbősége 31 centiméterrel csökkent (100 centiméterről 69-re). Nemcsak felvehette a régi ruháit, hanem kedvenc társaságában is kifejezetten jól érezte magát. Nem kellett többé „lezseren bő” ruhákba rejtegetnie megereszkedett pocakját. Büszkén hordhatta a legszűkebb kosztümjeit is, mert többé nem domborodott tolakodóan a búzapocakja.
Fehérbúza vs. teljes kiőrlésű
A vizsgálatok azt mutatják, hogy amikor az 1980-as években a többszörösen finomított lisztet lecserélték a teljes kiőrlésűre, csökkent a vastagbélrák, a szívbetegségek és a cukorbetegség gyakorisága – ez vitathatatlan tény.
A hagyományos dietetikai okoskodás szerint egy rossz alapélelmiszer (finomliszt) lecserélése jó sok kevésbé rosszra (teljes kiőrlésű búza) kevesebb gondot okoz, és ez nekünk nagyon jó. Ugyanez a logika azt diktálná, hogy a magas kátránytartalmú cigarettánál kevésbé rossznak kell lennie az alacsony kátránytartalmú füstölnivalónak, ezért sok csökkentett kátránytartalmú termék elszívása nagyszerű dolog.
Az analógia persze nem tökéletes, azonban jól illusztrálja azt a hibás okfejtést, amellyel a sok teljes kiőrlésű termék tömeges fogyasztását propagálták. Ehhez vegyük még hozzá azt is, hogy a szorgalmas hibridizáció következtében a búzában jelentős genetikai változások következtek be! Mindez együttesen odavezetett, hogy az ország a kövér emberek nemzete lett.
Az EÁMM és a hivatalos véleményformálók szerint az amerikaiak több mint kétharmada azért elhízott, mert keveset mozog, és túl sokat eszik. Elüldögélünk a hájas hátsónkon, nézzük a tévében a valóságshow-kat, szörfölünk a neten, és közben nem mozgunk, viszont jó sok cukros üdítőt iszunk, valamint rengeteg gyorskaját és nasit eszünk. Lefogadom, hogy sokan így vannak ezzel.
Inkább a teljes kiőrlésű?
Ezek a rossz szokások kétségtelenül egészségügyi következménnyel is járnak, ám én sok olyan emberrel beszéltem, akik azt mondták, hogy komolyan veszik a „hivatalos” táplálkozási útmutatókat, naponta rendszeresen legalább egy órát edzenek, és teljes kiőrlésű kiflit esznek teljes kiőrlésű zsemlével és kenyérrel. Az ajánlásokat (napi hat adag gabonából készült étel, amelyből négynek teljes kiőrlésűnek kell lennie) az EÁMM társintézményei – az Amerikai Dietetikusok Szövetsége, az Amerikai Diabétesz Szövetség és az Amerikai Szívgyógyászok Szövetsége – dolgozták ki. Legfőbb szlogenjük: „Több egészséges, teljes kiőrlésű termék!”
Vajon ezek a szervezetek mennyire pendülnek egy húron a búzatermelőkkel, a vetőmag forgalmazókkal és a vegyipari cégekkel? Egy követ fújnak egytől egyig, de még ennél is többről van szó. A „Több egészséges, teljes kiőrlésű termék!” nagyszerű kiegészítő eleme annak az össznemzeti „fogyókúrás mozgalomnak”, amely az egészségügyi intézmények kezdeményezésére indult az 1960-as években.
Abból az epidemiológiai megfigyelésből indultak ki, hogy a sok zsír bevétele növeli a vér koleszterinszintjét, és a szívbetegségek gyakoriságát. Ennek alapján azt mondták, hogy csökkenteni kell a telített zsírok fogyasztását, és a kieső kalóriákat gabonafélékkel kell pótolni. Erre még rátettek egy lapáttal a teljes kiőrlésű termékek előnyben részesítésével.
A kevés zsír, sok gabona mozgalom hihetetlenül nagy hasznot hajtott az élelmiszeriparnak
Ugrásszerűen nőni kezdett azoknak a többszörösen feldolgozott élelmiszereknek a mennyisége, amelyeknek az alapanyaga fillérekbe kerül. Búza- és kukoricalisztből, magas fruktóztartalmú kukoricaszirupból, kristálycukorból készülő termékektől – amelyek rengeteg élelmiszer-színezéket és adalékanyagot tartalmaznak-roskadoznak az üzletek polcai.
Ahogyan a cigaretta addiktív tulajdonságai miatt a dohányiparnak sikerült dinamikus piacot kiépítenie és fenntartania, úgy a búzából készült termékekkel is sikerült lépre csalni a szerencsétlen, éhes fogyasztókat.