Búza nélkül

A csonttörő búza! Hogyan hat a csontokra a búza fogyasztása?

Őseink vadászó-gyűjtögető életmódja miatt étrendjük húsból, gyü­mölcsökből, zöldségfélékből, valamint néhány semleges magból és gyökérből állt, amelyeknek együttesen bázikus vegyhatása volt. Természetesen fő gondjuk nem a pH-reguláció volt, hanem az el­lenség nyilai miatt és egyéb okból keletkező sebek elfertőződése. A sav-bázis egyensúly szabályozása tehát valószínűleg nem játszott nagy szerepet az egészségükben és az élettartamukat sem befo­lyásolta különösebben, de a tőlük örökölt biokémiai konstelláció alapján kellett leszármazottaiknak adaptálódniuk az ételeikhez.

A savas táplálkozás kárt okoz a csontozatnak

Hozzávetőleg 10 ezer éve kezdődött az a folyamat, amelyben az egykor bázikus emberi étrend elkezdett eltolódni savas irányba -természetesen a gabonák, és különösen a domináns búza miatt. A mai élelmiszerek között az „egészséges teljes kiőrlésű gabonák” vannak túlsúlyban, de jóval kevesebb a zöldség, és nagyrészt savas gyümölcsöket fogyasztunk. Az étrendünk jellemzően acidikus, azaz savas, és ennek megfelelően acidózishoz vezet, amely az évek alatt nagyon sok kárt okoz a csontozatunknak.

A Nemzeti Bank trezorjainak mintájára a csontjaink összes­sége is egyfajta fedezetként szolgál, de nem valutát vagy aranyat raktároz, hanem kalciumsókat. Ugyanarról a kalciumról van szó, amely a mészkősziklákban és a kagyló héjában található. Ez teszi keménnyé és merevvé a csontozatunkat. Sói dinamikus egyensúly­ban, könnyen mobilizálható formában vannak jelen a csontokban, hogy alkalizáló – a pH-t bázikus irányba emelő – ágensek legyenek acidízalo – a pH-t savas irányba csökkentő – hatások esetén. Ám a bankfedezethez hasonlóan a kalcium-utánpótlás sem végtelen.

A csontritkulás folyamata

Életünk első 18 esztendejében épül fel a csontrendszerünk, ezt követően azonban a pH-regulációs mechanizmusok miatt már csak bomlik. Az étrendünk miatti enyhe krónikus acidózis már a tizenéveseknél kialakul, és a helyzet folyamatosan romlik. A pH csökkenése miatt kalciumkarbonát és kalciumfoszfát szabadul fel a csontokból, hogy visszaállítsa a 7,4-es értéket. Az acidikus közeg az oszteoklasztoknak nevezett „csontfaló” sejteket is aktivizálja, amelyek gyorsabban bontják le a csontokat, hogy a szervezet hoz­zájusson az értékes kalciumhoz.

Gond akkor van, amikor valaki szokványosán savas étrenden él, és túl sok kalciumot kell elvonni a csontoktól a neutralizáláshoz. A csontrendszerben rengeteg kalcium van, de a készlet vé­ges, ezért a csontozat „demineralizálódik” – elveszti ásványi sóit, adott esetben a kalciumot. Először oszteopénia – csontlágyulás -alakul ki, azaz a csontok elpuhulnak, majd súlyosabb kalcium­vesztésnél bekövetkezik az oszteoporózis, azaz a csontritkulás.

A folyamat természetesen fokozza a csontok törékenységét

A kalciumtartalmú ételkiegészítők nem sokat segítenek, mert ez nem úgy működik, mint a kőműveseknél, akik némi többlet­cement felhasználásával készített betonnal meg tudnak erősíteni egy támfalat.

A túlnyomórészt savas étrend elkerülhetetlenül csonttörésekhez vezet.

Kutatási eredmények: Egy, a combnyaktörések világméretű elemzésével készített impresszív tanulmány meghökkentő eredménnyel zárult: minél nagyobb az étrendben a növényi fehérje és minél kisebb az állati protein aránya, annál kevesebb a combnyaktörés. A különbség je­lentős: ha a növényi/állati fehérje aránya 1 vagy annál kisebb, akkor egy 100 ezres populációban mintegy 200 combnyaktörés fordul elő évente; ha az arány 2 és 5 közé esik, akkor a gyakoriság lemegy 10-re vagy az alá. A két érték között hússzoros(!) az eltérés, sőt 5 feletti aránynál már alig van esetszám.

A csontritkulás miatti fraktúrák nem csak nagy erőbehatások miatt következhetnek be. Egy egyszerű tüsszentés csigolyatö­rést okozhat; a combnyak eltörhet akkor is, amikor valakinek megcsúszik a lába a járda szélén; az alkarcsonttörés pedig bekö­vetkezhet egy rajzszeg megnyomásától is.

Kiket érint a csontritkulás?

A mai étkezés olyan krónikus acidózist idéz elő, amely oszteoporózishoz, a csontok törékenységéhez és töréseihez ve­zet. Egy 50 éves nő 53,2 százalékos valószínűséggel számíthat egy jövőben bekövetkező fraktúrára, egy férfinál ugyanez a kockázat 20,7 százalékos. Megjegyzem, hogy egy ugyancsak 50 éves nő az emlőrákra 10, a méh rosszindulatú daganatára pedig 10 százalékos valószínűséggel számíthat.

Nőknél gyakoribb?

Nemrégiben a csontritkulást jellemzően a változókort elért nők tipikus betegségének tartották, mivel náluk egyre kevésbé érvé­nyesül az ösztrogén csontvédő hatása. Most már tudjuk, hogy a csont évekkel korábban elkezd ritkulni. A Kanadai Multicentrikus Oszteoporózis Tanulmányban 9400 alany vizsgálatából megállapí­tották, hogy a nőknél már 25 éves korban elkezdődik a combcsont, és különösen a combnyak, valamint a csigolyák oszteoporózisa, és a folyamat a 40 éves kor környékén felgyorsul. A férfiaknál ez a gyorsulás kevésbé kifejezett, de mindkét nemnél a 70-edik életévnél ismét markánssá válik. 80 éves korában a nők 97 százalékának van csontritkulása.

A csontállomány megfogyatkozása tehát már a fiatalokat is érin­ti, és valójában szabályként értelmezhető, hogy a helyzet idővel romlik – nagyrészt az étrendünk miatti kisebb-nagyobb krónikus acidózis következtében.

Mi a közös a savas esőben, az akkumulátorban és a búzában?

Más növényi táplálékokkal ellentétben a gabonák és a növények közül szinte csakis a gabonafélék megemésztésekor keletkez­nek acidikus melléktermékek. A búza már régóta az amerikai étrend legfőbb gabonája, ezért ez a növény fokozza legjobban a húscentrikus táplálkozással járó savterhelést.

A búza az egyik legdurvább kénsavforrás – a zab kivételével minden más élelmiszernél több kén keletkezhet belőle a lebomlása során. A kénsav rendkívül veszélyes. Egyetlen cseppje is roncsoló marást okoz a kézen és vakságot a szemben (olvassa csak el a figyelmeztetést az autója akkumulátorán!). A savas esőben levő kénsav szétmarja az emlékműveket, elpusztítja a növényeket, nemzőképte­lenné teszi a víziállatokat. Természetesen a búzában kevés kén van és a szervezetben képződő kénsav nagyon híg, de olyan erős sav, hogy még ez a rendkívül kis mennyiség is nagymértékű acidózist okoz.

Az amerikaiak savterhelésének 38 százalékáért a gabonák felelő­sek – és ez bőven elég a pH csökkentéséhez. Még ha a kalóriaszük­ségletünk 35 százaléka állati eredetű, a búza akkor is erőteljesen a savas tartományba tolja a táplálék nettó vegyhatását.

A kalcium mérése

A savasság miatt a csontokból a kivont kalcium mérésének egyik lehetséges módszere a vizelettel távozó mennyiség meghatáro­zása. A Torontói Egyetem egyik tanulmányából kiderül, hogy a gluténbevitel fokozása elképesztő mértékben, 63 százalékkal nö­veli a kalciumürítést, és a csontleépülés más laboratóriumi jelei is jelentősen romlanak.

Amikor valaki sok húst eszik, és a savas terhelést nem kompen­zálja elég alkáliás vegyhatású növénnyel – spenóttal, káposztával vagy zöldpaprikával -, akkor acidózis következik be. Ha ugyanez történik, de valamilyen gabonából – mondjuk, búzából – készült terméket is fogyaszt, akkor az acidózis rosszabb lesz.

Ha folyamatosan fennáll ez az állapot, akkor a krónikus acidózis nagymértékben aláássa a csontok egészségét.

Éljen a gyógyszeripar!

Ötziről már beszéltem. Ő volt az az újkőkorszaki tiroli „jégem­ber”, akinek a múmiáját fagyott állapotban találták meg az Alpok egyik olaszországi gleccserében. Az 5500 évvel ezelőtt meggyil­kolt férfi boncolásakor kiderült, hogy halála előtt alakorból készült kovásztalan kenyeret, valamint többféle húst és növényt fogyasz­tott. Ötzi akkor élt, és akkor halt meg, amikor az emberek étrend­jébe már nagyjából 4700 éve bekerültek a gabonafélék, köztük a hidegtűrő alakor, ám az ő hegyi kultúrájában a búza még nem ját­szott fontos szerepet – ő még csak egy primitív vadászó-gyűjtögető életmódot folytató férfi volt, akit egy másik primitív vadászó-gyűj­tögető férfi lenyilazott.

Az Ötziéhez hasonló húsban gazdag táplálék komoly savterhe­lést idéz elő. Ő még a mai embereknél több kalóriát vett fel hús formájában (az energiaszükséglete 35-55 százalékát), és ez elég sok savat jelentett.

Az állati eredetű élelmiszer magas aránya mellett eleink rengeteg nem szemes növényi táplálékot is fogyasztottak, amely tele volt bázikus káliumsókkal, köztük káliumcitráttal és káliumacetáttal. Ez közömbösítette a hús miatti aciditást Az ősi étrend a növé­nyek miatt a becslések szerint 6-9-szer bázikusabb volt a mainál. Emiatt abban az időben a vizelet pH-ja 7,5-9 lehetett a mai 4,4-7-tel szemben.

Amikor a búza és más gabonák megjelentek, az egyensúly a savas tartomány felé tolódott el, amihez fokozódó kalciumkivonás társult a csontokból. Ötzi viszonylag szerény alakor fogyasztása miatt az étrendje valószínűleg bázikus maradt. Ezzel ellentétben ma a min­denütt jelen levő búza miatt jelentős a savterhelés.

Ha a búza és más gabonák csökkentik a pH-t, akkor mi lenne, ha semmi mást nem tennénk, csak nem fogyasztanánk őket, és a kalóriapótlást más növényekkel – gyümölcsökkel, zöldségekkel, babbal és olajos magvakkal – végeznénk?

Egyszerű: az egyensúly visszatérne abba a normális bázikus tartományba, amely vadászó-gyűjtögető őseinkre is jellemző volt.

A búza nagy pH-manipulátor. Olyan, mint egy csalfa szerető, aki elcsavarja a kapuzárási pánikban szenvedő férfiak fejét, hogy végül az egész családot szétugrassza. A kívánatos bázikus közeg helyett acidózist idéz elő a szervezetben, amitől folyamatossá válik a kal­ciumkivonás a csontokból.

A doktorok a savasság mellékhatásai ellen hagyományosan úgy védekeznek, hogy felírnak valamilyen gyógyszert – például Fosamaxot, vagy a nőknek valamilyen ösztrogénkészítményt -, amelytől csökken a csonttörések és különösen a combnyaktörés kockázata. A csontritkulásra rendelhető szerek piaca évi tízmilliárd dolláros forgalmat bonyolít, ami még a gyógy­szeripar irtózatosan nagy számaihoz képest is hatalmas összeg.

Ezen a fronton is azt látjuk, hogy a búza az EÁMM áldásával jól belerondít a képbe, amiből aztán a nagy gyógyszercégeknek busás haszna származik.