• búza

Ég veled, búza! Üdv neked, egészséges és élvezetes búzamentes élet!

Elérkeztünk az apró, de rendkívül fontos gyakorlati részletekhez. A búza annyira nélkülözhetetlen alapanyag az amerikai étrendben, hogy ugyanúgy nehéz kiebrudalni a mindennapjainkból, ahogyan a homokot is alig lehet kirázni a tengerparti pancsolás után a fürdőruhából.

A pácienseim általában megrémülnek, amikor ráébrednek arra, hogy otthon gyökeres változásokat kell foganatosítaniuk az étkezőasztalon és a hűtőszekrényben, valamint a vásárlási, főzési és étkezési szokásaikban.

„Nem lesz mit ennem!” kiáltanak fel – Éhen halok!

Sokan az első két búzamentes óra után arra is rájönnek, hogy kemény megvonási tünetekkel kell megbirkózniuk. A búza eltűnése némelyeknek akkora traumát okoz, mint a televíziós valóságshow-k zokogó „hőseinek” a kiesés.

Kérem, higgyék el, hogy megéri! Aki eddig eljutott a könyvben, az valószínűleg már foglalkozik azzal a gondolattal, hogy megszabaduljon ettől a megbízhatatlan, csalfa társtól. Ne legyenek könyörületesek! Ne ábrándozzanak el azon, hogy milyen szép volt húsz évvel ezelőtt, amikor a túrós rétes és a fahéjas kalács nyújtott enyhülést azokban a pillanatokban, amikor megszűnt az állásuk, vagy milyen finom volt az esküvőjükön a sokemeletes torta! Gondoljanak arra, hogy mekkora kár érte az egészségüket, és mennyi gorombaságot kellett elszenvednie a gyomruknak!

Legyenek erősek az egészségük érdekében!

Felejtsenek el mindent, amit hallottak! Évek óta megmondják nekünk, hogy miből kell ennünk legtöbbet. Az álságos szólamok szerint az „egészséges teljes kiőrlésű termékek” élénkítenek; népszerűvé, jóképűvé, kívánatossá és sikeressé tesznek, miközben normalizálódik tőlük a koleszterinszintünk, és rendeződik a székletünk. Azt állítják, hogy ha keveset fogyasztunk belőlük, akkor betegek és alultápláltak leszünk, ezért hamarosan szívinfarktust vagy rákot kapunk; kidobnak minket a klubunkból; kitiltanak a kedvenc focicsapatunk meccseiről; kiközösítenek a társadalomból.

Jusson eszükbe az, amit az eddigiekből megtudtak:

Az „egészséges teljes kiőrlésű termékek” a fantázia világába tartoznak. A gabonák – köztük a búza – ugyanúgy nem természetes részei az emberi táplálkozásnak, ahogyan a személyiségi jogi perben önöket képviselő ügyvéd képe sem tartozik hozzá az úszómedencés bulihoz.

A búzamegvonás nem jár hiánybetegségekkel

A népszerű „bölcsességgel” (a barátságos szomszéd dietetikuséval is) ellentétben a búzamegvonás semmilyen hiánybetegséggel sem jár – feltéve, hogy a kieső kalóriákat megfelelő ételekkel pótoljuk.

Ha a búza utáni űrt zöldségfélékkel, magvakkal, húsokkal, tojással, avokádóval, olívával és sajttal – azaz valódi ételekkel – töltjük ki, akkor nemhogy nem lesz elégtelen az étrendünk, hanem javul a közérzetünk és az egészségünk, jobban alszunk, lefogyunk, és megszabadulunk az összes olyan abnormális jelenségtől, amelyről eddig szó volt.

Ám ha kukoricachipsszel, csokoládéval és édes gyümölcsitalokkal próbálkozunk, akkor egyszerűen csak kicserélünk egy nemkívánatos terméket egy sor másikkal, és ezzel bizony nem sokat érünk el. Ebben az esetben ténylegesen fennáll a veszélye annak, hogy hiányt szenvedünk valamilyen fontos tápanyagból – nem beszélve arról, hogy ezek az ételek is hizlalnak és cukorbeteggé tesznek.

Az első lépés a búza kiakolbólítása; a másodikban a kieső kalóriákat megfelelő ételekkel pótoljuk. A búzát elhagyó emberek öntudatlanul 300-400 kilokalóriával kevesebbet vesznek fel naponta – ami nagyon jó -, ezért ez a feladat nem is olyan nehéz.

A legegyszerűbb ilyen étrend messze nem tökéletes, de egyrészt már ez is jobb annál, amelyben búzából készült ételek is vannak, másrészt könnyen lehet finomítgatni, formálgatni. Ez úgy néz ki, hogy a búzatartalmú ételek helyett többet eszünk abból, amiből egyébként is szoktunk – egy kicsit több sült csirkét, zöldbabot, tojásrántottát, salátát fogyasztunk. Higgyék el, hogy ennek is érzik majd az előnyös hatásait! Ám nem szeretnék a dolgok túlzott leegyszerűsítésének bűnébe esni. Az ideális állapot elérése a cél, ezért ennél körültekintőbben kell eljárnunk, ha megfelelően akarjuk kezelni a búza hiányát.

Mivel pótoljuk a búzát?

A búza kalóriáit valódi ételekkel kell pótolnunk. A nem valódiak közé én a többszörösen feldolgozott, növényi rostokat nem tartalmazó, genetikailag módosított alapanyagból készült, fogyasztásra kész, magas fruktóztartalmú kukoricasziruppal telepumpált termékeket értem, amelyeket – esetleg némi víz hozzáadása után -fel kell melegíteni, és amelyeket rajzfilmfigurák, híres sportolók képével vagy marketing célú jópofaságokkal cicomáznak fel.

Ez egy olyan háború, amelyben több fronton kell harcolni, mivel elképesztően erős a társadalmi nyomás a nem igazi ételek fogyasztására. A televízióban sosem hirdetnek uborkát, házi készítésű sajtokat vagy kistermelőktől származó tojást, ezzel szemben elárasztanak minket a burgonyachipsek, gyorsfagyasztott ételek, üdítőitalok és olcsó összetevőkből előállított, nagymértékben feldolgozott termékek reklámjaival.

Tévesen ,,egészségesnek” reklámozott termékek

A gyártók sok pénzt ölnek abba, hogy rávegyenek minket az árucikkeik fogyasztására. A reggelire ajánlott müzlikről (amelyekből 2010-ben 6,5 milliárd dolláros bevételre tett szert) világszerte ismert Kellogg’sról kevesen tudják, hogy tucatnyi olyan édességet is gyárt, amelyek az amerikai boltokban „stratégiai helyen” – azaz nagyon szembetűnő helyen – levő egész polcsorokat töltenek meg, és a hirdetéseikkel tele van a tv, valamint az újságok. A Kellogg’s ráadásul csak egy a sok vállalat közül, amelyek a termékeik egészségességét igazoló „kutatásokat” szponzorálnak, miközben fontos egyetemi pozíciókhoz juttatnak táplálkozástudományi szakembereket, kutatókat – és a markukban tartják a médiát.

Ezek a cégek mindenütt ott vannak, és rendkívül hatékonyak!

Az amerikaiak pedig simán bekapják a marketinghorgot. Velük már így is elég könnyű a dolguk az élelmiszer-ipari szereplőknek, de jócskán besegítenek nekik az Amerikai Szívgyógyászok Szövetsége és más egészségügyi szervek azzal, hogy hogy felkarolják a termékeiket (az Amerikai Szívgyógyászok Szövetségének plecsnije mintegy 800 élelmiszer-féleség csomagolására került rá – legutóbb két olyan förmedvényre, mint egy mézes-mogyorós nápolyi és egy puffasztott búzából készült kakaós szelet).

Nekünk ezekről nem szabad tudomást vennünk, el kell felejtenünk őket, tartanunk kell magunkat a céljainkhoz, ez azonban nagyon nehéz.

Hangsúlyozom, hogy ebből semmilyen egészségügyi és más hátrányunk nem származik. Minderre természetesen fittyet hánynak a nagy élelmiszergyárak, és az Amerikai Dietetikusok Szövetségénél, az Amerikai Diabétesz Szövetségnél, valamint az Amerikai Szívgyógyászok Szövetségénél székelő barátaik, akik szerint ezek a termékek igenis fontosak a jobb egészség érdekében, és aki nem fogyasztja őket, az beteg lesz. Ez teljesen nonszensz! A legnagyobb hazugság, és többszörösen be is bizonyították, hogy a teljes kiőrlésű termékek ártanak nekünk!

Hogyan jutunk több rosthoz?

Néhányan attól félnek, hogy búza hiányában nem jutnak elég rosthoz. Az ő megnyugtatásukra közlöm, hogy a zöldség- és diófélék több rostot tartalmaznak. Amikor két szelet, összességében 138 kilokalóriát tartalmazó kenyér helyett megeszünk azonos energia-mennyiséget tartalmazó – körülbelül egy marék, azaz nagyjából 24 szem – mandulát vagy diót, már abban is jóval több a növényi rost, mint a két szelet kenyérben (amely 3,9 grammnyi rostot tartalmaz).

Ha a kalóriák tekintetében ekvivalens mennyiségű vegyes salátát, répát vagy borsót fogyasztunk, azzal még több rosthoz jutunk. A primitív vadászó-gyűjtögető életmódot fogyasztó népek is így jutnak rostdús táplálékhoz – érdekes módon éppen az ő példájukból jöttünk rá a növényi rostok fontosságára, pedig ők nem is fogyasztanak gabonaféléket. A búza kiküszöbölésekor a rosthiány szóba sem jön, ha elegendő egészséges táplálékot fogyasztunk.

A dietetikusok alapfeltételezése szerint mindenki gyorskajákon, nassolnivalókon és édes cukorkákon él, és ezt olyan ételekkel kell kompenzálni, amelyek „dúsítottan” tartalmaznak vitaminokat. Ez a tézis darabokra hullik akkor, amikor nem a legközelebbi 24 órás nyitva tartású üzletben vásárolunk, hanem valódi élelmiszereket eszünk. A búzából készülő pékárut és egyéb termékeket (állítólag) gyakran dúsítják B-vitaminokkal – B6-tal, B12-vel, folsavval, tiaminnal stb. -, ezért a táplálkozási szakemberek szerint sokat kell enni belőlük a vitaminhiány megelőzése érdekében.

Ez sem igaz!

B-vitaminokból az elégnél bőven több található a húsokban, a zöldség- és diófélékben. Az Egyesült Államokban törvény kötelezi a gyártókat arra, hogy folsavat tegyenek a pékáruba, azonban egy maroknyi napraforgómagban vagy spárgában jóval – sokszorosan -több folsav van, mint a kenyérben. Fél merőkanálnyi spenótban vagy négy szál spárgában annyi folsav található, mint egy doboz müzliben (arról nem is beszélve, hogy a természetes folsavforrások sokkal értékesebbek és a vitamintartalmuk jobban hasznosítható, mint a dúsított készételeké).

Általában elmondhatjuk, hogy a dió-és zöldségfélékben kivételesen sok a folsav, és valamikor réges-rég mi is ebben a formában jutottunk hozzá. (Meg kell jegyeznem, hogy a terhes és szoptató kismamák esetében szükség lehet folsavpótlásra annak érdekében, hogy megelőzzék a magzat vagy a baba idegrendszeri problémáit). Azonos tömegű, búzából készült termékhez képest sokkal több B6-vitamin és tiamin található a csirke- vagy a sertéshúsban, az avokádóban és a lenmagban.

A búza kiküszöbölése tehát nem könnyű, de biztosan nem is egészségtelen.