• anovuláció
• nők egészsége
• ösztogén

Amire minden nőnek figyelni kell: a horomon egyensúly zavarai: okok, tünetek, kezelések!

Az ösztrogéntúlsúllyal kapcsolatos problémák

Az ösztrogénhatás alapvetően fontos a női szervezet számára. A gondot nem az ösztrogén, hanem az ösztrogén és a progeszteron arányának megváltozása okozza, amikor az ösztrogénhatás túlzott mértékűvé válik, és az addig szabályosan zajló folyamatok kóros irányt vesznek. S bár e hormonnak köszönhető a női lét és annak minden szépsége, tartósan fennálló túlsúlya számos női probléma és nőgyógyászati betegség alapját teremti meg.

Okok között lehetnek a vegyszerek, helytelen életmód és a stressz

A szervezetbe kerülő vegyszerek, a helytelen életmód és a tartósan fennálló stresszhatások a szervezet működésének felborulásához vezetnek. S mivel a szervezetben minden mindennel összefügg, valamely szerv vagy szervrendszer érintettsége befolyásolja más szervek, végső soron az egész szervezet működését. A hormonális rendszer valamely területének károsodását ezért törvényszerűen követi más hormontermelő szervek működészavara is.

Megfelelő és időben történő megoldás nélkül így olyan kóros önfenntartó folyamat alakul ki, amelyből egyre nehezebb a szabadulás.

A hormonális zavarokra jellemző az is, hogy egy-egy kórkép – noha számos tünetet produkál – ritkán jelentkezik „tisztán”, és a tünetek keveredhetnek vagy átfedhetik egymást. Tovább színesíti a képet, hogy ugyanaz a kiváltó ok egyénenként eltérő módon nyilvánulhat meg, így mindenkinél más és más panaszok kerülnek előtérbe.

A problémák elkülönült kórképekbe sorolása ezért csupán a jobb megértést szolgálja. Bár a hormonális zavarok a női szervezet minden szegletét érintik, legszembetűnőbben mégis a „női szövetek” területén nyilvánulnak meg. A következő oldalakon azokról a problémákról szólunk, amelyek szorosan összefüggenek az ösztrogén túlsúlyával.

A tüszőrepedés elmaradása – anovuláció

A női ciklus legszilárdabb alapja a rendszeres tüszőérés és tüszőrepedés. Anovuláció esetén a tüsző nem érik meg, vagy ha megérik, nem tud megrepedni, és a petesejt kiszabadulni. A meg nem repedt tüszők a petefészekben a legtöbbször folyadékkal telt hártyás falú tömlővé, cisztává alakulnak.

A problémát súlyosbítja, hogy a nők többsége abban a tudatban él, hogy ha van menstruációja, akkor tüszőrepedése is volt. Ez az, ami a leggyakrabban félrevezeti a nőket, mert az aránylag rendszeres menstruáció mellett úgy tűnik, hogy a ciklus rendben zajlik. Ezzel szemben a nők közel felének nincs rendszeres ovulációja, amely eleinte észrevétlenül, majd egyre több tünetet okozva vezet az ösztrogéndominancia és más hormonális zavar kialakulásához.

Elegendő progeszteront csak a ciklus teljes második felében szabályosan működő sárgatest képes termelni. A tüszőrepedés elmaradása és az azzal járó progeszteronhiány az ösztrogéndominancia leggyakoribb oka, ami a női problémák döntő részének hátterében kimutatható.

Az anovuláció okai

A tüszőrepedést számos külső és belső, környezeti, hormonális és érzelmi tényező befolyásolja. Elmaradásának leggyakoribb okai a következők:

Fogamzásgátlók

Ahány évig tart a fogamzásgátló szedése, annyi éven át nem történik tüszőérés és tüszőrepedés, és annyi éven át sodródik a női szervezet az ösztrogéntúlsúly felé. Ha egy nő ismerethiányból, hiszékenységből, kényelemből, vagy akár orvosi tanácsra tartósan él vele, semmilyen biztosíték nincs arra vonatkozóan, hogy a petefészek működése utólag milyen mértékben áll majd helyre.

A fogamzásgátló tartós szedésének abbahagyását követő anovuláció – és sokszor a vérzéselmaradás – oka többek között az, hogy a fogamzásgátlók által kialakított mesterséges ciklus „elfeledteti” az idegrendszerrel a női ciklus szabályos működtetésének menetét. Mintha egy színjáték zajlana, ahol a színpadon látszólag minden tökéletes, de a színfalak mögött már felborult a rend, és a szálakat régen nem az igazi rendező mozgatja.

Stresszhatások és lelki tényezők

A fizikai, szellemi és érzelmi megterhelések (szorongás, határidő, vizsgaidőszak, szakítás) szintén felelőssé tehetők a tüszőrepedés elmaradásáért. Ennek biológiai magyarázata az, hogy erős stressz vagy érzelmi trauma idején a várandósság körülményei nem lennének optimálisak sem az anya, sem a magzat számára.

Helytelen táplálkozás

A helytelen étkezési szokások és a túlzásba vitt fogyókúrák vitamin- és tápanyaghiányt, valamint anyagcserezavart okozva vezetnek a tüszőrepedés elmaradásához. Az ösztrogéntartalmú élelmiszerek az ösztrogén túlsúlya, a finomított szénhidrátok rendszeres fogyasztása az inzulin és a férfihormonok túlsúlya révén okozzák a tüszőrepedés elmaradását.

Elhízás

A túlsúly a szervezet túlterhelése és anyagcserezavarok kialakulása következtében vezethet anovulációhoz, valamint azáltal, hogy a nagyobb mennyiségű zsírszövet nagyobb mennyiségű ösztrogént képes tárolni és előállítani.

Hormonális okok

A tüszőrepedés elmaradásának leggyakoribb hormonális oka a magas ösztrogén-, férfihormon-, prolaktin-, inzulin- és stresszhormonszint, valamint az alacsony pajzsmirigyhormonszint.

Nőgyógyászati okok

A petefészek működését és a túszok érését ciszták, rendellenes méhnyálkahártya-szigetek (ezt nevezzük endometriózisnak) és összenövések zavarhatják, de oka lehet a petefészek idő előtti kimerülése is.

Idegrendszeri, szervi és egyéb okok

A hormonális rendszert vezérlő agyi központok működészavara, a máj- és veseproblémák, a krónikus betegségek és gyulladások, a besugárzás, a kemoterápia és a különböző gyógyszermellékhatások mind okai lehetnek a tüszőérés zavarának.

Magzati korban sérült tüszők

Az anovuláció egyik oka a születés előtti időszakban, az anyaméhen belül alakul ki. Ha a leány magzat az anya méhében tartósan ösztrogénhatású vegyületeknek van kitéve, a magzat érzékeny tüszői maradandó sérülést szenvedhetnek. Ennek eredménye az, hogy a tüszők részben vagy teljesen károsodnak, és érésük a megszületett leány termékeny korában egy bizonyos stádiumban leáll. Ha ilyen sérült tüsző kerül sorra az érési ciklusban, a tüszőrepedés elmarad.

A magzati korban károsodott tüszőkre általában csak a megszületett leány menstruációs zavarai kapcsán, valamint a fogamzás elmaradásakor, illetve vetélés esetén derül fény. A már említett szülői minták azért is fontosak, mert ha a sérült tüszőkkel született leánygyermek a táplálkozási hibák és a mozgásszegény életmód példáját látja a szülőktől, az a maradék esélyt is elveheti tőle mind a gyermekvállalás, mind nőisége teljesebb megélése terén.

A különböző okok végső következménye:

A hormonális rendszer egyensúlyának felborulása, amely egyetlen hormontermelő szervet sem hagy érintetlenül. Az anovuláció oka és következménye egyaránt lehet a hormonális zavaroknak, köztük az ösztrogéndominanciának. A kilépés a kóros önfenntartó körből csak annak mielőbbi megszakításával lehetséges. Minél több idő telik el a probléma terhe alatt, annál nehezebb a szabadulás.

A tüszőrepedés és a menstruáció elmaradásának hormonális és lelki okaira, valamint a szervezet túlterheltségének jelentőségére hívja fel a figyelmet a következő eset:

A korához képest jóval fiatalabbnak látszó hölgy panaszai mögött döntően érzelmi problémák és konfliktusok húzódtak. A nyálmintából történt hormonvizsgálat a progeszteron súlyos hiányát mutatta. Az ösztrogén és progeszteron aránya emiatt rendkívül nagy, több százszoros mértékben fel volt borulva. A hormonegyensúly ilyen mértékű felborulása esetén érthető a cikluszavar kialakulása és a menstruáció elmaradása. A progeszteron hiánya a tüszőrepedés tartós elmaradására utal, amely az ösztrogéndominancia tüneteit is mindinkább előhívja.

A progeszteron és a hiányzó hatóanyagok természetes pótlásának, valamint a szervezet regenerációjának a hatására nem sokkal később, már másfél hónap múltán megérkezett a hosszú éveken át elmaradt menstruáció. A ciklus teljes helyreállásáig azonban még sok időnek kellett eltelnie, hiszen a menstruáció visszatérése még nem jelentett rendszeres tüszőrepedést is. A ciklus újbóli beindulása mégis visszaadta a hitet e reményvesztett nőnek, hogy létezik megoldás és lehet javítani a helyzeten, s ha az élet úgy hozza, akár a jövőbeni gyermekáldás gondolatát sem kell kizárnia.

Az anovuláció felismerése

A tüszőrepedés elmaradása következtében a tüszők tovább termelik az ösztrogént és részben a férfihormonokat, amelyek különböző panaszokat és menstruációs zavarokat okoznak. A tüsző feszülése miatt a ciklus közepén fájdalom is jelentkezhet. Valójában az ösztrogéndominancia összes tünete előfordulhat, hiszen a tüszőrepedés elmaradása progeszteronhiánnyal és következményes ösztrogéntúlsúllyal jár.

A rejtett problémára azonban sokszor csak a tervezett várandósság elmaradása kapcsán derül fény

Az anovuláció felismerésében az ösztrogéndominancia tünetein kívül a hormondiagnosztika segíthet a legtöbbet. A ciklus megfelelő napján vett mintában az ösztrogén és a progeszteron arányának kóros megváltozása az egyik legfontosabb adat arra vonatkozóan, hogy a hormonális rendszerben zavar van. A képalkotó vizsgálatok az anovuláció következtében kialakuló ciszták és egyéb szövődmények kimutatásával utalhatnak az alapproblémára.

A tüszőrepedés észlelése

A menstruáció napjainak nyilvántartása mellett a tüszőrepedés rendszeres követése minden nő számára alapvetően fontos lenne, nemcsak a természetes születésszabályozás, hanem az egészség megőrzése érdekében is. Bár a tüszőrepedés észlelése nem minden nő számára könnyű, néhány egyszerű módszer segítségével e képességre hamar szert lehet tenni.

Az a nő ugyanis, aki képes észlelni a tüszőrepedést, minden szempontból előnyösebb helyzetben van. Ha ennek alapján felmerül a gyanú, hogy rendszeresen elmarad az ovuláció, érdemes mielőbb olyan szakemberhez fordulni, aki a rendelkezésre álló legtermészetesebb módon segíti annak létrejöttét, mielőtt kivizsgálások hosszú sora kezdődne.

A megoldás lehetőségei

A tüszőrepedés rendszeres elmaradásakor a legalapvetőbb feladat a hormonális zavar rendezése, és a tüszőrepedés természetes módon történő elősegítése, mivel tartós elmaradása tovább mélyíti a hormonális zavart. Miután a legtöbb esetben a háttérben progeszteronhiány áll fenn, annak pótlása alapvető feladat. Bár a progeszteron önmagában még nem biztosítja a tüszőrepedés bekövetkeztét, a felborult hormonegyensúly helyreállítása nagymértékben növeli annak esélyét.

Ehhez azonban más hatóanyagokra is szükség van, amelyeket kitartóan, a megfelelő ciklusnapokon alkalmazva tovább javítható a helyzet. Nem szabad elfeledkezni az érzelmi problémák megoldásának és a lelki egyensúly kialakításának fontosságáról sem, mivel ezek sokszor közvetlenebb okot képeznek, mint maga a hormonális zavar.

Menstruációs zavarok

Megtermékenyülés hiányában a petesejt befogadására előkészített méhnyálkahártya a menstruáció során lelökődik. A menstruáció ténye már önmagában arra utal, hogy nem áll fenn ösztrogénhiány. A menstruációs zavarok sokkal inkább a progeszteronhiány következményei, mivel a progeszteronszint szabályos, ciklusnak megfelelő emelkedése és süllyedése nélkül a méh „nem tudja”, pontosan mikor kell elengednie és lelöknie a nyálkahártyát.

Mikor beszélhetünk menstruációs zavarról?

Ha a menstruáció időpontja, hossza, mennyisége, jellege vagy kísérő tünetei kóros irányba változnak, és e változások rendszeresen ismétlődve tartósan fennállnak. Mivel a nőgyógyászati problémák nagy része menstruációs zavarral is jár, a nők általában emiatt keresik fel az orvost. A menstruáció zavarainak hátterében hormonális és szervi problémák, stresszhatások, félelmek, a nőiség megélésének zavarai és más lélektani okok húzódhatnak meg. A menstruációs zavar gyakran az első reakció a szervezetet érő fizikai vagy érzelmi megterhelésre.

Premenstruációs szindróma – a menstruációt megelőző tünetegyüttes

A menstruáció előtt néhány nappal – súlyosabb esetben akár egy-két héttel – jelentkező tünetek a nők közel felének okoznak komoly, akár a párkapcsolatot vagy a környezetet is próbára tevő problémákat. A premenstruációs szindrómát korábban nem véletlenül nevezték az „elviselhetetlen feszültség” állapotának. A menstruációt megelőző napok testi tünetei és hangulati zavarai nagyrészt hormonális változások következményei, amelyek bizonyos mértékig természetesek, egy határon túl azonban már kórosnak minősülnek.

A riasztó tünetek miatt sok nő ilyenkor önmagára neheztel, holott a tünetek a hormonális egyensúlyzavar, nem pedig a negatív személyiség számlájára írandók. Ennek megértése és tudomásulvétele nemcsak a környezet és a család, de a munkáltatók részéről is fontos, mivel a kórkép súlyosabb esetben a munkaképesség átmeneti csökkenését vagy akár elvesztését is okozhatja, amelyet nem szankcionálni, hanem tolerálni kell.

A mellfeszüléssel, folyadék-visszatartással, ingerlékenységgel, fejfájással, pecsételő vérzéssel, alhasi fájdalmakkal, puffadással, hőhullámokkal és más kellemetlen tünetekkel járó állapot háttere „hivatalosan” ugyan még nem tisztázott, legvalószínűbb oka a csökkent progeszterontermelés és a következményes ösztrogéntúlsúly.

A PMS jellemző tünetei nem véletlenül hasonlók az ösztrogéntúlsúly okozta panaszokhoz:

Az ok legtöbbször a sárgatest elégtelen progeszterontermelése. Ez a sárgatest-elégtelenségnek nevezett állapot felelős többek között a méhnyálkahártya idő előtti leválásáért, és a menstruációt megelőző barnás, pecsételő jellegű, sokszor darabos váladékozásért is, amely az elégtelen progeszterontermelés egyértelmű, klasszikus jele. A PMS nem más, mint az ösztrogéndominancia egyik megnyilvánulási formája. A mellfeszülés oka a hormonérzékeny emlőszövet fokozott ösztrogénhatás okozta túlstimulálása és folyadéktartalmának növekedése.

Érdemes ezért a mellfeszülés jellegéből származó jeleket komolyan venni, mert azokból értékes következtetések vonhatók le a nemi hormonok egyensúlyára vonatkozóan. Ha a tüszőrepedést követően a progeszteron termelődése elégtelen, vagy túl korán alábbhagy, és a ciklus második felében is az ösztrogén dominál, ösztrogéntúlsúly jön létre.

A sárgatest-elégtelenség következtében kialakuló progeszteronhiány

A mell duzzanata a ciklus során egy bizonyos mértékig normális jelenség, fájdalmas feszülése azonban már ösztrogéntúlsúlyt jelez. Erőteljesebb feszülése csak nemi éréskor és a várandósság kezdetén elfogadható. Az állapot súlyosságát meglepő módon nem a panaszok mértéke, hanem az jelzi, hogy a menstruáció előtt hány nappal jelentkeznek.

Minél korábban lépnek fel a panaszok, annál súlyosabb és régebben fennálló hormonális egyensúlyzavarról van szó. Ha a tüszőrepedés rendszeresen elmarad, a ciklus akár teljes második felében fennállhatnak a tünetek. A PMS okozta panaszok többnyire a harmincas életévektől figyelhetők meg, kivételesen azonban már a nemi érés idején is jelentkezhetnek.

A premenstruációs szindróma leggyakoribb tünetei:

• ingerlékenység, türelmetlenség, szorongás, agresszió (és az azt kísérő bűntudat)
• sírógörcsök, elidegenedés-érzés, a „mintha nem is én lennék” érzése
• zavartság, önkontrollhiány, döntésképtelenség
• makacs, migrénes jellegű fejfájás
• fáradékonyság, csökkent nemi vágy
• mellfeszülés, -érzékenység, -fájdalom
• emésztési problémák, puffadás, édesség utáni vágy
• alhasi görcsök, derékfájdalmak
• pecsételő vérzés, barnás váladékozás
• folyadék-visszatartás (ödéma)
• testsúlygyarapodás (részben az ödéma miatt)

Jellemző lehet továbbá a hangulatingadozás, a depresszív hajlam, vagy a tájékozódási zavar is.

Az ösztrogéntúlsúly ugyanis nemcsak mellfeszülést vagy méhnyálkahártya-túlburjánzást okoz, de az idegrendszerre is hatással van. Stimulálása feszültséget, szorongást, kedélyállapot-labilitást, önkontrollzavart vagy más pszichés tünetet is kiválthat. A nehéz napoktól való rendszeres félelem tovább rontja az állapotot. A kórképnek legalább annyi lelki vonzata, mint testi tünete van. A hagyományos orvoslás ilyenkor legtöbbször nyugtatót vagy antidepresszánst javasol, amely a gondokat nem oldja meg, és a valódi ok feltárása elmarad. Az állapot érdemi segítség nélkül folyamatosan rosszabbodik.

Hogyan ismerhetjük fel a a premenstruációs szindrómát?

A premenstruációs szindróma a tünetek havivérzéssel való összefüggése alapján könnyen felismerhető. Az ok tisztázásában az első és legegyszerűbb lépés a hormonális háttér feltérképezése. Bár az alacsony progeszteronszint rendezése aránylag egyszerűen megvalósítható, a háttérben megbúvó, az ösztrogéndominanciához vezető egyéb okokat is fel kell tárni. A hormondiagnosztika ezért képalkotó és egyéb vizsgálatokkal egészülhet ki.

A panaszok csökkentésében a fájdalomcsillapítók és egyéb kényszerű megoldások helyett a hiányzó hatóanyag természetes pótlása és a hormonegyensúly helyreállítása segíthet a legtöbbet. Fontos tudni, hogy a PMS még szabályos hormonszintek ellenére is jelen lehet, ha tartós vagy erős stresszhatás áll fenn. A stresszhelyzetek megszüntetése, valamint az érzelmi konfliktusok megoldása ezért szintén nem maradhat ki a terápiás arzenálból.

Fájdalmas menstruáció

Az erős alhasi fájdalmakkal, görcsökkel, kimerültséggel, gyengeséggel, ingerlékenységgel és egyéb tünetekkel járó menstruáció számtalan nő életét keseríti meg havi rendszerességgel. A sokszor elviselhetetlen fájdalom akár több napon át is tarthat. A görcsös menstruáció gyakori részjelensége az ösztrogéndominanciának – és egyben a premenstruációs szindrómának -, mivel a nyálkahártya leválásához szükséges méhösszehúzódások ilyenkor jóval erősebbé válnak.

Az erős méhösszehúzódások okai

Az ösztrogén fokozza az agyalapi mirigy oxitocin hormonjának méhösszehúzódást kiváltó hatását. A fájdalmas menstruáció oka lehet azonban mióma, kismedencei gyulladás, hasüregi összenövés vagy pajzsmirigy-alulműködés is. Az intenzív görcsökkel járó menstruáció hátterében endometriózis – rendellenes méhnyálkahártya-szigetek megjelenése a méh izomzatában és a méhen kívül – is állhat, főleg ha olyan éles a fájdalom, mintha „kést forgatnának a hasban”.

A háttérben továbbá pszichés ok is meghúzódhat:

Szorongás vagy félelem a menstruációtól, szexualitástól, várandósságtól és anyaságtól, sportolók esetén a teljesítménycsökkenéstől, s oka lehet a terhességmegszakítást követő bűntudat is. A szabályos menstruáció járhat ugyan kellemetlen érzéssel és megváltozott kedélyállapottal, de olyan fájdalommal, amely akadályozza a szokásos napi teendők végzését, vagy fájdalomcsillapító alkalmazását teszi szükségessé, semmiképpen sem.

Hormonegyensúly felbomlása

A görcsös menstruáció, a pattanások, az erőteljesebbé váló vérzés, valamint a közti vérzés megjelenése mind a hormonegyensúly lassú és fokozatos felborulására utalnak. A stressz és a szorongás évről évre tovább súlyosbítja a panaszokat, ahogy a munkahely elvesztése okozta bizonytalanság is. A nyálmintából végzett hormon-diagnosztika e páciensnél ismét a progeszteron súlyos hiányát igazolta. A helyre-állításban ezért fontos szerepet kapott a növényi progeszteron, amely már néhány hónap elteltével kézzelfogható javulást hozott.

A fájdalmas menstruáció hátterének tisztázásában legegyszerűbb módon a hormondiagnosztika

Szükség esetén a képalkotó vizsgálatok segíthetnek. A görcsök oldásában többféle módszer is hasznos lehet, amelyek lazító és feszültségoldó hatásúak: meleg zuhany vagy fürdő, meleg takaró, melegvizes tömlő az alhasra, görcsoldó teák (orbáncfű, borsmenta), szükség esetén görcsoldó vagy fájdalomcsillapító készítmények. Leginkább azonban a természetes progeszteron, amely a hormonegyensúly rendezésével a panaszokat kiváltó okot is megszünteti.

„Elönt a vér!” – bőséges és elhúzódó menstruáció

A méhnyálkahártya túlépülése és vastagodása addig folytatódik, amíg az ösztrogéndominancia fennáll, és amíg a méh belső terében lehetséges. A túlburjánzó méhnyálkahártya idővel a petevezetéken át a hasüregbe is kijuthat, és a kismedencében megtapadva a menstruáció során számos panaszt okozhat. A méhnyálkahártya burjánzása olyan fokú is lehet, hogy azt már maga az ösztrogén – amely létrehozta – sem tudja megtartani, és a nyálkahártya foltokban elkezd leválni.

Bőséges vérzés fordulhat elő akkor is, amikor az elmaradt menstruáció a hormon-egyensúly rendeződésével hosszabb idő után visszatér. A hónapok vagy évek során túlépült, sokszor több centiméter vastagságúra duzzadt méhnyálkahártya ilyenkor általában ijesztő mennyiségű vérzés kíséretében válik le, amely több cikluson át ismétlődhet. A méh tisztulásához szükséges idő az ösztrogéndominancia mértékétől és az eltelt időtől függ.

A nagy mennyiségű – és főleg a rendszeresen bő – vérzés esetén a hagyományos megoldás általában a küret, a túlburjánzott méhnyálkahártya óvatos „kikaparása” egy kanál formájú eszközzel. A nyálkahártya eltávolítása azonban csak a következményt kezeli, így a folyamat addig ismétlődik, amíg az ok fennáll. A beavatkozás diagnosztikus értéke azonban vitathatatlan, hiszen a vérzés számos okból kialakulhat, amelyet mielőbb tisztázni kell.

Erős és makacs vérzés esetén akár a teljes méh eltávolítása is felmerülhet?

Igen, ha a vérzés mértéke vagy az életminőség romlása azt indokolja. A valódi ok azonban nem a méhben van, és a nőnek a méhére akkor is szüksége van, ha várandósságot már nem tervez. Ennek ellenére a méheltávolítás javallata a gyermeket már nem vállaló nők esetén igen gyakran merül fel. A méh eltávolítása a tapasztalatok alapján ugyanakkor a petefészek sorvadását vonja maga után, ami korai menopauzához vezet. Mindennek a lélektani ára is nagy, amelyet annak a nőnek kell viselnie, aki a panaszok miatt már addig is sokat szenvedett.

Ennek kapcsán tanulságos lehet a következő hölgy esete:

Méheltávolítás lett a vége…

Ez a (fenti) hölgy az erős vérzések miatt később olyan reményvesztetté és türelmetlenné vált, hogy végül a felajánlott méheltávolítást választotta. A probléma elhúzódását részben az is okozta, hogy a sorozatos küretek – noha ebben a helyzetben szinte elkerülhetetlenek voltak – mindig csak a túlépült méhnyálkahártyát távolították el, az ösztrogéntúlsúly azonban ezzel nem szűnt meg.

A méh eltávolítása után a hormonális egyensúlyzavar – más és más köntösben ugyan – mindaddig visszatér, amíg nincs a szervezetben elegendő progeszteron a hormonegyensúly helyreállításához.

A természetes progeszteron előnye

A túlépült méhnyálkahártya átalakításával és leválásra kényszerítésével „természetes küretet” végez, amely segíti a méh tisztulását. Mindez – időben alkalmazva – csökkenti a méhnyálkahártya további burjánzását, ezáltal a szövődmények és a rosszindulatú folyamatok kockázatát. Erős vérzés esetén a természetes progeszteron és egyéb hatóanyagok – C-vitamin, rutaszkorbin, pásztortáska, palástfűtea – alkalmazása mellett kímélet, szükség esetén ágynyugalom indokolt.

Súlyosabb esetben erősebb vérzéscsillapító készítmény adása, vagy akár intézeti ellátás szükséges, mivel a tartósan fennálló, bőséges és nehezen szűnő vérzés mielőbbi kivizsgálást sürget. A ma használatos, egyre nagyobb nedvszívó képességű tamponok és intimbetétek egyik nagy hátránya, hogy elnyomják az erőteljes menstruáció vészjelző funkcióját, mivel használatukkal a vérzés aránylag jól uralható. Mindez azonban nem feledtetheti a háttér tisztázásának fontosságát, amiben a hormonvizsgálatok szintén sokat segítenek.

Kis mennyiségű és rövid menstruáció

Az ilyen jellegű menstruáció általában alacsony hormonszintekkel függ össze, de oka lehet a tüszőrepedés hiánya, a méhüregben végzett beavatkozás miatti összetapadás, ritkán fejlődési rendellenesség. Gyenge és ritka menstruáció policisztás petefészek szindrómában is gyakran megfigyelhető.

A menstruáció gyakoriságának zavarai

Kiegyensúlyozott hormonális háttér esetén a ciklus hossza aránylag állandó, amelyet azonban számos körülmény módosíthat. Az alacsony progeszteronszint, a túltengő ösztrogén, az alacsony pajzsmirigyhormon-szint és más hormonális problémák szabálytalanná és kiszámíthatatlanná teszik a ciklust. Hasonló a helyzet a változókor idején is, amikor az ösztrogénszint ingadozó jellegű csökkenése a progeszteronszint erőteljes esésével kombinálódik.

A túl rövid (21 napnál rövidebb) ciklus, vagyis a gyakori menstruáció fő oka a progeszterontermelés elégtelensége

Ennek következtében a méhnyálkahártya idő előtt kezd leválni. A ciklus második fele ilyenkor a szabályos 12-14 napnál rövidebb. Ha a menstruáció egyre korábban jön meg, és a ciklus fokozatosan rövidül, majd feleződik, végül jóval ritkább időközönként jelentkezik, vagy teljesen megszűnik, az a progeszteronhiány és az ösztrogéndominancia súlyosbodására utal.

A túl hosszú (35 napnál hosszabb) ciklust, vagyis a ritkán jelentkező menstruációt a nők többsége általában örömmel fogadja, mert csökken a menstruációval járó „havi gond”. A ciklus megnyúlása mögött azonban sok esetben hormonális probléma vagy policisztás petefészek szindróma bújik meg. A menstruáció gyakoriságának megváltozásakor ezért a hormondiagnosztika elengedhetetlen.

A menstruáció elmaradása

A havivérzés megszűnése leggyakrabban a szervezetet érő fizikai, lelki vagy szellemi túlterhelés következménye. Kimerültség, stressz vagy elhúzódó betegség esetén a szervezet az elsők között a ciklust korlátozza, hiszen az ilyen körülmények nem lennének alkalmasak az esetleges várandóssághoz.

A menstruáció végletekbe hajló táplálkozási szokások esetén is elmaradhat: ilyen például az extrém koplalás (anorexia) vagy a sportolók drasztikus diétája, amelyek általában csontritkulással és más nőgyógyászati problémákkal is együtt járnak. A havivérzés elmaradása csak várandósság és szoptatás alatt, valamint a menopauzát követően szabályos. Elmaradása minden más esetben súlyos vagy tartósan fennálló problémát jelez, amelynek megoldása nem tűr halasztást.

A menstruáció elmaradásának sokféle oka lehet:

• fizikai, érzelmi vagy szellemi túlterhelés, stresszállapotok
• táplálkozási zavarok, tápanyag- és vitaminhiány
• hormonális okok: pajzsmirigy-működési zavarok, ösztrogénhiány, ösztrogéntúlsúly, magas prolaktin-, férfihormon- és kortizolszint
• a petefészek működési zavara, policisztás petefészek szindróma (PCOS)
• petefészek-stimuláció, petefészek-kimerülés (korai menopauza)
• sebészi beavatkozás, besugárzás, gyógyszerhatás
• kóros túlsúly, elhízás
• fejsérülés és más traumák
• autoimmun folyamat, krónikus betegség
• szervi vagy genetikai rendellenesség
• a méhüreg összetapadása küretet vagy terhesség megszakítást követően
• fogamzásgátlók szedése utáni vérzéselmaradás
• jó- és rosszindulatú daganatok
• álterhesség

A menstruációs zavarok megszüntetésének első lépése mindig a háttér tisztázása!

Amelynek fontos része a hormonszintek megállapítása, szükség esetén egyéb vizsgálatok elvégzése. Fontos annak a tisztázása is, hogy vérzés jelentkezésekor menstruációról vagy rendellenes méhvérzésről van-e szó. A kettő elkülönítésének legbiztosabb alapja a vérzés ébredési hőmérséklettel való összefüggése: ha a vérzés a reggeli testhőmérséklet emelkedését követően két héttel jelentkezik, akkor majdnem biztosan menstruációról van szó.

Rendellenes méhvérzés

A menstruációs zavaroktól feltétlenül el kell különíteni a méh ciklustól függetlenül jelentkező vérzéseit. Az ilyen vérzésnek számos oka lehet: túlburjánzott méhnyálkahártya, mióma, endometriózis, gyulladás, méhen belüli fogamzásgátló eszköz, magas vérnyomás, véralvadási zavar, jó- vagy rosszindulatú elváltozás. Mivel a menstruációs vér nem alvad meg, az alvadt vér megjelenése már önmagában rendellenes vérzésre utal.

De ide sorolható a nemi érés során jelentkező nagy mennyiségű vérzés, valamint a menopauza után fél évvel újra jelentkező vérzés is. Ezért bármilyen, a méhből vagy hüvelyből származó, nem menstruációs eredetű vérzés hátterét mielőbb tisztázni kell. A szakszerű vizsgálatot a vérzéscsillapítók kedvező hatása sem helyettesítheti.