Egy kis visszatekintés – Csökkentsük a szénhidrátok fogyasztását!

Az időszámításunk előtti V. században Szusruta indiai orvos már akkor a testgyakorlást írta elő az elhízott cukorbetegeknek, amikor kollégái még babonás jelekből és a csillagok állásából diagnosztizál­tak. A XIX. századi francia doktor, Apollinaire Bouchardat megfi­gyelte, hogy páciensei vizeletéből eltűnt a cukor, amikor 1870-ben a poroszok négy hónapig ostromolták Párizst, és a városban elfogyott az élelem – különösen a kenyér.

A későbbiekben a tapasztalatai alapján azt tanácsolta cukorbajos betegeinek, hogy csökkentsék a kenyér, illetve más keményítőtartalmú ételek fogyasztását, továbbá időnként koplaljanak, miközben kortárs kollégái ennek éppen az ellenkezőjét javallottak.

Egy kis visszatekintés

A XX. században a Principles and Practice of Medicine (Az orvoslás alapelvei és gyakorlata) című, korszakalkotó könyvében dr. William Osler, legendás orvosprofesszor – a Johns Hopkins Kórház négy alapítójának egyike – a diabéteszesek számára kétszá­zalékos szénhidráttartalmú diétát ír elő. Egy 1922-es közleményben dr. Frederick Banting leírja, hogy hasnyálmirigy-kivonatot fecs­kendezett be cukorbeteg gyermekeknek. A dolgozatában az áll, hogy ettől független megfigyelései szerint a szénhidrátok szigorú korlátozásával – napi 10 gramm bevitelével – tartotta kordában a vizeletbe kerülő glükóz mennyiségét.

Nem biztos, hogy meg lehet mondani, melyik terápia sikeres

Az olyan primitív diagnosztikus módszereken alapuló, mint a vizelet körül gyülekező legyek megfigyelése, a vizelet kóstolgatása vagy a modern vércukorszintmérés, illetve a hemoglobin Alc meghatá­rozása.

A hemoglobin a vörösvértestekben található molekula, amely az oxigént szállítja. Amikor a vércukorszint magasabb, a fokozott glükáció miatt több glükóz kötődik a hemoglobinhoz, így labo­ratóriumi méréssel lehetővé válik a glükózzal összekapcsolódott formájának – a hemoglobin Alc, röviden HbAlc-nek – a meghatá­rozása. Minél magasabb a vércukorszint, annál nagyobb a glükózzal összekapcsolódott HbAlc százalékos aránya a teljes hemoglobin-mennyiségen belül

Ezek a vizsgáló eljárások várhatóan bizonyító erejűek lesznek a diabétesz frontján

A XX. század végi zsírkorlátozó, teljes kiőrlésű termékek fogyasztására ösztönző koncepció miatt nagy hiba lenne az okos és körültekintő Osler, valamint Banting tanításait elfelej­teni. Sok más vívmányukhoz hasonlóan nem lenne szabad figyel­men kívül hagyni a cukorbetegség kezelésében általuk alkalmazott szénhidrát-restrikciót.

Szénhidrát-intolerancia

Némi halovány fényt már látok pislákolni az alagút végén. Az orvostársadalom kezdi elfogadni, hogy a diabétesz alapja a szén­hidrát-intolerancia.

A cukorbetegség ennek „csak” mellékterméke – ennek a nézetnek a szószólója dr. Eric Westman, a Duke Egye­tem professzora; dr. Mary Vernon, a Kansasi Egyetem súlykontroll-programjának volt vezetője és az Elhízással Foglalkozó Orvosok Szövetségének volt elnöke; valamint a neves tudós, dr. Jeff Volek, a Connecticuti Egyetem professzora. Westman és Vernon például beszámolt róla, hogy amikor korlátozták pácienseik szénhidrátfo­gyasztását, akkor általában már a diéta első napján 50 százalékkal csökkent az inzulinszükségletük.

Volek és munkatársai ember- és állatkísérletekben is többszörösen igazolták, hogy a szénhidrátok radikális megvonása csökkenti az inzulinrezisztenciát, az étkezés utáni rossz közérzetet, valamint a viszcerális zsír mennyiségét.

Csökkentsük a szénhidrátok fogyasztását!

Az elmúlt évtizedben több kutatás is bizonyította, hogy a szén­hidrátok fogyasztásának csökkentése cukorbetegeknél fogyást, illetve a vércukorszint javulását eredményezi. Az egyik vizs­gálatban napi 30 grammra korlátozták a szénhidrátfelvételt, és a következő egy évben az átlagosan 5 kilogrammos fogyás mellett a HbAlc százalékos aránya 7,4-ről 6,6 százalékra csökkent (a HbAlc aránya a megelőző 60-90 nap glükációs történéseiről tájékoztat -erről később lesz szó).

Egy másik, a Temple Egyetemen végzett kutatásban azt tapasztalták, hogy a napi 21 grammra leszorított szénhidrátfogyasztás mellett az elhízott cukorbetegek az első két hétben átlagosan 1,6 kilogrammot fogytak, miközben a HbAlc-szintjük 7,3-ról 6,8 százalékra ment le, és a betegek 75 százalékánál csökkent az inzulinrezisztencia.

Westman kísérletei egyértelműen azt bizonyítják, hogy a szén­hidrátok – köztük az „egészséges étrend” domináns részét képező búza – csökkentése nemcsak a vércukorszintet javítja, hanem tel­jesen kiküszöböli az inzulinkezelést felnőttkori (IL típusú) diabé­teszben.

Westman publikációi

Westman egyik nemrégiben megjelent publikációjában leírta, hogy 84 elhízott cukorbeteget szigorú, alacsony szénhidráttartalmú – búza-, kukorica-, cukor-, burgonya-, rizs- és gyümölcsmentes ­diétára fogtak, hogy napi legfeljebb 20 grammra korlátozzák a fo­gyasztásukat (ahogyan Osler és Banting a XX. század elején).

Hat hónap múlva a zsigeri zsír mennyiségének tekintetében mérvadó derékbőség a betegeknél 12,7 centiméterrel csökkent; 11,1 kilo­grammal lettek könnyebbek; a trigliceridszintjük 0,79 mmol/l-rel alacsonyabb lett; a HbAlc aránya 8,8-ről 7,3 százalékra ment le. A páciensek 95 százaléka kevesebb diabéteszes gyógyszerre szorult, sőt 25 százalékuknál minden készítményt egyszer és mindenkorra le lehetett állítani.

Westman módszerével tehát csak táplálkozástani módszerek­kel – és nem gyógyszerekkel – meg lehetett gyógyítani a betegek egynegyedét, vagy legalábbis csak diétával olyan mértékben lehe­tett javítani az állapotukat, hogy később nem szorultak semmilyen készítményre, és a többi cukorbetegnek is lejjebb ment a vércukor­szintje, ezért kevesebb inzulinra és más gyógyszerre volt szükségük.

Mit bizonyít mindez?

Az eddig megjelent közlemények egyértelműen bizonyítják, hogy a szénhidrátbevitel csökkentése javítja a vércukorszintet, és csökkenti a hajlamot a diabéteszre. Kisarkítva azt mondhatjuk, hogy mindössze hat hónap alatt szükségtelenné lehet tenni a gyógy­szereket. Ki merem jelenteni, hogy bizonyos körülmények között ez tényleges gyógyulást jelent – feltéve, hogy nem kerülnek vissza az étrendbe a cukrok és keményítők.

Ehhez persze az is kell, hogy elegendő mennyiségű normális béta-sejt maradjon a glükotoxicitás, a lipotoxicitás és a gyulladások viharai után. Ebben az esetben na­gyon is lehetséges, hogy a cukorbetegek és a diabéteszt megelőző állapotban levők teljesen meggyógyuljanak. Az Amerikai Diabétesz Szövetség zsírszegény diétára vonatkozó ajánlásai mellett azonban mindez elképzelhetetlen.

A fentiek alapján gyaníthatjuk, hogy a cukorbetegség vissza­fordítása mellett, a prevenciója még könnyebben, még kevesebb dietetikai erőfeszítés árán is megvalósítható.

Jegyezzük meg! Néhány szénhidrátforrás – például áfonya, málna, barackfélék, édesburgonya – nem emeli annyira a vércukorszintet, mint néhány „gonosz” növény (nyilván tudják, hogy melyikre gondolok), viszont fontos tápanyagok vannak bennük.

Ezeket meg lehetne tartani egy Westman programjánál kevésbé szigorú diétában. Elég lenne csak a leggyakoribb, legalattomosabb, a vércukorszintet legjobban fo­kozó valamit száműzni. Az eddigi tapasztalataim szerint lemenne a vércukor- és a HbAlc-szint, csökkenne a zsigeri zsír mennyisége, ezért jelentősen vissza lehetne szorítani az össznemzeti járványos elhízást és diabéteszt. A kór gyakorisága visszatérne az 1958 előt­ti, a ruhaméret pedig az 1950-es szintre, a repülőgépeken pedig kényelmesen elférnének egymás mellett a normál méretű utasok.

A búza és a gyermekkor ( I. típusú) diabétesz

Az inzulin felfedezése előtt a gyermekkori vagy I. típusú cukorbaj ha­lálos kimenetelű betegség volt; a kis páciensek alig néhány hónapig éltek. Valódi áttörésnek és történelmi vívmánynak számított, amikor dr. Frederick Banting rájött, hogy inzulinnal gyógyítható. Vajon mi lehet az oka?

Az inzulin, a béta-sejtek és más saját fehérjék ellen termelődő anti­testek a hasnyálmirigy autoimmun károsodását okozzák. A cukorbeteg gyermekeknél a szervezet más szövetei ellen is termelődnek ellenanya­gok – egy tanulmány szerint 24 százalékuknál jelennek meg ezek az úgynevezett „autoantitestek”, szemben a nem cukorbetegekkel, akiknél csak 6 százalékban fordulnak elő.

Eközben a felnőttkori (II. típusú) cukorbetegség gyermekkori gya­korisága is növekszik a túlsúly, az elhízás és a kevés mozgás – azaz a felnőtteknél ismert okok – következtében, és sajnos ugyanígy emelkedik az I. típusú kórforma gyakorisága is. A NEI és a BFPK közös támoga­tásával végzet SEARCH (a betűszó jelentése: „keresés”) felmérésben 1978 és 2004 között monitorozták a gyermekkori diabéteszt. Kiderült, hogy az új diagnózisok száma évente átlagban 1,27 százalékkal emel­kedett. A legnagyobb növekedést a 4 évesnél fiatalabbaknál tapasz­talták. Az 1990 és 1999 között végzett európai, ázsiai és dél-amerikai kutatások hasonló eredménnyel zárultak.

Miért nő az I. típus gyakorisága? Valószínűleg valamilyen ágensnek köszönhetően, amely abnormális immunválaszt vált ki a gyermekek­nél. Néhány tudományos szervezet szerint vírusfertőzés indíthatja el a folyamatot, mások olyan génkifejeződési jelenségekre gyanakszanak, amelyek a genetikailag fogékonyaknál kiváltják a kórképet.

És mi van akkor, ha ez a faktor a búza?

1960 óta a kenyérgabonánk génállománya rengeteget változott – például létrehozták a törpefajokat -, és elég szorosnak látszik az összefüggés a kórkép – valamint a cöliákia és más betegségek – eset­számának növekedésével.

Van két rendkívül beszédes tapasztalat:

  • Az egyik, hogy a cöliákiás gyermekeknél tízszer nagyobb az I. típusú diabétesz kockázata.
  • A má­sik szerint az I. típusú diabéteszben szenvedő gyermekeknél 10-szer vagy 20-szor gyakrabban találhatók meg a cöliákiás markerek. A két jelenség együttesen jelentősebben növeli a búza kóroki valószí­nűségét, mint egymagában.

A gyermekkori cukorbaj és a cöliákia közötti viszony egyre meg­hittebben alakul az életévek során. A cukorbetegség diagnózisakor a gyermekek egy részénél már tapasztalhatók a cöliákia jelei, de sokuk­nál később jelennek meg a tünetek.

Van egy kínos kérdésem: vajon a búza kiküszöbölése rögtön a szülés után megakadályozhatja-e az I. típusú diabétesz kialakulását?

Valószínűleg igen, ugyanis a génszerkezetük alapján a betegségre hajlamos egereknél a kórkép kockázatát 64-ről 15-re csökkentette a gluténmentes étrend, emellett a rágcsálóknál nem alakultak ki cöliákiás bélelváltozások sem. Ugyanilyen tanulmányt embereknél ed­dig még nem végeztek, ezért egyelőre a kérdésem is megválaszolatlan.

Az Amerikai Diabétesz Szövetséggel sok mindenben nem értek egyet, de egyvalamiben igen: az I. típusú cukorbetegség megálla­pításakor a gyermekeket cöliákiára is ki kell vizsgálni. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy negatív esetben is néhány évente – felnőttkorban is folyamatosan – meg kell ismételni a vizsgálatokat. Noha egyetlen hiva­talos intézmény sem ajánlja, szerintem nem követek el hibát, amikor azt mondom, hogy a cukorbeteg gyermekek szüleinek érdemes kiküszö­bölniük a kis betegek étrendjéből a búza és más növények gluténjét.

És mi lehet a helyzet a családtagokkal?

Nekik is érdemes lenne kerülniük az autoimmun válaszokat és cukorbetegséget előidéző bú­zát? Nos, ezt senki sem tudja, pedig tényleg jó lenne tudni a választ. A gyermekkori diabéteszes esetek gyakoriságának növekedése miatt rá kellene ébrednünk arra, hogy sürgető problémáról van szó.

Az ítélet: bűnös!

A búza bűnös az elhízásban, valamint a diabéteszben, és erről eszembe jut O. J. Simpson pere. A bűncselekmény helyszínén meg­találták a bizonyítékokat, a vádlott a tanúk szerint gyanúsan viselke­dett, nála volt az áldozat véres kesztyűje, volt indítéka, lehetősége… az ügyvédek jogi csűrés-csavarása miatt mégis felmentették.

A cukorbetegség ügyében minden bizonyíték a kezükben van a búza ellen. Csaknem minden más tápláléknál jobban növeli a vér­cukorszintet; glükotoxicitást, lipotoxicitást és gyulladást okoz; fo­kozza a viszcerális zsír felhalmozódását; egyértelműen kapcsolatba hozható az elmúlt harminc esztendőben tapasztalt súlygyarapodás­sal és elhízással… mégis felmentést kapott attól az „álomcsapattól”, amelyet az EÁMM, az Amerikai Dietetikusok Szövetsége, az Ame­rikai Diabétesz Szövetség és a többi sóhivatal alkot. Ezek egy követ fújnak abban, hogy szerintük a búzát bőségesen fogyaszthatjuk. Ezt a legmenőbb sztárügyvéd sem fundálhatta volna ki jobban.

Mi ez, ha nem „téves ítélet”?

Az ember egészségének bíróságán szerencsére megvan a lehe­tőség a perújrafelvételre, meg lehet győzni az esküdteket a vádlott bűnösségéről, és ki lehet tiltani a búzát az életünkből.

Címke: , , Katgóriák: Búza nélkül

Véleménye fontos számunkra, írja meg!

Az email cím nem lesz nyilvánosan olvasható! A * karakterrel jelölt mezőket kötelező kitölteni!

egy × 5 =